Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. november tatni. Ezért Bauer Tamásnak nem az MDF soraiban kellene keresnie az ellenséget. Az MDF nem azt a múltat dicséri, amit a Nyilaskeresztes Párt képviselt és ami egyenesen Horthy és kormánya ellen irányult. Ha nem tudná, Szálasi börtönben volt a Horthy uralom alatt. Az MDF nem javasolta, hogy Szálasit tekintsük nemzet-alapítónak. A szlovákok ezzel szemben Tisot, Hitler egyik leghűbb kiszolgálóját tekintik a szlovák állam megalapítójának. Tudomásom szerint az MDF nem javasolta soha, hogy Budapesten Szálasiról utcát nevezzenek el. Ha ez megtörténne, akkora botrány kerekedne ebből, hogy az Egyesült Államok szenátusának márvány csarnokáig csapnának fel a hullámai. Ezzel szemben Romániában a mai Clujnak nevezett Kolozsváron nemrégen Antonescu tábornokról, Románia fasiszta diktátoráról egy bulevárdot neveztek el. A románok is, a szlovákok is azt a rosszul értelmezett "nacionalizmust" követik, amivel a magyarokat vádolják. Időszerűbb lenne ez ellen cikkezni mintsem az MDF ellen. De érdekes módon Bauer Tamást és társait ez nem izgatja. És nem aggasztja Lantos képviselő urat sem a szlovák, sem a román szélsőjobb ilyen demonstratív újraéledése. Ezzel szemben Horthy emlékétől úgy irtóznak, mint az ördög a szentelt víztől, annak ellenére, hogy a már előbb említett J. Montgomery Horthyt mint Hitler bátor kritikusát ismerte. Mégis az ő emlékétől minden baloldali intellektuel hisztérikusan retteg. Sajnos a Bauer úr és társai nem tájékozódnak szívesen olyan írásokból, legyenek azok bármennyire is autentikusak, melyek a beidegzett "Horthy ellenes" álláspontjukat zavarnák. Hasonló a magatartásuk azokhoz a kardinálisokhoz, akik nem akartak belepillantani Galileo teleszkópjába, mert féltek, hogy a felismerhető igazság megzavarja előítéletüket. Most is azok, akik magukat haladó szellemiségnek nevezik és globális viszonylatban gondolkozóknak szeretnék feltüntetni magukat, azok tanúsítják a legmerevebb ragaszkodást a múlt marxista elméleteihez. De ez is kommunista örökség. A hidegháború idején is Moszkva volt a forradalmak exportálója a határain kívül és a legridegebb elnyomója minden új eszmének határain belül. Ezért érthetetlen, hogy Bauer Tamás miért helyezkedik szembe a magyar nemzeti érzést hirdető MDF- el? Ez a tisztán hazaszeretetet hirdető és a szélsőségeket elutasító párt miért lett támadási célpont a szocialisták szemében, amikor még Lakiteleken olyan jól megfértek egymás mellett? Talán politikai versengésből? Mert az MDF-nek is ugyanaz a középréteg képezi a gerincét, akiknek szavazatát az MDF-től balra clhelyezkedő pártok maguknak szeretnének megnyerni a következő választások alkalmával? Lehet ez a magyarázata annak, hogy a magyar nemzeti érzés most egyszerre úgy szemet szúr a középtől balra helyezkedőknek, mikor pár évvel ezelőtt, amikor még a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodtak szinte divatos volt részükről is magyarnak lenni? Lehet, hogy politikai érdekek a nemzeti érdekek elé kerültek? Érdemes lenne a magyar szavazópolgároknak elgondolkozni ezen a lehetőségen, mielőtt leadják majd a szavazatukat. HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMÉT LAPUNKRA! így látja egy emigráns KELL-E A NYUGATI MAGYARSÁG? Bobus László báró a "40-es évek végén hagyta el Magyarországot. Életét Párizsban kezdte újra, ahol volt pék, pincér,, a hegyekben síoktató, s úszómester Korzikán. Később a Szabad Eueópa Rádió tudósítója volt Liszabon- ban. Ma ismert alakja a nemzetközi társadalmi és politikai élet legfelsőbb köreinek.-Szeretném tisztázni: szülőhazámat nem jószántamból hagytam el, nem azért, hogy szerencsét próbáljak, jobb megélhetést keressek máshol. Hanem kényszerűségből választottam a számkivetettséget, mint sokan mások. El kell, hogy oszlassam azt a tévhitet, miszerint a Nyugatra emigráltak azon nyomban belecseppentek valami tejben-vajban fürdő Kánaánba. Kevés magyarról tudok, aki ne legalul kezdte volna, nyelvtudás, helyismeret és legtöbb esetben szaktudás nélkül - mondja. —Amikor az aknazárral megerősített drótkerítés alatt hason csúszva az emigrációba szöktem, idehaza idegennek nyílvánítottak. Azoktól nem is vártam mást. Most, mikor visszahonosításomat kértem, azt mondták, az bizony nem megy olyan gyorsan, eltarthat egy-két évig is. Ez szomorúsággal tölt el. Nem azért, mintha annyira hiányozna a magyar útlevél. Van nekem másik, nem is olyan rossz. De szerintem nem az a magyar, akinek erről dokumentuma van. Kirekesztésem csak egy jogi állapot, lélekben magyarnak érzem magam. Szerintem annak érzi magát sok százezer más emigráns is. Még akkor is, ha Horváth Balázs exminiszter kétségbe vonja, hogy a nagyvilágban élő honfitársaink jó része külföldi feleséggel az oldalán, idegen nyelvi és szokásbeli környezetben is magyar maradt: hogy elhagyott hazájukat szolgálják.-Mit lát, mit tapasztal, mikor otthon tölti idejét?-Hiányzik a negyven év óta áhított változás élményének általános megnyilatkozása. Az emberek fásultak. Nem látom, hogy felméri-e a társadalom, hogy most olyan lehetőségre nyílik mód és alkalom, amely talán évszázadok óta nem volt. Várják, hogy a sültgalamb a szájukba repüljön, szidják a kormányt - mert szidni valakit mindig kell -, és azt kívánják tőle, oldja meg egyik napról a másikra az ország fél évszázados problémáját.. Ugyanakkor hagyják, néhány ügyeskedő profitáljon, agyonlopja magát, fittyet hányva mindenre. Hiányzik az 1946-47-ben tapasztalt politikai és gazdasági újrakezdés lelkesedése, pedig túlzott derűlátásra akkor sem volt kilátás. —Miért nem kapcsolódik bele aktívabban a hazai politikába és gazdasági életbe a tapasztalatokkal rendelkező emigráció?--Jó kérdés, s hogy mennyire helyénvaló, hadd éljek egy példával. A tavasszal zajlott le Monte Carlóban a harmincadik televíziós fesztivál. Feleségem a zsűri tagja volt, s jómagam is részt vettem néhány fogadáson. Számos
