Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. november Még néhány hét után nem ültek el egészen a Magyar-Amerikai Vállalkozásfejlesztési Alap körüli viták hullámai. Alexander Tomlinson, a Fund lemondásra kényszerült ügyvezető igazgatója a minap igyekezett magyarázkodni a WASHINGTON POST hasábjain, de hamar megkapta a választ ugyanott David Obey kongresszusi képviselőtől, aki az ügyben illetékes kongresszusi bizottság elnöke. Obey hangsúlyozza, hogy általánosságban ma is támogatják a Kelet-Európábán működő fejlesztési alapokat, ám a magyarországinál súlyos hibák történtek. Például a százötvenezer dollárra megállapított vezetői fizetések helyett a MAVA által alapított EurAmerica bank élén többen évi négyszázezer dollárt vettek fel. De ez csak az egyik ügy - fejtegeti Obey képviselő. A másik az, hogy az Állami Vagyonügynökség élére egy amerikai állampolgárt helyeztek, Teleki Pált. Ez már érdekütközéssel járhat és sérti az amerikai alkotmányt. Annak feltételezése, hogy a magyar privatizációt egy amerikai állampolgár, ráadásul kormányalkalmazott, ellentmondások nélkül irányíthatja, "politikai naivitásra" vall - állítja David Obey, majd hozzáfűzi: ha mindezt nem tette volna szóvá, mint az ügyben illetékes kongresszusi bizottság elnökének, neki kellett volna szembenéznie kellemetlen kérdésekkel. "Jézus Mária, győztünk!" címmel jelenik meg a közeljövőben a magyar könyvpiacon Beke Kata országgyűlési képviselő, volt MDF-es közoktatási államtitkár könyve, amiben a rendszerváltás óta eltelt időszak politikai történetét írja meg, különös tekintettel a Magyar Demokrata Fórum "szineváltozására". A könyv megjelenése előtt Beke Kata így nyilatkozott a sajtónak: "A Magyar Demokrata Fórumot a gőg tette tönkre: az író-alapító atyák és a miniszterelnök gőgje. A messianisztikus küldetéstudat, hogy mi vagyunk egyedül az igaz hiten. Pedig a gőg veszedelmes tulajdonság: a gőgös ember mindent tud, nem viseli el a tehetséget, csak az abszolút lojalitást. Ebből pedig egyenesen következik a kontraszelekció. A gőg másik szomorú következménye pedig az, hogy a társadalom nem érezte magáénak a rendszerváltást. Hamar kiábrándult, mert a politikai stílus nem változott." Kíváncsian várjuk Beke Kata könyvét! Jeszenszky Géza külügyminiszter, újságírók kérdésére úgy nyilatkozott, hogy nagyon valószínűtlennek tartaná, ha a lengyel külpolitika eddigi vonalvezetése a választások kimenetele miatt lényegesen változna. De hozzátette: a varsói eredmény intő jel kell legyen minden közép-európai kormány számára, annál is inkább, mert a lengyel szavazók épp az eddig leghatékonyabban működő kormányukat buktatták meg. Ehhez a magunk részéről még hadd fűzzünk hozzá annyit, hogy pár hónap múlva az An- tall-kormány is megmérettetésre kerül, de Lengyelországgal szemben a magyarországi helyzet merőben más: a választók számára nincs más alternatíva, csak az MDF vezette jobbközép koalíció. A statisztika szerint az ezredfordulóra 30 százalékkal csökken a katolikus papság létszáma. Magyarországon ma 2747 egyházmegyés pap és szerzetes él, de mivel többségük 60 éven felüli, tíz év múlva elhalálozás miatt kb. ezerrel kevesebben lesznek. Az utóbbi években a papi hivatást választók száma a korábbi időszakhoz képest egy- harmadával nőtt és különösen a szerzetesrendek jelentenek vonzerőt a fiatalok számára. E folyamat eredménye azonban csak évek múlva fog mutatkozni. A Központi Statisztikai Hivatal 1984-től számítja ki és adja közre évenként rendszeresen a létminimum összegét. (Addig Magyarországon tabu volt a szegénység és arról adatokat közölni nem lehetett. Kemény István szociológus már 1967-ben készített ugyan felmérést a létminimumról, de csak szakmai körök ismerhették annak eredményét, az nyilvánosságra soha nem került. Az akkori számítások szerint minimálisan havi 600 forint egy főre jutó jövedelem kellett a létfenntartáshoz, ennél kevesebből megélni a szegényszintet jelentette. Akkor körülbelül egy millió ember került ebbe a kategóriába.) A KSH egy évvel ezelőtt végzett felmérése szerint 1992. júniusában mintegy 2 - 2,5 millióan rendelkeztek a létminimumnál kisebb jövedelemmel, ami kereken 6 ezer forint volt havonta. - Az infláció nem kímélte az amerikai dollárt sem. A Szövetségi Munkaügyi Statisztikai Iroda legfrissebb kimutatásából kiderül, hogy akinek 20 évvel ezelőtt volt egy milliója, az akkor annyi vásárlóerőt képviselt, mint ma 3.2 millió dollár. Azaz az 1973-as állapotokhoz képest a dollár értéke kb. egyharmadára csökkent. A magyarországi sajtóviszonyokra és közerkölcsökre vet szomorú fényt az a hazai képes hetilap, amivel nemrég örvendeztetett meg egy otthonjárt ismerősöm: elhozta számomra a Reform című, magát "független demokratikus hírmagazin" alcímmel kínáló színes sajtótermék szeptember 8-i számát. A hatodik évfolyamában járó népszerű kiadvány három színben nyomott szentkoronás magyar címert visel a fedőlapján és az ötven oldalon mindenfélét talál az olvasó: népszerű tudományt, színházi pletykát, rendőri riportot, nyugati tudósítást, sportrovatot, de még egyebeket is. Természetesen hirdetéseket, reklámokat, hiszen ezek hozzák a pénzt. És a pénznek tudvalévőleg nincs szaga, amit az is bizonyít, hogy főleg olyan hirdetések tarkítják az oldalakat, amelyeknek jóizlésű és minden korosztály számára készülő lapban aligha lehet helye. Megszámoltam: ebben a számban nem kevesebb, mint kilenc nagyméretű hirdetésen kínálnak hiányos öltözékű (inkább pucér) hölgyek "telefon-szexet" 18 éven felülieknek "kéjéhes magyar csajok" címszó alatt, "totális élvezetet" ígérve annak, aki feltárcsázza a megadott telefonszámot. Ügyes üzletemberek meglepő gyorsan átplántálták magyar földre ezt az ostoba és perverz amerikai találmányt, de kis különbség van a kettő között: Amerikában a nagyközönség számára készülő tisztességes
