Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
1993. április AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 3 csodálkozom, hogy miért ez a tülekedés a "hatalomért"? Ugyan milyen hatalmat jelent egy Magyarok Világszövetsége? Emigráns fogalmak szerint ez inkább szolgálat kellene legyen, mint alkalom a hatalomvágy kiélésére. Vagy az a a kétszázmillió forintos költségvetési támogatás az oka annak, hogy marakodnak a koncon, hogy ki legyen közelebb a húsosfazékhoz, ki kapjon nagyobb fizetést és ki utazhasson többet? Ezt nehéz megérteni azoknak, akik évtizedeken át végeztek közösségi, egyesületi munkát és soha eszükbe nem jutott ezért fizetést, honoráriumot vagy akár útiköltséget kérni. Az ilyen társadalmi feladatokat helyesebb lenne otthon is olyanoknak vállalni, akik anyagilag függetlenek és olyan egzisztenciával rendelkeznek, ami mellett megengedhetik maguknak a Világszövetséggel való foglalkozás úri passzióját is. De ezt megélhetésként, foglalkozásként űzni valahogy nem tartom etikusnak. Természetesen kellenek fizetett adminisztratív munkaerők, gépírónők, irodavezetők, titkárnők, kartotékrendezők, pénztárosok, ám ezeknek semmi közük az elvi döntésekhez és a világszövetség vezetéséhez. Mayer Zoltán György elbeszélése alapján úgy tűnik, ezek a munkakörök összefolytak a Világszövetségben és senkinek sem volt világosan meghatározva a munkaköre. És itt érkezünk el egy másik sarkponthoz: a szakértelem és a rátermettség hiányához. Mert - mint már erre a múltkor is céloztam volt — az embernek az a benyomása, mintha szándékosan úgy válogatták volna ki vezető "kádereket", hogy senki se azt csinálja, amihez ért. És azoknak osztogassanak pozíciókat, akiknek máshol nem jutott stallum. Legyen az elnök egy köztiszteletben álló költő, akinek a szervezésről dunsztja sincs, legyen a három helyettese... no legyenek azok, akik éppen arra járnak, aztán a főtitkár legyen egy pszichiáter, aki majd kianalizálja, ki a bolond, ki nem és legyen a tótum-faktum egy cím és rangnélküli akarnok, aki majd eligazítja a dolgokat. Úgy, hogy az is hasfájást kap a világszövetségtől, aki addig a legjobb szándékkal közeledett feléje és azt akarta látni benne, aminek alapítói szánták: a világmagyarságot összefogó szervezetet. Timkó Iván szerepével egyébként más is foglalkozott egy cikkben, éspedig Beke Kata képviselőnő, aki az MDF padsoraiban ül a parlamentben. Azzal kezdi, hogy Mayer Zoltán György személyében már a második lemondott világszövetségi főtitkárt ismerte meg. Az első volt úgye Kincses Előd, akinek hasonlóan dicstelen körülmények között kellett távoznia helyéről, ugyancsak Timkó Iván jóvoltából. "A mester és famulusa" című cikkében azt írja Beke Kata, hogy Timkó önmagában nem lenne érdekes. "Önmagában nem volna más, mint egy csodabogár a többi között, aki hiába intelligens egyben-másban, ha annyi intellektuális fegyelemre sem képes, amennyi egy diploma megszerzéséhez szükségeltetik. Ha a valóságérzék és az együttműködési készség hiánya minden professzionista módon végzett munkára alkalmatlanná teszi. Mindez magánügy lehetne, ha megmaradt volna magánembernek. Ha nem állna mögötte Csoóri Sándor." Amikor most napvilágot látott ez a fent hézagosán ismertetett Mayer-interjú, sebtében összeült Világszövetség elnökségének éppen elérhető hét tagja és dörgedelmes válasziratban cáfoltak mindent, amit a volt főtitkár mondott. Pontosabban: nem cáfoltak, csak letorkolták Mayert, "képtelen vagdalkozásnak" minősítve "érthetetlen személyeskedő indulatból" fakadó nyilatkozatát. Miképp már fent mondottam, nem foglalok állást egyik fél igaza mellett sem, mert Amerikából nem tudhatom, milyen indulatok fűtik a Világszövetség vezető alkalmazottait és milyen ellentétek feszítik szét a Benczúr utcai székház falait. Egy azonban biztos: ahol ilyen "összhang" uralkodik, ott súlyos bajok vannak és egy ilyen vezetés alatt működő intézmény nem alkalmas a feladat ellátására. "Nem zörög a haraszt, ha nem fuj a szél" és ha a közvetlen munkatársak ilyen vádakkal illetik egymást, akkor ott tabula rasát kell csinálni és kisöpörni mindenkit, aki eddig ott rontotta a levegőt. De hadd idézzek egy passzust Beke Kata cikkéből is, mert soraiból úgy érzem, ő valóban objektiven és aggódással nézi az MVSZ válságát. — Ismerősként köszöntött az is, amit a Magyarok Világszövetsége hét elnökségi tagjának nyilatkozatában olvastam. Általánosságok, vi- szontvádak, de egyetlen konkrétum sem, egyetlen ellenérv sem. Áttekinthetetlen irathalmok, elsüllyedt akták, ügyrend, alapszabály, hatáskörök, az elnök és titkára ke- serédes magáncívódásai, magánegyetértései a munkaértekezleteken? Minderről nem esik szó. Magam sem kaptam választ soha, esztendőkön keresztül, akár az országos választmány tagjaként, akár államtitkárként, akár képviselőként kérdeztem, állítottam, sürgettem valamit. Csak pletykákat, rágalmakat, amelyek persze azonnal leta- gadtattak, mihelyt rákérdeztem, gombnyomásra áradó névtelen leveleket, de soha érveket az érveim ellenében, soha bizonyítékokat, ha tévedtem volna. Tévedhetett Mayer Zoltán György is. De úgy hiszem, nem az. volt a baj, hanem hogy megérintette az érinthetetlent: a mester és famulusa közüggyé emelt magánszimbiózisát. Eddig Beke Kata véleménye és mindez nagyon meggyőzően hangzik. De hadd fűzzek mindehhez még egy rövid bekezdést a képviselőnő cikkéből, kiegészítendő Timkó Iván portréját: "A legmegviseltebb magyar minisztérium (a művelődési és közoktatási) -- olvassuk —, ahol sűrűn váltották egymást a miniszterek az elmúlt évtizedekben, amit hol kettéválasztottak, hol egybeolvasztottak, Timkó Iván megjelenésével élte át a rendszerváltást. Egyszerre csak felbukkant valaki, akit senki sem ismert, berobbant egyik-másik szobába, megkérdezte, mit csinálnak ott, kinyilatkoztatta, hogy ezután másképp lesz és robogott tovább. Dcrmedten néztek utána........ Volt aki azt mondta: Ezek beszélnek demokráciáról? Sose éltünk ilyen terrorban. Volt aki egyszerűen csak félt." Beke Kata azelőtt a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban dolgozott és már onnét ismerte Timkó Ivánt, aki ugyanott kezdte a karrierjét az új rendszerben. Érdekes lenne tudni, vajon kinek a pártfogásával és honnét került elő ez az ember? És hol volt, mit csinált a Kádárvilágban? Egy biztos: akiről ennyien és ilyen sok irányból
