Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
1 12 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. december MAGYAR HŐSÖK A CSILLAGOS LOBOGÓK ALATT Ha előzőleg vállalt kötelezettség miatt nem is lehettem jelen a közeli Arlingtoni temetőben minap lefolyt magyar ünnepségen, nemcsak lélekben most, hanem nyomtatásban már 40 évvel ezelőtt ott voltam. A Magyar Szabadságharcosok Szövetsége annak az Asbóth Sándornak emelt síremléket, akivel fényképével ellátott cikkem jelent meg az amerikai diplomáciai kar folyóiratában. A "Foreign Service Journal" 1952. áprilisi számában Asbóth-tal együtt emlékeztem meg két előbb óhazai 48-as, majd itteni polgár- háborús tiszttársáról, Pomutz Györgyről és Stahel-Számvald Gyuláról. Abban az időben, addig, amig tengerentúli posztokra nem helyeztek a State Department-ből, rendszeresen írtam történelmi visszatekintéseket a külügyi pálya kevéssé ismert időszakairól és alakjairól. Ilyen vonatkozásban indultam ki ezúttal a "journal" egyik előző vezércikkéből, amelyben a szerkesztő azt javasolta, hogy szervezetet alakítsanak azok leszármazottai, akik 1776. decemberétől a polgár- háború végéig külügyi karunk tagjai voltak, "mint Adams, Jefferson, Hawthorne, Payne, Monroe, Livingston és mások". Rámutattam cikkemben, hogy "mások" nem mindig ékeskedtek ilyen úgynevezett "angol-szász" nevekkel, de voltak közöttük olyanok, akiket teljesítményeik alapján az érdemi rangsor első soraiban illet meg hely. "Ha nem is könnyű kiejteni Asbóth Sándor, Pomutz György, Stahel- Számvald Gyula nevét", írtam, "leszármazottaikat, ha jelentkeznének, tisztes hely illetné meg az elgondolt szervezet tagjai közt.” Vázoltam szabadságharcosi múltjukat, amely két hazában volt kimagasló: előbb az 1848-49-es magyar "War for Liberty"-ben, mielőtt megállták helyüket az amerikai polgári társadalomban és a polgárháború kitörésekor azonnal jelentkeztek szolgálatra az északi haderőnél. Még nem régen nem tudtak angolul. Mint veterán harcosok, végig küzdötték Észak és Dél véres harcait, és a békekötést követő években az Újhaza külügyi frontjain tüntették ki magukat. Összefoglaltam itteni katonai, majd külszolgálati pályafutásukat: ASBÓTH SÁNDOR: százados, 1848-49; ideérkezett 1851-ben. Frémont tábornok vezérkari főnöke 1861- ben, vezérőrnagyi rangban, 50 éves korában. A Pea Ridge-i ütközet hőse, súlyos sebeket szenvedett. (Egy golyó a jobbarcába hatolt és élete végéig ott is maradt.) A békekötéskor tábornok volt; leszerelése után külügyi szolgálatba lépett, 1866-68-ban amerikai követ Buenos Airesben és e hivatalában halt meg. POMUTZ GYÖRGY: százados, 1848-49; ideérkezett 1950-ben. A polgárháború kitörésekor egy ezredet szervezett az északi hadsereghez. 1861-ben, őrnagyi rangot kapott, 33 éves korában; alezredes, majd ezredes, 1864-ben. A shiloi, vicksburgi, atlantai csaták hőse, ismételten megsebesült. A békekötés után amerikai konzul Oroszországban, 1866-67-ben. STAHEL-SZÁMVALD GYULA: budapesti könyv- kereskedő, 1848-49, Kossuth a legmagasabb érdemrenddel tüntette ki ("Különleges Szolgálat Érme"). Ideérkezett 1859-ben; egy ezredet szervezett az északi hadsereghez 1861-ben, vezérőrnagy lett 36 éves korában az első Bull Run ütközetben, amelynek hőse lett, mint utóbb a Cross Keys és Piedmont melletti csatáknak is. Többször megsebesült, végül tábornok lett; a háború után a legmagasabb katonai kitüntetést, a kongresszusi "Medal of Honor"-t kapta meg (viselője belépésekor az Egyesült Államok elnökének is fel kell állnia). Konzul volt Japánban és Kínában 1865-69-ben és 1877-85-ben. Cikkemet az amerikai ideálokrál szóló Kossuth idézetekkel fejeztem be olyan angol nyelvű beszédeiből, amelyeknek egy sorozata előzetesen fordításomban jelent meg. Az Arlingtoni ("Nemzeti") temetőben nyugszik Rózsafy Mátyás 48-as honvédtiszt, polgárháborús százados, Magyar-Amerika legrégibb idejében népszerű közéleti alakja. Washingtonban halt meg 1893-ban és még volt néhány leszármazottja itt az utóbbi években. A washingtoni "Soldier's Home"-mal szemben lévő temetőben porlad Grechenek György, Bem apó kedvelt katonája, Kossuth hű testőre, aki a kormányzóval jött Amerikába a "Mississippin" és itt maradt. A polgárháború kitörésekor ő is bevonult, százados lett, 1862-ben súlyosan megsebesült s Washington egyik rögtönzött katonai kórházában halt meg. Szintén a fővárosban temették el Lülley Emánuel őrnagyot, aki feleségével, öt gyermekével és anyósával együtt kisérte Kossuthot a "Mississippién. Kereskedő lett Washingtonban. A Missouri-i 1. önkéntes lovasezredben szolgált Szegedy Mátyás főhadnagy; a Rock Greek temetőben van a sírja. Azok közt, akik életüket adták az Újhazáért, Kossuth két nővérének egy-egy fia volt: Kossuth Emilia fia, Zsulavszky Zsigmond hadnagy, és Kossuth Lujza fia, Rutt- kay Gábor hadnagy. Az egyik lovasezredben szolgált a makói születésű Pulitzer József, a későbbi "újságkirály". Oliver Wendel Holmes, a Legfelsőbb Bíróság hasonnevű hires tagjának apja, maga is polgárháborús tiszt, Naplójában így írt: "Nagy szerencse, hogy fiatal korunkban volt miért fellángolni a szívünknek. Megtanulhattuk, hogy az élet rendkívül komoly, és az aranymezőkön túl meg-láthattuk a becsület húfödte csúcsait, hogy azok jelentőségét elmondhassuk a következő nemzedékeknek." (Szabadság) Sziklay Andor ♦ HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMÉT LAPUNKRA!
