Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. január nak ez nem bűn? Ők nem nacionalisták, kirekesztők? Csak mi vagyunk azok? Vajon kinek áll az útjába a magyar nemzeti tudat és a nemzeti büszkeség? Kilóg a lóláb uraim, elvtársak, szociliberálisok! Kilóg a lóláb, amikor az egész világgal meg akarják etetni azt, hogy mi antiszemiták, soviniszták és kirekesztők vagyunk és mi mindenkinek el akarjuk harapni a torkát, mert egy olyan vad ázsiai nép vagyunk, hogy megértünk a pusztulásra. És itt beszélnünk kell az antiszemitizmus vádjáról. Kérem, akik ezt mondják, azok szemérmetlenül hazudnak, mocskolódnak és meghamisítják a történelmet. Tessék megmondani nekem, hol volt még egy olyan ország a negyvenes évek végén, mint a Horthy-Ma- gyarország, amelyik befogadta a menekülő zsidókat Szlovákiából, Lengyelországból, Romániából? Tisóék elintézték őket, a Vasgárdisták ott helyben végezték ki őket, nem kerültek Auschwitzba. Magyarországra menekült Európa egész zsidósága és védelmet nyújtott nekik az az átkos fasiszta Horthy-rendszer. Csak néhány hónap volt, amikor már nem tudták megakadályozni, hogy a hitleri katonai megszállás után a németek végrehajtsák a deportálást és csak Budapest zsidóságát sikerült megmenteni, akkor ezek azzal fizetnek, hogy most, amikor egész Európában zsidótemetőket gyaláz- nak, amikor Olaszországtól Franciaországig dühöng az igazi antiszemitizmus, amikor Svédországban, Stockholm belvárosában saját szememmel láttam a falon a felírást, hogy ki a zsidókkal és a négerekkel, akkor a magyar szellemi elit, ahogy ők magukat nevezik, azzal kürtöli tele a világot, hogy Magyarországon antiszemitizmus van. Kérem tessék megnézni a statisztikákat, hány zsidó munkanélküli van Magyarországon, mondjuk különösen a bányász-olvasztár és az agrárproletár szakmákban? De hány van az újságírók között? Hány zsidónak mondtak fel antiszemita diszkrimináció miatt? Nézzék meg a bankszakmában, hány állástalan van közöttük. Ez az antiszemitizmus? Mutassanak egyetlen egyet is, akinek a haja szála meggörbült azért, mert zsidónak született. Ilyen nincs. De mennyire szeretnék, hogy legyen. Hogy rá lehessen fogni, hogy ugye megmondtuk, ugye megjósoltuk, hogy a pártok nem határolták el magukat eléggé ettől, meg attól, meg amattól. És mire való ez az elhatárolás? Gondolkozzunk! Akik még emlékeznek 1945-re, azok tudják, milyen sorsra jutott a kisgazdapárt, amikor egymaga megszerezte a parlamenti többséget. Először is belekényszerítették egy koalícióba. Mivel pedig a kommunista párt messze lemaradt és még a 47- es kékcédulás választásnál sem tudott többséghez jutni, azt csinálták, hogy elkezdték felaprózni kisgazdapártot. Követelték, hogy határolja el magát a jobboldalától. Határolja elé magát a Sulyok Dezsőtől, a Pfeiffertől és a többiektől, aztán jöjjenek a baloldali kizgazdák, akik mögött, a Dinnyés, az Ortutay, a Dobi mögött olyan nagy tömegek álltak, hogy sehol sem voltak a 47-es választásoknál. És mi folyik most Magyarországon? Elkezdődött a felcimkézés, hogy egyes emberekre ráfogják, hogy kirekesztő, ráfogják, hogy nacionalista, mert használja azt a szót, hogy élettér. Ráfogják, hogy náci elméletet terjeszt és határolja el magát tőle az uralkodó kormánypárt, megtagadva annak a polgári rétegnek a képviseletét, ami az igazi bázisát jelenti, néhány magát liberálisnak mondó senki kedvéért, akik mögött nem áll egy lélek se. Ezekre van szüksége a kormánypártnak? Ezek fogják megmenteni a koalíciót és megnyerni a 94-es választásokat? Hát vegyük már észre, hogy honnan fuj a szél. Ha hagyjuk magunkat bevinni ebbe a zsákutcába, akkor megérdemeljük a sorsunkat. A történelem igenis megismétli magát és ha olyan naivak vagyunk, hogy másodszor is belesétálunk egy ilyen csapdába, akkor tényleg nem tudok semmit se mondani a magyarság politikai ítélőképességéről.