Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
1993. november AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 5 dalmi és művészeti élet soha nem látott virágzásnak indult, kitermelve egy sor olyan tehetséget, akikhez hasonlókkal sem azelőtt, sem azután nem dicsekedhetett az ország. Hazánk a biztonság és a béke szigete volt egészen a háború végső szakaszáig, amikor az 1944. március 19-i német megszállással lényegében véget ért a Horthy-korszak, hogy teljes összeomlása fél évre rá, október 15-én teljesedjék be. Hogy attól kezdve négy és fél évtizeden át mindvégig idegen hadseregek megszállását nyögje az ország. A megszállás réme már 1943-tól kezdve fenyegette Magyarországot, amikor a Kállay-kormány megkezdte a háborúból való kiugrás előkészítését és egyre többször mondott ellent a németeknek. De a megszállás minden áron való elkerülése, legalábbis elodázása létkérdés volt: a szövetségesekkel megindult titkos tárgyalások során éppen maguk az angolok tanácsolták Horthynak, hogy ne feszítse a végsőkig a húrt a németekkel és ne provokálja ki a megszállást, mert ez lehetetlenné tenné a szövetségesek számára, hogy támogassák a kiugrást. Ugyanakkor a szembemenés a németekkel nemcsak a magyar értelmiség és zsidóság kiirtására vezetne, de azzal is járna, hogy Hitler rászabadítaná a szomszéd népeket Magyarországra. Aki a bolgár és a román kiugrás sikerére hivatkozik, az nem veszi figyelembe, hogy ez a két ország a német védelem külső vonalába tartozott és 1944 közepén Hitler már megkezdte csapatai kivonását ezek területéről. Ezzel szemben 1944 március 19-től végülis minden talapalatnyi magyar föld német katonai ellenőrzés alatt állt és hazánkat a németek a Birodalommal közvetlenül határos belső erődítményükként kezelték. Ezért nem lehet csak Horthyt felelőssé tenni azért, hogy az október 15-i kiugrási kísérlet kudarcba fulladt. (Külön téma, hogy hiányzott hozzá az ilyen akciók sikerének legfőbb feltétele, a meglepetés. Nemcsak azért, mert a Horthy környezetében lévő német besúgók mindent elárultak megbízóiknak, de azért is, mert a Kormányzó "gentlemanlike" gondolkodásával nem fért össze az, hogy orvul támadja hátba német szövetségeseket, mint tették azt nem sokkal előbb minden gátlás nélkül pld. a románok. Ő akkor tájékoztatta szándékairól a német követet, amikor beszéd helyett cselekedni kellett volna. És ez hiba volt.) Igen, a háborús években halmozódtak más hibák is, amelyeknek gyökerei a békeidőkre nyúltak vissza. Mert ki állíthatja, hogy a Horthy-korszak társadalmi berendezkedése tökéletes volt? Ahogy ostobaság Horthy-fasiz- must emlegetni, úgy jogos az a kritika, hogy az akkori Magyarország hivatalos mentalitása megrekedt valahol a ferencjózsefi időkben, melyeknek gondokodását Horthy Miklós a neveltetésével és pályakezdésével hozta magával. De senki sem képes kilépni önmagából: a Kormányzó nem volt híján a szociális érzékenységnek, ám azt semmiképp sem lehet rámondani, hogy reformer alkat volt. Gyakran hangzik el arra a korszakra, hogy a két világháború között feudális világ uralkodott Magyarországon, ami olyan értelemben talán igaz, hogy a nagybirtok érdekei mértéken felül domináltak az ország életében. A Monarchia arisztokráciájának helyébe a dzsentrik léptek és a még bennük élő nagyhatalmi beidegződések következtében a szegény megkisebbedett országban sok volt az anakronizmus. Az ipari munkásság szociális helyzete és politikai képviselete a korszak második felére teljesen rendeződött (nem is volt talaja a kommunizmusnak), ám a mezőgazdasági munkások, a nincstelen zsellérek sorsában változásokra lett volna szükség, mely változások igénye a harmincas évek végén már annyira megérlelődött, hogy ha nem jön közbe a háború, az akkorra felcseperedett új magyar reform- nemzedék végrehajtotta volna azt a földreformot, amivel megoldódik az erősen túlzott számmal "hárommillió koldusként" emlegetett agrárproletáriátus problémája. Igen, volt értelmiségi munkanéküliség is, létezett az állástalan diplomások érdekeit képviselő ÁDOB és a harmincas évek elején magam is láttam főiskolai végzettséggel havat lapátolni a pesti utcákon és gyerek fejjel megborzadtam a Kálvin téren Róbert bácsi konyhája előtt ingyen-levesért kígyózó hosszú sortól. De ne feledjük: mindezt a világgazdasági válság "begyűrűzése" okozta s azokban az években a gazdag Amerikában is tízmilliók lézengtek munka nélkül és az utcasarkokon 5 centért árultak almát a Harvardot végzett diplomások. Nincs tökéletes rendszer, hiszen az evilági élet berendezkedéseit emberek csinálják s az ember gyarló lény. De alapvető követelmény a jószándék és a becsületesség, amelyek nélkül e földi létben nem állhatjuk meg helyünket. S ha mindez a keresztény elköicsi parancsok tiszteletével párosul, már volt értelme az életünknek. Horthy Miklósban megvoltak mindezek a tulajdonságok és legjobb tudása szerint szolgálta hazáját és nemzetét: az Ő élete sem lehetett hát hiábavaló. Emlékezzünk Rá az otthoni földbe való hazatérése alkalmából a magyar történelem nagyjainak kijáró megbecsüléssel és hadd vegyem kölcsön e befejezéshez a Kővágó József által oly szépen megfogalmazott végső tiszteletadás mindannyiunk érzéseit kifejező néhány mondatát: "SZABAD HAZÁBAN TISZTELEGHETÜNK TRAGIKUS SORSÚ NAGY ÁLLAMFŐNK SÍRJA ELŐTT. HÁLÁS SZÍVVEL MONDHATJUK, HOGY BÁTORSÁGGAL ÉS BÖLCSESSÉGGEL KERESTE A KIUTAT HAZÁNK SZÁMÁRA A NEMZETKÖZI POLITIKA VESZÉLYES ÚTVESZTŐJÉBŐL. EZEK SORÁN, ÉLETÉT IS KOCKÁZTATVA, MINDIG HŰ MARADT AHHOZ A KATONAI FOGADALOMHOZ, HOGY MINDENT A HAZÁÉRT. EBBEN AKARTUK HŰSÉGGEL KÖVETNI 1944 ŐSZÉN. ADASSÉK E NAPON HÁLA ÉS TISZTESSÉG HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓNKNAK HAZÁNK JOBB JÖVŐJÉÉRT TETT ERŐFESZÍTÉSEIÉRT." Úgy legyen! KÜLFÖLDI ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE: Külföldről is US-dollárban és USA bankra szóló csekkel kell fizetni. (Olyan csekkel, amelyen rajta van az USA bank címe.) Kanadából jó a kanadai postai Money Order, ha US-dollárra van kiállítva.
