Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
1993. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 5 tönkretételéért, hazaárulásért, anyagi haszonszerzésért, ma más lenne a magyar társadalom hangulata. S az ítélet után nem kellett volna sem akasztás, sem életfogytiglan, csak vagyonelkobzás és hagyni őket, hogy éljenek úgy, mint a társadalom többi része. Ha ez megtörtént volna, akkor 1990 őszén, az önkormányzati választásokon piros-fehér-zöld zászlók alatt mentek volna a magyarok szavazni emellett a kormány mellett. De csalódtak Önök bizonyára tudják, hogy mi kereszténydemokraták feljelentést nyújtottunk be a mosonmagyaróvári sortűz gyilkos parancsnoka, Dudás elvtárs ellen. Nemzetközi jogászokkal konzultálva szerkesztettük meg a feljelentést, amit aztán a legfőbb ügyészség elutasított, mondván, hogy elévült. S hadd idézzem fel, hogy amikor ez a téma először szőnyegre került, azt mondták, hogy ugyan kérem, ezek katonák voltak, akik az akkori jognak megfelelően parancsot teljesítettek és még kitüntetést is kaptak érte a munkásparaszt hatalomtól. Később azt mondták, hogy ezt a parancsot lehet ugyan vitatni, na de az adott helyzetben mást nem tehettek Végül úgy vélekedtek, hogy hát igen, valami történt, no dehát a jogállam. És a jogállam azt jelenti, hogy a gyilkosokat nem szabad felelősségre vonni Azokat nem, akik magyarokra lőttek Mert ügye a Simon Wiesenthal még nyugodtan kutathatja, hogy ki vágott hátba puskatussal egy zsidót 1944-ben és azért még ma is fel lehet akasztani valakit, de aki a magyar nép ellen követett el főbenjáró bűnöket, az bántat- lanul élheti világát. — A béke és az emberiség ellen elkövetett bűnökre nincs elévülés, de az ügyészség kimondta, hogy a mosonmagyaróvári sortűz nem volt más, mint több emberen elkövetett gyilkosság és mint ilyen ugye elévült. És egy jogállamban nem lehet elévült bűnöket feszegetni Dehát milyen jogállam, milyen jog az, ami ellentétben áll az emberi erkölccsel, amely kimondja, hogy a gyilkosnak felelnie kell a tetteiért. Ez nem bosszú. Mert most már pontosan tudjuk, hány embert gyilkoltak meg hány ember lett egy életre nyomorék, hányán kerültek börtönbe, hány embernek ment tönkre a családi egzisztenciája, csak egyetlen egy elkövetőről nem tudunk még. Pedig ott, ahol százezerszámra van áldozat, csak kell legyen egy bűnös is? Ismerjük az áldozatokat, ismerjük a tömegsírokat, csak éppen a tetteseket nem ismerjük Mert ezeket védi a jogállam. Ez nagyon érdekes dolog. Mert ha a jog nem felel meg az erkölcsnek és itt most nem is a keresztényi erkölcsre, hanem az általános emberi erkölcsre gondolok, akkor azt meg kell változtatni Ha egy állam jogilag megerősíti azt, hogy büntetlenül lehet elkövetni a legocs- mányabb gyilkosságot — mert a politikai gyilkosság ide tartozik hogy nem lehet felelősségrevonni azt, aki képes volt parancsot adni arra, hogy asszonyokra és gyerekekre sortüzet zúdítsanak és a földönfekvő sebesültek közé kézigránátot vágjanak és hogy ezt az embert most egy jogállam védje, azt nem lehet megérteni s én azt mondom, ha ezt a feljelentést nem tudjuk keresztülvinni, akkor én összetépem a jogi diplomámat, mert az nem lehet jog, amelyik ilyen védelmet ad elvetemült gyilkosoknak. Hadd szúrjam közbe: ép erkölcsi érzékű ember nem is fogadhatja el azt az érvelést, hogy a gyilkosságok