- Egy dolgot nem szabad elfelejteni. Kétségkívül létezik egy óriási elégedetlenség az országban és a legtöbb ember azt mondja: anyám én nem ilyen lovat akartam. És érzelmileg azt kell mondjuk: igazuk van. Mi se ilyen lovat akartunk, dehát nincs másik ló. Tessék megmondani, a parlament mai összetétele, a mai magyar társadalom kor- összetétele és a mostani szavazati arányok mellett mit lehetne tenni, kit lehetne jobbat találni a jelenleginél? Hiszen ezek az arányok csak rosszabbak lehetnek: mert ha megosztják a keresztény magyar társadalmat tizenöt pártra, az azt jelenti majd, hogy egyiknek se lesz semmilyen esélye. De ha össze lehetne fogni őket, egy táborba az egészet, akkor jöhetnének a Lantosék és a Sorosék, az összes sajtójukkal. Nem lehetett két év alatt kolbászból fonni a kerítést, egy erkölcsileg, politikailag gazdaságilag szétzilált, tönkretett országban, nem lehet csodát csinálni egy, a szellemi nihil színvonalán lévő társadalomban se két év alatt, se négy év alatt, ezt tudomásul kell venni. De ha állandóan csak azt hallja a lakosság a televízióból, a rádióból és a sajtóból, hogy minden rossz, a kormány mindent rosszul csinál, hogy ebben az országban nincs egyetlen pozitívum, egyetlen eredmény se, akkor még a legtole- ránsabb ember is meginog: hát tényleg mit csinálnak, ezért szavaztam én rájuk? Az ellenzék az eredményeket eltitkolja, elhallgatják, csak a rosszról beszélnek, arról is felnagyítva. Na dehát itt jön a kérdés: kötelesek vagyunk-e ezt mi eltűrni? Milyen politikai hatalom az, amelyik a saját sírját ássa meg és a demokrácia szabályainak megfelelően odaállítja a sír szélére halálos ellenségeit, hogy nosza, lökjetek be a gödörbe, amikor tudtok. Hát pedig ezek hamar bele fognak lökni bennünket, ha továbbra is ezt a politikát fogjuk csinálni.- Sokmindenen keresztül ment az ország. Én magam is ettem 45-ben a kukoricakenyeret, végigcsináltam a jegyrendszert, gyűjtöttem a selyemgubót és az eperfalevelet, sok nélkülözésen végigmentünk, de kibírtuk emelt fővel, mert azt mondtuk: most ez van, de utána lesz biztos jövő. A mai magyar társadalom is ki fogja bírni a 21 milliárdos adósságot, túl fogja élni Bős-Nagymarost, csak egyet kell megadni neki: elégtételt és igazságot szolgáltatni a szenvedéseiért. Nem lehet két éven keresztül mindig arra hivatkozni, sem a kormányban, sem azon kívül, hogy kérem, mindezt örököltük, a sok gondot, a bajt, az adósságot és a terheket, a gazdaság leromlását és minden baj egyszerre szakadt a nyakunkba. Ezt nem lehet már két éve ismételgetni anélkül, hogy legalább három embernek azt ne mondták volna: ejnye, na-na, ti tönkretettétek az országot, szépen költözzetek ki a rózsadombi villácskából és éljetek úgy, mint a többi tízmillió.- És ha 1990-ben, amikor az új kormány létrejött, megcsinálták volna, hogy öt embert bíróság elé állítanak, és nem úgy, mint minket, veréssel kicsikart vallomások alapján, hanem szigorúan törvényes alapon, minden védekezési lehetőséget megadva felelősségrevonják őket az ország
