Amerikai Magyar Értesítő, 1994 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1994-04-01 / 4. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1994. április díszes épületeket emeltek a várban, hanem nagyobb védelmet biztosítottak: sziklába vésett, mély, széles árokkal vették körül. A vár közepén ugyancsak erős, magas tornyot építettek, Istvánffy szerint Jacobus Tragurinus olasz kőfaragó és építész tervei szerint. A vár 1527-ben Zápolya János birtokába került, majd a császáriaké volt 1544-ig. Ekkor az őrség megszökött, s a török harc nélkül vette birtokába. A töröktől visszafoglalták, és 1605-ben Bocskai csapatai vonultak a várba, de egy év múlva, 1606-ban Bocskai - a bécsi béke határozata alapján - visszaadta a királynak. 1619-ben Bethlen Gáboré, de ő 1622-ben átadta II. Ferdinándnak. 1626-ban Esterházy Pál újra a török ellen védte a várat. Falai közül 1685-ben vonult ki végleg a török, mivel a villám által okozott tűz a várban tartott lőport érte és az a várat szétrobbantotta. Nógrád szabálytalan alaprajzú, belsőtomyos vár volt, belső és külső védőövvel, négyszög alaprajzú öregtoronnyal és a terep lehetőségeihez igazodó csigavonalu falszorossal. Teljes feltárását még nem végezték el. A ma látható várromok alapján legkorábbi részének a belső várat tartjuk, amelyet a várhegy fennsíkján még jól megmaradt mély árok választott el az utóbb hozzáépült részektől. Az északnyugati szélén téglalap alaprajzú öregtorony áll, három emeletnyi magasságban, de igen romos állapotban. Megmaradt falsarkai szépen megdolgozott hatalmas hasábkövekből állnak. Két csúcsíves ablakkőkeretének maradványai még fellelhetők; belsejében téglából épített kandalló füstcsatornája látható. A torony alatt 1949-ben feltárást végeztek, és megtalálták a sziklaárkon átvezető felvonóhíd mederpilléreit. Az árkot betöltő törmelékből került elő a kapu fél szemöldökköve is és egy vörös márványtábla Báthori Miklós váci püspök farkasfogas címerével, amely köré sárkány görbül, a Zsigmond király által alapított sárkányosrend jelvénye. A táblán 1483-as évszám olvasható. A belső várból az öregtornyon kívül csak falcsonkok maradtak ránk, amelyek összefüggése ásatás nélkül nem állapítható meg. A külső vár természetesen később épült. Kőkeretes kapujának jelentős maradványai még állnak. A kapu keretében jól látható az egykori csapórács helye. A belső és külső vár kapui között kör alaprajzú kapuvédő mű: barba- kán tekintélyes romjai emelkednek. A külső kaputól kettős falszoros vezet a nyugati oldalon álló új-olaszrendszerű füles bástyákhoz, amelyek a vár utolsó építési korszakához tartoznak. Az északnyugati bástya külső falán 1622-es évszámmal, durván megmunkált kőbe vésett címer látható latin felirattal. DRÉGELY VÁRA- Nógrád megye Története Nagyoroszi és Drégelypalánk községekből közelíthető meg gyalog, mindkét helyről kb. 1,5 óra alatt. A várromok egy 400 m magasságot meghaladó, vulkanikus eredetű, kis hegykúpon emelkednek, a börzsönyi erdők festői hátterében. Tiszta időben a zólyomi hegyekig látni. A várhegy alatt az Ipoly-völgy húzódik, s kelet felé a Cserhát hegyeit látjuk. Drégely nevét okleveleink először 1274 körül említették, Drágul vagy Draguly formában. A XIII. században a Kacsics nembeli Szécsényi Marót birtoka volt, de a várat még abban az időben sem említették. Valószínűleg a tatárjárás után, az újabb tatár támadás elhárítására engedélyezték a vár felépítését, amelynek birtokosa 1285-ben Honffy Demeter volt. 1311-től 1321-ig Csák Máté foglalta el. A XV. század elején Zsigmond király a Tari családnak zálogba, majd 1438-ban örökös adományként Pálócsy György érseknek adta. Az érsek utóda, Széchy Dénes már csak vadászkastélynak használta.. Amikor Nógrád vára 1544-ben török kézre került, Drégely lett a volt felvidéki bányavárosokat védő végvárvonal előőrse. A drégelyiek hősi küzdelmére 1552 júliusában került sor. Szondi György várkapitány mindössze 150 főnyi őrséggel védelmezte a várat a török 10 ezer főnyi serege ellen. Pusztulásuk nemcsak a védők aránytalanul kis száma, de a vár rossz állapota miatt is biztos volt. Ugyanez év tavaszán már jelentették Drégelyről:"'falai már erősen ingatagok, a villámcsapás által felrobban puskapor megrongálta őket. Kapitánya nincs abban a helyzetben, hogy az ellenségnek ellenállhasson, vagy hogy a környező vidéket védhesse. Igen szükséges a szakértők kiküldése, hogy a vár lerombolásának vagy fenntartásának kérdésében dönthessenek". Szondi György előre látva a rossz állagú, nehezen védhető vár sorsát, a vár lerombolását ajánlotta, hogy helyette védhetőbb erősséget építsenek a közeli mocsaras helyeken. Erre azonban már nem került sor, s a hatalmas erővel előrenyomuló török had megsemmisítette Drégelyt az 1552. július 6-i végső ütközetben. Szondi És emberei mind egy szálig ott vesztek, örök emlékét állítva a hősies helytállásnak. "Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá vissza süt a nap, ádáz tusa napja... Hogy vitt ezrekkel! hogy vitt egyedül! Mint bástya, feszült meg romlott torony alján... Ő álla halála vérmosta fokán, Diadallal várta be végét." (Arany: Szondi két apródja) A nemzet kegyelete Szondinak és vitézeinek feltételezett sírja felett emlékkápolnát emelt az Arany-gomb hegyen. Ennek épülete romos. A győztes török a rombadőlt várat nem javíttatta ki, de kétezer lovas számára új erősséget készíttetett Drégely község temloma körül, erős fapalánk építésével. Ez árokkal megerősítve a hont-nógrádi hadakozások kiin- dulúpontjává lett. Ez volt az Új-Drégelynek vagy Drégely- palánknak nevezett erőd, amit csak 1593-ban sikerült a magyaroknak visszafoglalni. 1605-ben Bocskai hadvezére, Rhédey elfoglalta és a bécsi békéig birtokolta. 1619-ben - rövid időre - Bethlen Gábor fejedelemé lett. 1655-ben újra
