Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
1993. november AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 17 DOMOKOS SÁNDOR (Kanada): EGY HAZAI CIKK MARGÓJÁRA _Tisztelt Szerkesztő úr! Az Ausztráliai Magyar Élet szeptemberi számában Horthy Miklós temetésével kapcsolatos cikkből értesültem Bauer Tamás magyarországi cikkéről, melyre úgy érzem válaszolni kell. Kérem adjon helyet újságjában e cikknek. Magyar üdvözlettel: Az Ausztráliai Magyar Élet Szeptember 9-i számában a "Horthy per" fejleményei címszó alatt megjelent cikkben olvastam Bauer Tamás írását, mely Magyarországon a Magyar Hírlapban jelent meg. A cikk címe "Horthy örökösei". Ebben a cikkben Bauer Tamás úgy nevezi meg a népi írókat; Illyés Gyulát, Kovács Imrét, Németh íjásztot, Veres Pétert, mint akik élesen bírálták: (idézet) "a Horthy kor szociális és politikai viszonyait. Nem lehet egyszerre vonzódni a népi hagyományokhoz és Horthyhoz. Az MDF-nck választania kellett közöttük." Ezek Bauer Tamás szavai. Nem hiszem, hogy a "Dózsa" drámájának szerzője elvárta volna valakitől is, hogy a magyar nemzeti érzéseit sutba dobja a "népies"-ség kedvéért. Sem a ’Puszták népe" szerzője nem a nemzetközi langyos schovasc-tartozásnak lett volna a hirdetője. A "Cseresnyés" új gondolatokat hirdető írója sem magyar érzésük megtagadására ösztönözte hallgatóit. Ők szociális bajokat ostoroztak, élve a szólásszabadság jogával, ami fémjelzője a demokratikus társadalomnak. A fent említett írók mind abban a Bauer Tamás által elítélendő Horthy időszakban éltek, melytől az MDF-nek el kell különíteni magát. Elfelejti, hogy a népi irók a társadalmi bajokat vették célba munkájukkal. Meggyőződésem, hogy a "Puszták népe" sorsának javítása azonos volt Illyés Gyula számára a magyar nép felemelésével. Elfogadhatatlannak tartom Bauer Tamás azon állítását, hogy a magyar szellemű hazafiság ellentétes lenne a népi írók által képviselt szellemmel. Ezt csak a kommunista ideológia erőltetett dialektikájával lehet belemagyarázni a népi írók célkitűzéseibe. Ez az egyoldalú ideológia neveltjeinek világnézete elferdült egyoldalú oktatási rendszerének következtében. A kritika hiánya arra nevelte az. ifjabb nemzedéket, hogy a Horthy kort egy elévült, a feudális, társadalmi kiváltságokhoz görcsösen ragaszkodó népcllenes időszaknak ismerje. Sajnos, akikben nincs meg a kellő szellemi önállóság, azok ettől ma sem tudnak szabadulni. Ők, Bauer Tamáshoz hasonlóan konfliktust látnak az MDF hazafias irányzata és a népi írók eszméi között. Pedig csak annyi fáradságot kellene venniük, hogy azokat a ma már elérhető olyan forrásokat megkeressék, melyek erre az időszakra vonatkoznak és a kommunista múltban tiltva voltak. Azokból tanulhatnának egy nyíltabb gondolkozást és felismerhetnének egy tárgyilagosabb igazságot. Kezdjük azzal, hogy az a tény, hogy a népi írók a Horthy korszak szociális viszonyait olyan élesen kritizálhatták, azt bizonyítja, hogy akkor a magyar társadalom szabadabb volt, mint az azt követő Rákosi évek alatt. Ha Bauer Tamás ismerte a Rákosi-féle Magyarországot, akkor tudnia kell, hogy abban az időben az íróknak nem volt meg a lehetőségük rendszert kritizáló műveket kiadatni. Ha valaki végig nézi a népi írók műveinek kiadási dátumát látni fogja, hogy azok nagy része az úgynevezett "átkos" Horthy korban került forgalomba. A parlamentáris Magyarország nem csak eltűrte, de helyeselte is a kritikát. Emlékszem, mint fiatal ember, milyen lelkes vastapsot kapott Német László "Cseresnyés"-e a Nemzeti Színházban, mert az elavult viszonyokat kritizálta. Abban a korban jelent meg a "Viharsarok" Féja Gézától, mely majdnem lázító hangon követelni merte a gazdasági bérmunkások sorsának javítását. Bebörtönözték érte a szerzőt? Nem. Elitélték nemzetellenes izgatásért? Nem. Miért nem? Mert annak az "átkozott" korszaknak a vezetői is hittek abban, hogy a nép érdekében elhangzott szó a nemzet érdekeit is képviseli. Miért bűn az Bauer Tamás szemében, ha egy párt népi és nemzeti akar lenni egyszerre? Miért kell ezen párhuzamos fogalmak közé szándékosan éket verni? Sajnos az internacionalizmus egyik fő jellemzője, hogy mindenre kész a "személytelen" emberiség megváltásáért, csak a közvetlen mellette élő honfitársát nem tudja elviselni. Minden kis baloldali diktátor, mint Castro, közelebb áll a szívükhöz mint Csurka István. Ők úgy érzik, az MDF tagjaiban túlteng a magyarság-érzés. Meg kell kérdezzük tőlük, mit értenek az alatt? Miért túlzott nacionalizmus az, ha egy nép a saját egyénisége szerint akar élni? Ha egy nép azzal akar kiemelkedni, hogy nemzetiségeit víz alá nyomva azoknak a vállán állva akar kiemelkedni, az nem hazafiság és nem nemzetszeretet. Ez homlokegyenest ellenkezik az igazi nacionalizmussal. Az igazi haza és nemzetszeretet önzetlenül dolgozik azon, hogy nemzete felemelkedjen. Egy igazi hazafi nem lehet híve annak, hogy más népeket megalázzon, vagy alábbvalónak tartson, de a saját népét sem engedi bemocskolni. Ezt a magatartást pont a saját hazafisága teszi kötelezővé számára. Bauer Tamás joggal kérdezheti meg tőlem, hogy én elfogulatlan vagyok-e a Horthy korszak iránt? Bevallom, elfogult vagyok. De nem vagyok annyira elfogult, hogy védeni próbálnám a Horthy kor hibáit. Ezzel szemben Bauer Tamás elfogulatlansága is kétséges, ha nem talál semmi elismerésre méltó igyekezetét abban a korban? Nehezen érthető ennek a tárgyilagosságnak a hiánya. De Bauer Tamás ne vegye szavaimat irányadónak, hanem olvassa el annak az amerikai diplomatának a könyvét, aki egészen 1941-ig Magyarországon tartózkodott, mint az Egyesült Államok követe. J.F. Montgomery az 1933-41 -ig terjedő korszak Magyarországról írt könyve, "Hungary the unwilling satellite" világosan, részletesen és minden elfogultság nélkül írja le azokat a történelmi éveket, melyeket mint követ részletesen ismert és melyeket Bauer úr olyan egyoldalúan elítél. Pedig ha jól tudom "Az egy mondat a zsarnokságról" nem a Horthy időkre célozva született és az 56-os forradalomhoz hasonló elkeseredett felkelés sohasem volt a Horthy korszak alatt. Horthy "rendszer"-ről pedig beszélni sem lehet, mert annak a kornak pluralisztikus és indok- trináció mentes társadalmának bizonyítéka a népi írók munkássága. Ezek olyan tények, amelyeket nem lehet vi
