Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. január És ehhez kapcsolódva Hasznos Miklós közbevetőleg elmondta véleményét a kárpótlási törvény hiányosságairól, ami leginkább a földtulajdonnal kapcsolatban szembeszökő. Mert — mondta — a magyar paraszt számára a föld egészen különleges jelentőséggel bírt, amiért képes volt napi 20 órát is dolgozni, számára a föld az értékmérő. A kárpótlási törvény tervezetében szerepelt az, hogy a földet 50 hold alatt természetben kell visszaadni. És ezt az alkotmánybíróság megfúrta, azzal az indokolással, hogy ha az ingatlanokat, az üzleteket, a gyárakat nem lehet visszaadni, akkor a föld természetbeni visszaadása alkotmányellenes lenne. S ezért kell a parasztnak kárpótlási jeggyel licitálnia azért a földért, amiért egyszer megdolgozott a nagyapja, az apja és ő maga. — Elnézem itt az arcokat — tért rá beszéde befejező részére a szónok — és látok itt fiatalokat, középkorúnkat, idősebbeket. Es 94-re gondolva egy hangos sóhaj hadd szakadjon ki belőlem: de kár, hogy nem vagytok otthon! Mennyivel könnyebb dolgunk lenne nekünk. Ez a korosztály, ez a vélemény és ez a magyarságtudat az, ami hiányzik otthon ahhoz, hogy elérhessük céljainkat a magyar belpolitikai életben. — Még egy témával szeretnék foglalkozni röviden a múltból. Abból az időből, amikor volt egy bölcs párt s annak volt egy kormánya, ami az akaratát végrehajtotta. Ez a kormány jóformán semmiféle hatáskörrel nem rendelkezett, mert a KB diktálta a tennivalókat, a kormány csak gyártotta a jogszabályokat és a Hazafias Népfront jelöltjeiből álló parlament három nap alatt kézfelemléssel egy egész évre szóló törvényhozást szavazott meg, nem voltak viták, nem kellett szavazatszámláló, nem tartottak hosszadalmas bizottsági üléseket. Mióta megtörtént a rendszerváltás, tanúi vagyunk mindennek az ellentétének. S ez az ellentét az én megfogalmazásomban az, hogy most van egy kormány s ennek a kormánynak van egy parlamenti frakciója, a kérdés csak az, hogy a 94-es választásokra lesz-e emögött egy párt? — Valahol a kettő között félúton kellene lennie az igazi demokratikus társadalmi berendezkedésnek. Az kellene, hogy a kormányt alakító párt a választókkal napi kapcsolatot tartó képviselői útján a társadalom egészével határozná meg a napi politikát és nem egy befelé forduló kabinetkormány döntsön íróasztal mellett a tennivalókról, amit aztán kiadnak a parlamenti frakciónak megszavazásra és végrehajtásra, mert ha nem ezt teszitek, akkor nem vagytok lojálisak a kormányhoz. Es az sem lehet, hogy ne tűrjék a kritikát. Aki például a saját pártjából kritizája a kormányt, az nem azért teszi ezt, mert át akarja venni a hatalmat és meg akarja dönteni a saját kormányát. Hanem jobbító szándékkal kritizál, mert hallja a nép szavát és tudja, hogy az emberek 1994-ben annak alapján fognak szavazni, hogy milyen volt a közérzetük és hogyan éltek 1992-ben és 93-ban. 1994-ben már hiába mondjuk nekik, hogy ezt fogjuk csinálni, meg azt fogjuk tenni, mert akkor már késő lesz. És ha van is egy olyan mondás, hogy az a jó pénzügyminiszter, akit mindenki szid, valamit azért nem értenek ma az emberek: hogy hol az a határ, amin túl már nem lehet terhelni a társadalmat. Magyarországon nem tízmillió költségvetési- és adószakértő él, hanem tízmillió állampolgár és az egyszerű emberek nem értik, hogy minden évben több adót fizetnek, minden évben nagyobb a deficit s közben nőnek az árak és romlik az életszínvonal. Hát valahol figyelembe kellene venni az elviselhetőséget. Igaz, a múltban ez úgy volt, hogy összeadták, mibe kerül az állam, a hadsereg, a reprezentáció és az elvtársi vadászat s akkor kijön egy összeg amit be kell hajtani a vállalatokon, meg a lakosságon. Nem lehetne-e ezt megfordítani, hogy meddig terhelhető a nép s akkor ahhoz mérten költekezzék az állam? Ha ezt meg tudná oldani a kormány, akkor számíthatna a lakosság támogatására. Ha 1993-ig nem lesz olyan könnyítés, amit az állampolgár a zsebén érez, akkor a választásokig mindenki hátatfordít a politikának és nép, demosz nélkül nem lehet demokráciát csinálni. Félreértés ne essék: én kormánypárti képviselő vagyok és a féltés szól belőlem, de ha ezt nem ismerik fel időben azok, akiket illet és nézzenek körül az országban, mi a nép hangulata. Ne csak a környezetük dícséretét hallják meg, hanem meg kellene tudniok a valóságot és el kellene gondolkodniok azon, hogy miképpen lehetne könnyíteni a sokgyermekesek, a nyugdíjasok, kisemberek, az öregek terhein, mert ha nem, akkor az emberek 1994-ben nem fognak elmenni szavazni, vagy ha el is mennek, nem a kormányt fogják támogatni. Hasznos Miklós beszédét Vajda János egyik gyönyörű költeményéből vett ideillő idézettel zárta az újra kihajtó ezeréves tölgyről, amelyet politikai hitvallásának is tekint. Percekig tartó dübörgő tapssal jutalmazta a közönség a szónok kiváló elokvenciával és kritálytiszta logikával felépített beszédét, aminek minden szavával egyetérthetünk s ami gondolatok sorát ébresztette az emberben. De ha hozzákezdenénk a beszéd elemzéséhez, nem maradna hely a lapban más cikkek számára, ígyhát a krónikásnak ezúttal be kell érnie a tolmácsolással, véleményének kifejtésével várni kell a következő számig. De annyit addig is le kell szögeznie, hogy a XXXII. Magyar Kongresszus rendezői a lehető legjobban választottak, amikor Hasznos Miklóst hívták meg vendégszónoknak, márcsak azért is, mert az amerikai magyarság megismerhetett egy olyan hazai politikust,akire még nagy feladatok várnak a magyar életben. S akinek véleménye megerősített bennünket hitünkben, hogy az emigráció jó úton jár, amikor - egyetlen lehetséges alternatívaként - támogatja a jelenlegi kormányt, ám ugyanakkor nem rejti véka alá a kifogásait sem, melyek nem gáncsoskodásból, hanem aggódásból és segítő szándékból fakadnak. Clinton még karácsony előtt közzétette jövendő kabinetjének teljes névsorát. Az új kormányban négy nő, négy fekete és két spanyol (hispanic) kapott helyet. A Fehér Ház-i "Chief of Staff Thomas McLarty, külügyminiszter Warren Christopher, az Egyesült Nemzetekhez beosztott nagykövet Madeleine Albright, akiken kívül még tizenöt tagból áll a szűkebb kabinet. Ezek jórésze Clinton vagy felesége baráti köréhez tartozik, néhányan közülük pedig már viseltek állami tisztséget Carter idejében is.
