Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
1993. november AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 A DIPLOMÁS HÓHÉRSEGÉD Dr. Szabó Ernő a halál fehérköpenyes árnyéka volt..., így ismerte mindenki, aki megjárta az "emberarcú" szocializmus - a kőbányai "Gyűjtő" poklát. A büntetésvégrehajtás orvos alezredese 1993-ban, nyugállományának békés évében készséggel nyilatkozott életművéről, az átkos múltról... KISS TAMÁS, Budapest "Kora reggel jött a bíró, az ügyész, az elitéit védője és a törvényszéki orvosszakértő, én magam ezekhez csatlakoztam mint eseti orvos, nekem mindig jelen kellett lennem. A parancsnoki épületből lementünk a Kisfogház udvarára - később a kivégzések helyén épített terembe -, a helyszínen már ott volt a három hóhér és a börtön (később fegyház) parancsnoka. Az Ítéletvégrehajtók mindig hárman voltak...A bíró ezt követően utasítást adott a/ elitéit előállítására..., majd amikor az egyént az őrzőből (az úgynevezett siralomházból) kéz-lábbilincsben elővc/.ctték, a két hóhérsegéd melléje lépett. Az Ítéletet kihirdették....a kegyelmi kérvény elutasítását is - ezután a bíró parancsot adott az ítélet végrehajtására. Az egész egy perc alatt lezajlott... Nem a halálraítélt alól rúgtak ki valamit, hanem őt magát emelték fel a segédek, a létrán álló hóhér így tette az elítélt nyaka köré a hurkot - majd egy gyors mozdulattal, eltörte a csigolyát. A segédek - a főnök munkáját könnyítve - két oldalról belecsimpaszkodtak a testbe, a létrán álló pedig letakarta a halott arcát, ha több kivégzésre kerüli sor, akkor az egész testet. Az akasztás után kb. 10 percig ott álltunk..„majd a két orvos - a törvényszéki és az eseti (vagyis én) - odamentünk, megtapintottuk a pulzusát vagy foncndoszkóppal a szívét vizsgáltuk. - Ezt követően közöltük a bíróval, hogy az elítélt meghalt. Általában tíz perc múlva a kivégzettben már nincs élet...Kb. fél óra múlva jött a következő ellenőrzés, a halál végleges beálltát a parancsnoki irodában jelentettük a bírónak. Az. elitéit, amikor a kötelet a nyakába tették, bizonyosan elveszítette eszméletét és azt követően nem érzett semmit. Azt pedig, hogy kinek erősebb a szervezete, nemigen lehetett észlelni, bár a halál beálltát illetően különbségek voltak: többnyire 7 perc múltán semmilyen életjel nem volt tapasztalható, de volt, akinél még 10 perc után is volt enyhe szívműködés. Volt, aki kiabált és volt, aki dulakodott, de általában a kivégzés csendesen, egyetlen szó nélkül zajlott le. Mostanában, főleg visszaemlékezésekben sokat olvasni olyanokról, akik a Himnuszt énekelték, miközben a bitófa alá vitték..„meghogy bárki is a hazát éltette volna. - Nos, én ilyen emberekkel nem találkoztam! Olyannal igen, aki (még mielőtt felakasztották), odavágta a bírónak: "Csirkefogó, még találkozunk!" Emlékszem egy olyanra is, aki az Internacionálét énekelte...,egy karhatalmista volt, aki "56-ban a haragosát lőtte le, ezért Ítélték halálra. Valami görög vagy jugoszláv volt. A "halálosok" ha igényelték, hogy beszéljenek valakivel, akkor átmentem éjszakára a Kisfogházba..., nem én beszéltem, hanem nekem beszéltek. Ha kívánta, akkor erős nyugtatót kapott az elitéit...Búcsúlevelet írhattak..., úgy tudom, hogy utolsó beszélőre is volt lehetőségük. A búcsúlevél végül a börtönparancsnokhoz került vagy az Operatív (nyomozó) osztályhoz, ők döntöttek: kiadják-e a hozzátartozóknak vagy sem... Voltak olyanok, akik szerettek ott lenni, kíváncsiságból vagy örömből nézték végig az akasztást. Találkoztam olyannal is, aki be akart állni segíteni. Bogár, Kovács, Sán- dorfi - a hóhérok - az abnormitás irányába tértek el ezeknek a hatására. Bogár, ha nem volt megelégedve embereivel, alőfordult, hogy pofonvágta őket...Nem tudom, hogy Nagy Imrét és két társát ki akasztotta fel, rossz az arc- és névmemóriám...Én 1957-58-ban családi okok miatt kértem, hogy eseti orvosnak ne jelöljenek. Ezt nem engedélyezték, de végül helyettem főnököm, dr. Trencsényi elválalta. Nagy Imréék kivégzésénél dr. Kelemen Endre volt jelen, aki még 1980-ban meghalt...0 is egész éjjel a kivégzésre várókkal beszélgetett... Megfélemlítve élt az ember abban az időkben: voltak akik túllihegték, voltak akik nagyon keservesen mentek és csinálták. Nem lehetett mást tenni...Mit mondjak? Az életet elvenni megmásíthatatlan valami...Amit az Isten adott, azt embernek elvenni nem szabad..." ☆ "HÉT ALKALOMMAL ÁLLÍTOTTAK BITÓFA ALÁ..."-Szlama Árpád, a szabadságharc főhadnagya, válaszol dr. Szabó Ernőnek, a diplomás hóhérsegédnek 1963-ban Magyarországon a hét éven át tartó vérfürdő, az 1956-os szabadságharcot követő megtorlás látszólag befejeződött - Kádár pribékjei a nyugati hatalmak, főleg az ENSZ nyomására amnesztiát hirdettek. Azonban - s ennek részleteit még ma is csak igen kevesek ismerik - mindössze néhány hétig maradtak üresen a börtön cellák: az ügyészségek röviddel a közkegyelem kihirdetése után száz meg száz forradalmár újbóli letartóztatását rendelték el. Több tucat veszedelmesnek tartott szabadságharcost még ez a színjáték sem szabadíthatott meg bilincseiktől. Közöttük volt SZLAMA ÁRPÁI) honvéd főhadnagy is, akit kínzói nem kevesebb, mint hét alkalommal (!!) állítottak bitófa alá... "I)R. SZABÓ ERNŐ, a halál fehérköpönyeges árnyéka ma is nagyon félti a nyakát... Szinte semmire sem
