Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. november AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Tel/fax: 410-242-5333 Szerkeszti Soós József - Főmunkatárs Stirling György Előfizetési díj egy évre 17 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 15 doll. Kanadába (légiposta) 18.50 doll. Tengerentúlra (hajópostával) 18.50 doll., légipostával 28.50 dollár. Az előfizetést US-dollárban és USA bankra szóló csekkel kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt kéziratok a közlésnél előnyben részesülnek. HALOTTAK NAPJA 1956 Ezer és ezer halottunk van. Sírhanl a város szívében, a tizenegy éve ledöntött Pázmány-szobor előtt. Sírok a temetőben és temetellen halottak. Hősök, akik harcoltak, - fegyvertelen tüntetők, asszonyok és gyermekek. Emberek, akik emberi sorsot követeltek, akik hittek és reménykedve vonultak a tiszta lobogók alatt, ajkukon dal, szívükben forró tűz. Sorsuk szörnyű lett. Gyászoljuk valamennyien, kik egyetértünk és egyet akarunk.- Borzalmas gondolat a feltáruló ezer és ezer sírgödör... Számukat kitudná ma...? Keserűség fojtogat, a szív elszorul. Harcosok, áldozatok pihennek meg sírjukban. Halottak napja 1956. Halottaink emlékét őrizzük szívünk végső dobbanásáig. Kis Újság, 1956. november 1. időt adott a sors, mint a "Horthy rendszernek", hogy rendbetegyék az ország szénáját s nézzünk körül, hol tartunk?... Mindent összevetve azon még vitatkozni is fölösleges, hogy az első világháborút követő két évtizedben a pozitívumok messze meghaladták a negatívumokat és Magyarország az élniakarásnak olyan példájával szolgált, ami párját ritkította az öreg kontinensen. Mint mondtam, az újratemetés nagyon felkavarta a kedélyeket otthon s a baloldal tücsköt-bogarat kiabált a Horthy-korszakra és sok mocskot szórt a volt Kormányzó nevére. Előrángattak a pólai és cattarói matrózlázadás leverésétől az első kommün utáni "fehér terrorig" mindent, beleértve természetesen zsidótörvényeket és Hitler háborújának támogatását, de még a 2. magyar hadsereg pusztulását is. Hogy egy háborúban álló hadseregben, vagy flottánál minden országban milyen könyörtelenül törik le a legkisebb fegyelemsértést, azt kár bizonygatni, akárcsak azt, hogy a vörös terror kegyetlenkedéseinek mértékétől az un. fehér terror túlkapásai (számszerűen is) messze elmaradtak, nem szólva arról, hogy ez utóbbi a magyarság ellen elkövetett borzalmas bűnöknek csak következménye, reakciója, ha tetszik, jogos megtorlása volt. Az első és második zsidótörvény szükségességének bizonygatására itt most nincs mód, de elég annyi, hogy akkoriban számos tárgyilagosan gondolkozó zsidó sem vitatta, hogy azok indokoltak voltak. A zsidók érvényesülése előtt azontúl éppúgy nyitva állt számos pálya, amit bizonyít az is, hogy nemcsak az 1941/42-es munkaszolgálatos behívók, de még az 1944. március 19-i német megszállás is bőven talált a magyar kulturális élet (sajtó, rádió, színház, film, stb.) legtöbb helyén zsidókat. Ami pedig az Eichmannék nyomására fokozatosan életbeléptetett zsidóellenes rendelkezéseket illeti, jól tudjuk, hogy azok nagyrésze csak arra szolgált, hogy kifogja a szelet a náci követelések vitorláiból és mentse, ami menthető. Közhely, hogy Magyarország egészen a német megszállásig az egyetlen biztos menedék volt a zsidók számára, amit az is igazol, hogy a környező országokból mindenfelől hazánk felé áramlottak az üldözöttek, annál is inkább, mert Szlovákiában és Romániában német parancs nélkül is már évekkel előbb megkezdődött az "Endlősung", a zsidóság könyörtelen felszámolása. Ezzel szemben Magyarország nyugodt sziget volt a kegyetlenségek tengerében, ahol semmi sem történhetett Horthy tudta és beleegyezése nélkül. Ahhoz, hogy idősb Antall József vagy Koszorús Ferenc mentse a zsidókat, illetve bármilyen akciót vezethessen a deportálásra készülő csendőrség ellen, feltétlenül a Kormányzó jóváhagyása kellett. Aki tanúja volt azoknak az időknek, még emlékezhet a nyilas tüntetéseken szórt röplapokra, amelyek nemcsak zsidóbarátsággal és zsidómentéssel vádolták a budai vár urát, hanem Szálinak titulálva egyenesen lezsidózták a Főméltóságú Asszonyt, zsidó beütéssel próbálván sarat dobni rá. Tud-e erről Gadó elvtársúr, aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekezett most besározni a Horthy-család emlékét? És aki a 2. magyar hadsereg pusztulását is a Kormányzó nyakába akarja varrni, az hallott-c arról, hogy
