Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. április nyilvánítanak csaknem azonos szavakkal rossz véleményt, az nem lehet teljesen alaptalan. Egy olyan, különböző emberek koordinálására hivatott szervezetnél, mint a Magyarok Világszövetsége, mindennél fontosabb a diplomáciai érzék és az, hogy a vezető testületben lévők szót tudjanak érteni másokkal. Ez a tulajdonság talán még a szervezési és az adminisztratív munkában való jártasságnál is fontosabb. Az a vezetési stílus, ami "a mester és famulusa", Csoóri és Timkó a Világszövetségnél meghonosított, inkább taszító, mint vonzó hatású. Ám az audiatur et altera pars alapon hallgassuk meg Csoóri véleményét is Mayer Zoltán Györgyről, aki - valóban - lehet kiváló pszichológus, szakmájának kimagasló képviselője, de még nem biztos, hogy egy társadalmi szervezet élén megállja a helyét. Csoóri szerint például nem. Mint a Népszabadságnak adott nyilatkozatában az elnök elmondja, Mayernek "neurotikus" vezetési stílusa önérzetükben sértette munkatársait, körleveleit "elrendelem" szóval kezdte és pszichopata volt. Nehezen épített kapcsolatokat... Hát ha ez igaz, akkor Mayer megtestesítette az ideális "anti-főtitkár" típusát, ami viszont visszaüt az őt negyven jelölt közül kiválasztó munkaadóra, az elnökre is. Milyen csapnivaló emberismeretről árulkodik az, hogy valaki ne legyen képes egy-kél órás beszélgetés után megállapítani valakiről, hogy alkalmas-e a kényes posztra vagy sem? (Ezzel kapcsolatban Csoóri elárulta, hogy Mayer előző hivatali főnökétől kitűnő ajánlást kapott, de erről - úgymond - később kiderült: az illető ezt csak azért írta, mert meg akart szabadulni beosztottjáról...) Beke Kata azt is megemlíti cikkében, hogy Timkóhoz azért nem lehet hozzányúlni, mert "famulust a mester védőszárnyai takarják". Ez pedig furcsa fényt vet Csoóri Sándorra is, főleg abban a tekintetben, hogy Timkó anyagi megbízhatatlansága is megkérdőjelezhető. Nem hiszem, hogy Mayer Zoltán György kellő alap nélkül merte volna elmondani a vele készült interjúban, hogy Timkó "ad acta" tett iratainak kazlában megtalált egy százmilliós költségvetési átutalásról szóló bizonylatot, amiről senki sem tudott. Miről árulkodik ez? Nemcsak arról, hogy a Világszövetségben rendetlenül mennek a dolgok és semminek sincs gazdája, de arról is, hogy Timkó a pénzek kezelését is magának tartja fenn és abba még a főtitkárt sem avatja be. Hogyan lehetne egy szervezetben konstruktív munkáról beszélni, ha az elnök bizalmát feltétel nélkül bíró "szürke eminenciás" és a főtitkár között ilyen az együttműködés? Most, hogy Mayer lemondásával az eddigi elnöki személyi titkár, Stark Ferenc került a főtitkári pozícióba - lévén Timkó is, Stark is Csoóri embere --, ez nyilván változni fog... A főtitkári állásra egyébként pályázatot hirdettek, amire negyven jelentkezés érkezett. Ezek közül választották ki, alkalmassági pontszám alapján a legmegfelelőbbet. A legmagasabb pontszámot akkor Szíjjártó István érte el, de ő csak azzal a feltétellel vállalta volna a tisztséget, ha Timlót eltávolítják a Világszövetség vezetőségéből. Mivel Csoóri ezt nem volt hajlandó teljesíteni, Szíjjártó visszalépett. így került a helyére Mayer Zoltán György, aki akkor még nem ismerte Timkót. De akár így, akár úgy történt a kiválasztás, mindenképp antidemokratikus, hogy egy társadalmi szervezet kulcspozíciójába - mert a főtiktári poszt sokkal inkább az, mint bármelyik más hely a vezetőségben - az elnök döntése alapján kerülhet be valaki. Ez közönséges alkalmazotti beosztássá degradálja a főtitkár munkakörét és az elnöktől függő viszonyba hozza őt. Csodálkozom, hogy a tavaly őszi tisztújító közgyűlés ezt zokszó nélkül tudomásul vette. A főtitkár személyéről a delegátusoknak kellett volna döntenie, nyílt szavazással. Valami bűzlik a Világszövetség körül és az utóbbi hat hónap alatt történtek azt a kiegyensúlyozatlanságot tükrözik, amit már oly sokan szóvá tettek a tavaly őszi újjászervezéskor, a tisztikarválasztó közgyűlésen szerzett tapasztalataik alapján. Ha rossz a kezdet, mit lehet várni a folytatástól? Nagyon olcsó diadal lenne, ha most azon kárörvendeznénk, hogy az évtizedeken át a nemzeti emigráció bomlasztására törekvő szövetség még ma sem képes megtalálni önmagát és nem tud megszabadulni a múlt átkos örökségének egynémely vonásától. Például attól, amit a fentebb említett Beke György-féle cikkből már szóvátettünk, hogy a Világszövetség még ma is azokkal a nyugati magyar körökkel tartja a kapcsolatot és a közgyűlésen - az alapszabály többszöri megsértésével - azokat részesítette előnyben, akik a múltban a nemzeti emigráció ellen dolgoztak és Kádárék malmára hajtották a vizet. De kár is a további szószaporításért, hiszen végeredményben csupán Beke György cikkének arra a részére kívántam reflektálni, amelyben fölényesen kioktatja az emigrációt és számonkér tőlünk egy s mást. Csak "menetközben" hallottam a főtitkárválságról és kerültek kezembe az erről szóló, fentebb idézett írások. A Világszövetségben uralkodó állapotokat elnézve, úgy hiszem, Beke Györgynek és társainak nem sok erkölcsi joguk van arra, hogy bármilyen szempontból is bíráljanak vagy kioktassanak bennünket. Az emigrációnak sohasem volt mindennel felszerelt Benczur-utcai székháza, jólfizetett tisztségviselőkkel és ügyintézőkkel, mert öt világrészen szétszórva végeztük munkánkat, amiért sem száz, sem kétszázmilliós támogatást nem kaptunk senkitől. Azért mégis tudtuk a dolgunkat, amire -- ha azt ma nem is értékelik sokra otthon - nyugodt lelkiismeretid tekintünk vissza. Vajon a világszövetségieknek is tiszta a lelkiismeretűk, ha az elmúlt évekre gondolnak?... Söpörjön mindenki a saját portája előtt! Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter az Utazási és Idegenforgalmi Világtanács (W ITC) Magyar- országon rendezett konferenciájára március közepén Budapestre érkezett. Kissingert a hivatalában fogadta Antall József miniszterelnök, ahol a két politikus több mint kétórás eszmecserét folytatott egymással. Az amerikai vendég találkozott Jeszenszky Géza külügyminiszterrel, majd tanácskozott Göncz Árpád köztársasági elnökkel is.