a magyar tövények szerint bizonyos idő után elévülnek és elkövetőjük nem vonható felelősségre. Először is 1956-ban- ezt most már minden történész elfogadja háború volt és az akkor elkövetett háborús bűnök soha nem évülnek el, másrészről (mint azt az első Zétényi-Takács törvény- javaslat helyesen megállapította) a törvénytelen állapotok idején az elévülés órája állt és az elévülést csak a jogrend visszaállásának napjától lehet számítani. Az emigráció mindig ezen az alapon állt és sajtója soha nem szűnt meg hangoztatni, hogy nem a bosszú vezérli, amikor a múlt tisztázását, a bűnök teljes feltárását és a bűnösök felelősségrevonását követeli, hanem az erkölcsi világrend helyreállítása. Évtizedek teltek el úgy, hogy ezt csak mi hangoztathattuk, az otthon hallgatásra ítélt milliók helyett is, de hangoztattuk, még akkor is, ha még nem is olyan régen a legkisebb remény sem látszott arra, hogy ez a kérdés valaha a gyakorlatban is felmerül és vitát, problémát okozhat magyar s magyar között. De soha nem a szemet- szemért - fogat-fogért elv alapján és nem bosszúra szomjazva feszegettük a kérdést, hanem csak a tények helyretétele végett ragaszkodtunk és ragaszkodunk ma is a bírósági eljáráshoz, a múlt kivizsgálásához. S ha ez az utókor okulására megtörtént, akár amnesztiát is kaphatnak a bűnösök és élhetnek bántatlanul. Bántatlanul, csak éppen nem jobban, mint hajdani áldozataik.-- Van még itt egy rendkívül fontos kérdés - tért rá beszéde befejező részére Hasznos Miklós - s az pedig az, hogy nem volna szabad egymásra mutogatni Nem úgy értem, hogy áldozat a gyilkosra, hanem a hatalom és a nép viszonyában. Mert Magyarországon most van egy ilyen tendencia. A hatalom azt mondja: én megadtam az összes jogi lehetőséget, hogy éljetek vele, de nem mentek el szavazni, nem éltek a választói jogotokkal, ami nemcsak országgyűlési képviselők választására vonatkozik, hanem például iskola- igazgatókat, TSZ-elnököket lehetne választani No de nem nennek el az emberek, nem élnek a jogaikkal. Am elmentek a szervezett elvtársak és kihasználva a demokrácia adta lehetőségeket, megválasztották a saját embereiket. A társadalom azt mondja: a kormány nem tesz semmit az ilyen emberekkel szemben. A csehek megtehették, hogy kimondták: öt évig nem kerülhet köztisztviselői pozícióba az, aki a kommunista pártban vezető tisztséget töltött be. A csehek megtehették, őket nem fasisztázza le ezért senki De ha a magyar kormány hozott volna ilyen rendeletet, az egész világ felhördült volna a diszkrimináció, a kiközösítés miatt és az egész nemzetközi sajtó erről írt volna a New York Timestől a Frankfurter Allgemeine Zeitungig. —Az egymásramutogatást azonban abba kell hagyni hogy a hatalom azt mondja a népnek, hogy nem éltetek a jogotokkal, a nép meg azt mondja, hogy a hatalom nem csinált rendet, mert ez nemzeti tragédiához vezethet. A nemzetnek fel kell ismernie, hogy ez az úgynevezett rendszerváltás a Gondviseléstől kapott lehetőség arra, hogy legyen még egyszer szent- istváni keresztény nemzeti Magyarország. De ehhez meg kell nyernünk 94-es választást, mert ha az nem sikerülne, akkor néhány hónap alatt elveszítjük azt a véres verejtékkel kiharcolt kevés eredményt is — néhány egyházi iskola visszaadását, a kárpótlási törvényt, ami nagyon rossz, de mégis valami --, amit eddig elértünk
