Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
1993. március AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 15 —HÍRLAP FtlüGEl lENSfcG ........ ■VIIGGETLENSEG OÉ SZMUSZ HÍRADÓ — A Szabad Magyar Újságírószövetség hírei A . AG ;eg tráumoflrli »it.iiiiii i íj-.,,, Ítípr/IK y/D/AP A A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége március 75.-/ nyilatkozata A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége életében jelentős dátum az idei: 15 évvel ezelőtt alakult meg a Szövetség Cleveland városában, azzal a céllal, hogy legyen a magyar sajtó nyugaton élő munkásainak érdekvédelmi szervezete. A Szövetség feladatának tekintette, hogy őrködjék az emigrációs sajtóetika fölött és alapszabályában szerepelt, hogy az írott szó fegyverével küzdjön a magyar nép felszabadulásáért. Mindezeknek a vállalásoknak a Szövetség hosszú éveken át híven eleget tett és ma már négy kontinensen munkálkodó tagjai képviselik azokat az ideákat, amelyeket megalkuvásra soha nem kapható első elnökünk, Flórián Tibor plántált szívünkbe. Ha visszatekintünk a fölöttünk elsuhant másfél évtizedre, nem kell szégyenkeznünk. Kitérők és kanyarok nélkül haladtunk az úton, azon célok felé, amelyek 1978- ban magunk elé tűztünk. Ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy évről-évre kötelességünknek éreztük emlékeztetni 1848 nemzeti ünnepére és Március Tizenötödikén, a Szabad Magyar Sajtó Napján felhívást bocsátottunk ki, melyben a negyvennyolcas forradalom nagy tettének, a sajtószabadság kivívásának jelentőségét méltattuk. Ezzel is ébrentartva azt a reményt, hogy egyszer a hazai sajtó is kiszabadul a diktatúra bilincseiből és szabaddá válik. Aztán megtörtént a csoda, amiben hinni sem mertünk: hazánk visszanyerte függetlenségét és vége lett a kommunista uralomnak. Valóra vált mindaz, amiért az emigráció évtizedeken át küzdött. A nyugati magyar lapokban annyiszor leírt, memorandumainkban oly sokszor megfogalmazott követeléseink sorra teljesültek: kimentek az oroszok, szabadon választhatott kormányt a magyar nép és a születő demokráciában visszanyerte addig nélkülözött szabadságjogait is. Többek között a szabad szólás, a szabad véleménynyilvánítás jogát is, ami a sajtószabadságban csúcsosodik ki. Az ezzel kapcsolatos várakozásainkban azonban csalódtunk. Mint azt már ma egy éve, tavalyi március 15-i felhívásunkban is kifejtettük, aggodalomra adnak okot a hazai sajtóállapotok, melyeket szabadság helyett a szabadosság jellemez. Olyan hang, olyan stílus uralkodott el az otthoni újságokban, amely nem méltó a magyar sajtó 1848 márciusáig visszanyúló nemes hagyományaihoz. A kormánytól balra álló s főleg a bukott rendszer elkötelezettjeinek véleményét sugárzó oldal sajtója összetéveszti az ellenzékiséget az ellenségeskedéssel és olyan modorban támadja a keresztény-nemzeti centrumot, ami megengedhetetlen. Nem az építő kritika jogával él, hanem destruál, gáncsoskodik, rontja a közhangulatot, mérgezi a levegőt és minden érték lejáratására törekszik. Ahogy Antall József legutóbb fogalmazott, nem az a baj, hogy az ellenzéki sajtó bírálja a kormányt, hanem az, hogy ezt megveszekedett gyűlölettel és gyalázkodva teszi, amivel rombolja a nemzettudatot. Élenjár ebben a rádió és a televízió, melyek irányítása körül olyan vita és hadakozás dúlt hónapokon át, ami nem öregbítette az ország hírnevét. Nem vagyunk hívei a kormány által ellenőrzött hírközlésnek, de az a szellem is elfogadhatatlan volt, ami az "elektronikus média” berkeiben uralkodott. Érthetetlen még számunkra a már annyira szükséges sajtótörvény (médiatörvény) megalkotása körüli huzavona, de azt üdvösnek tartanánk, ha a hazai sajtó munkásai addig is a Deák Ferenc által megfogalmazott egymondatos sajtótörvényhez igazodnának: "Hazudni pedig nem szabad!" A sajtó mércéje csak a tisztesség lehet s éppen ezért - a tárgyilagosság és a fair play jegyében - nem tudunk egyetérteni a szélsőjobbról érkező demagóg hangokkal sem. Örvendetes jelenség, hogy a kozmopolita erők káros hatásának ellensúlyozására a nemzeti szellemű újságírók létrehozták a Magyar Újságírók Közösségét, melynek tevékenységét figyelemmel kísérjük s a lehetőséghez képest támogatjuk. Végül örömmel vennénk, ha otthon keresztény-nemzeti szellemű és független lapok indulnának, amelyek gátat vethetnének a szennyáradatnak, nevelnék az olvasók ízlését és kiszorítanák a piacról a magyarság érdekei ellen ágáló sajtótermékeket. A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége minden erre irányuló kezdeményezést is szívesen támogatna. 1993. március 15. Stirling György a SZMUSZ elnöke Az Egyesült Államok egyik legtárgyilagosabb napilapja, a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR február 9-én elég barátságtalan hangú cikket közöl Magyarországról, mely az őszi Csurka-tanulmányból kiindulva szélsőjobboldali és irredenta veszély rémképét vetíti az olvasók elé. Bár a cikk megállapítja: 1989 óta az összes Középeurópában történt nyugati befektetéseknek fele (7 milliárd dollár) Magyarországot választotta célul, a szerző mégis úgy véli, hogy ez a stabailitás ingatag. És fenyegetően fejezi be elmefuttatását: "It should also warn Budapest: We are watching!" — Itt említjük meg, hogy a londoni FINANCIAL TIMES február 1-i száma pedig Antall Józseffel közöl hosszú interjút, ami a magyarországi helyzetet objektiven mutatja be és a magyar miniszterelnökről rokonszenves képet rajzol.
