Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. április AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Tel: 410/242-5333 - Tel./Fax.: 410/242-6216 Szerkeszti: Soós József - Főmunkatárs: Stirling György Előfizetési díj egy évre 16 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 15 dollár. Kanadába 18.50 doll. Tengerentúlra 19.50 dollár, légipostával 28.50 dollár. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg. Javítás jogát fenntartjuk. vezetőségen belüli személyi ellentétekről szólnak, azonban meggyőződésem, hogy ha a tavaly őszi újjászervezéskor sikerül olyan közös platformot találni, ami szervezeti és szellemi egységbe kovácsolja a határokon túli magyarság két nagy csoportját - az elszakított területeken és a nyugaton élőket - a hazaiakkal, akkor hat hónapi "bejáratás" után nem szabadott volna csődbe torkollnia a világszövetég munkájának. És egy kiegyensúlyozott féléves működés után aligahanem a vezetőség belső meghasonlására sem került volna sor. Azt hiszem, nem járok túl messze az igazságtól, ha úgy vélem: a viszályok magvát az őszi újrainduláskor vetették el s az mostanra szökkent szárba. Egyrészt azzal, hogy nem a valós erőviszonyok alapján állították össze a vezető testületeket (választmány, elnökség), hanem olyan módszerekkel és olyan szempontok alapján, amit a nyugati magyarság nem képes elfogadni. Jó tudom, választás alapján kerültek be, akik ma ott vannak (kivéve épp a legfontosabb sarzsit, a főtitkárt, akit a meghirdetett pályázatra jelentkezettek közül nevezett ki az elnök), no de ki nem hallott még olyan választásról, vagy szavazásról, amit nem lehet manipulálni? Ami pedig az elnökség különböző rendű és rangú tagjait illeti, azt gondolom, lámpással sem lehetett volna kevésbé odavaló embereket találni (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), akik végülis az "új" világszövetség élére kerültek. Azóta - József Attila után szabadon átköltve - hallgatott a felszín és fecsegett a mély... Hallottunk kiszivárgott híreket belső vitákról, a "szürke eminenciás" Timkó Iván ellenszenves irányítási stílusáról, a három hónappal előbb fizetett adminisztratív pozícióba felvett főtitkárral támadt ellentéteiről, ám azt gondoltuk: gyer- mekbeteségek, amiket majd kinőnek. Hiszen a Benczur- utca táján is tanulni kell a demokráciát: a régi Kádár-világ szellemisége úgy beivódott a diktatúra évtizedeitől dohos falakba, hogy nagyon sokáig kell szellőztetni, amíg élvezni lehet a friss levegőt. És nemcsak szóban, mert abból már elege van az emigrációnak (vagy ha valakinek úgy jobban tetszik, a nyugati magyarságnak), hanem tettekben is. Aztán január utolsó napjaiban már nemcsak fecsegés jutott cl hozzánk, hanem tényekről szóló hírek is. Elsősorban a minden szervezetben kulcspozíciónak számító főtitkári pozíciót betöltő Mayer Zoltán Györgyről szóltak ezek a hírek, míg egy szép napon közlemény ütötte meg a szemünket a hazai lapokban: a főtitkár lemondott! Nocsak! Indokolás semmi. Vajon mi történhetett? Nem kellett sokáig várnunk a válaszra, mert a Magyar Hírlapban február 2.-án megjelent interjúból sokmindent megtudhattunk. (Persze nem biztos, hogy mindent írt le az igazsághoz hűen a Magyar Hírlap, aminek a szellemétől nem vagyok éppen elragadtatva, ám aki tud a sorok között is olvasni, az feltétlenül hasznos tájékoztatást nyerhet ebből a cikkből.) Hadd ragadjak ki néhány jellemző részt az interjúból.- A világkongresszus egereket szült - mondja a főtitkár -Nem történt meg a rendszerváltás. A kommunizmusben is tapsért adtak hatalmat. Ez a veszély fenyegeti a világszövetséget is. Aki tapsol, annak honorárium jár, ingyen utazás jár, hatalom és beleszólás jár. Mint pszichiátert az nyomaszt, hogy ezek a sértődött nagyzolók hogyan tudják uralmuk alá vetni a demokráciát. Amikor itt az újságíró megkérdi, kiket ért ezalatt, Mayer Zoltán György így felel: - Például Timkót. Egyebek közt azt akarja elhitetni, hogy Antalit ő vitte hatalomban!, Csoóri hátán. Meggyőződésem, hogy az MVSZ Csoóri számára ugródeszka volt a Duna Televízióhoz, aminek segítségével majd ő lesz a köztársasági elnök... Furcsa dolgokat mond Mayer lemondott főtitkár Csoóri és Timkó emberi kapcsolatáról. - Csoórinak Timkó az ötlet- és adatbankja. Aki Timkót bántja, azt Csoóri elfojtja. Ha próbáltam rákérdezni Timkó zavaros ügyeire, az elnök minősíthetetlen hangon válaszolt. Erre hetven tanúm van. Timkó kihasználja, hogy Csoórinak semmi polgári-adminisztratív élettapasztalata nincs. Őt személyi kultusz veszi körül. És ő az a gyenge elnök, aki mellé egy erős főtitkár kellett volna. De képtelen lemondani a munkáltatói jogokról és Timkó Ivánról, aki ezeket a jogokat gyakorolja. Ha ő nem lenne, akkor a Benczúr utcában nem lenne bolondok háza. Rettenetes az az intrika, ami a szövetségnél folyik. De annyiféle irányzat van, hogy lehetetlen eligazodni köztük. Az újságíró Timkó beosztásáról és munkastílusáról érdeklődik.- A tényleges elnök Timkó Iván. Gondolja meg, az elnöknek volt négy embere, az elnöki tanácsadó Timkó Iván, a személyi titkár Stark Ferenc ás két titkárnő, nekem pedig, az irodavezetőnek, akinek sokkal több diktálnivalóm lett volna, senkim sem volt. A főtitkári jogkör ma sincs meghatározva. Timkóról még annyit, hogy fanatikusan csak a puszta hatalom érdekli és az édesség. Ha kifogy az érvekből, igen közönséges hangot tud megütni. Ennyi talán elég is lesz a Mayer Zoltán György által mondottakból. Nekem ő sem rokonom, sem ismerősöm, épp ezért ne foglalok állást mellette és azt sem állíthatom, hogy a véleménye nem szubjektív, de amiket eddig más vonalon Timkóról hallottam, mindaz nagyon beleillik a képbe. Mayer minden szavából kicseng a sértődöttség, amire - gondolom - elég oka lehetett. Én csak azon
