Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
1993. október AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 ELTEMETTÉK HAZAI FÖLDBEN VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓST A szeptember 4-i Horthy-temetésen elhangzott beszédek közül kiemelkednek a szertartásra Münchenből érkezett vitéz Radnóczy Antal vitézi rendi főkapitány és Kéri Kálmán vezérezredes búcsúszavai, de külön említést kíván Horthy Istvánné, a néhai kormányzóhelyettes özvegyének és fiának, ifjabb Horthy Istvánnak a beszéde. "Emlékezzünk örömmel e napra - mondotta Horthyné —, hogy egy szabad hazába jöhettek végre haza. Jelenlétük adjon erőt a fiataloknak összefogásra és munkára, s ne a kritikára vagy panaszra, hiszen az önsajnálat és a kritika ártalmasabb, mint a kábítószer. A Horthy család a felelősségnek és a munkának élt, s a legnehezebb időben sem panaszkodott. Igazából Kenderesen érezték magukat otthon és boldognak. Adjon a Mindenható örök nyugodalmat nekik, s a nevükben köszönet az cljölteknek." A Horthy-unoka többek között ezeket mondta: "Szabad emberek szabad hazája tette lehetővé, hogy befejezzék nagyapám végakaratát, aki egyszerű, szerény ember volt, s akinek a hazaszeretet jelentette élete fő hajtóerejét. Sosem hallottam őt gyűlölettel beszélni másokról, nem volt antiszemita, az embereket érdemeik szerint ítélte meg és még célzást sem hallottam tőle soha faji vagy vallási előítéletről. Nem szeretném nagyapámat idealizálni, hiszen biztosan hibázott. A tanulságot nem a két világháború közötti politikai vitákból, hanem emberi tulajdonságainak értékeiből kell levonni. Most egy nyitási időszakon megyünk keresztül, de ne próbáljuk az új Magyarország útirányát s az ilyenkor csábító megoldásokat és hasonlatosságokat a történelemből keresni. A két világháború közti időszak megoldásai a mai Magyarországon már nem időszerűek. A világ teljesen megváltozott, ma nincsenek közelünkben megtébolyodott birodalmak. Hatalom és jólét ma már kevésbé függ határoktól és hadseregektől, mint minőségtől és a piacokat összekötő elektronikus főútvonalakhoz való kapcsolattól. Ma demokráciára, stabilitásra, vállalkozó szellemre és becsületre van szükségünk. A vita fontos, mert jobb megoldásokhoz vezethet, de ne váljon belőle gyűlölet és elszigeteltség. Mai munkánk ne teremtsen gyűlöletet, inkább segítse a régi sebek gyógyulását. Forduljunk azon honfitársaink felé, akik ma azért nincsenek itt, mert nagyapám történelmi szerepéről értelmezésük eltér a itt megjelentekétől. Szeretném őket szeretettel és kölcsönös megbocsátással belevonni érzéseinkbe, hazánk újrafelépítésébe. Nem a mi dolgunk megítélni a kormányzó tevékenységét, hiszen számos kényszerítő körülményt ma sem ismerünk. Kérjük, hogy az Isten bocsássa meg bűneiket és jótetteikhez mérten adjon nekik helyet a túlvilágban". Ifjabb Horthy István szavai mély benyomást lettek a gyászolókra, akik közül Kéri Kálmán vezérezredes így jellemezte Horthy Miklóst: "a XIX. század utolsó lovagja volt a XX. században". Úriember volt a szó legnemesebb értelmében, egy olyan korban, amelytől idegen az úri gondolkodás... Szeptember 4-én közel hatvanezer gyászoló jelenlétében minden zavaró incidens nélkül megtörtént Horthy Miklós és családja kenderesi újratemetése. A szigorúan családi jellegű gyászszertartáson több kormánytag is megjelent, de csak magánemberként. A három koporsót elborították a koszorúk és a virágok, amikkel a nemzet rótta le kegyeletét volt kormányzója előtt s megadta számára a végtisztességet. Természetesen jelentkeztek disszonáns hangok belföldön és külföldön egyaránt, melyekkel egyesek arra törekedtek, hogy beszennyezzék Horthy Miklós emlékét. Hitler szövetségeseként emlegették és a magyar zsidóság tragédiáját is az ő rovására írták. Csattanós válasz volt mindkét vádra két hatalmas koszorú, amelyek a virágok áradatában is feltűntek és szalagjaik felírását sokan elolvasták. Az egyiken magyarul az állt: "A hálás zsidóság" s ugyanakkor héberül "Az igaznak emléke áldott". Ezt a koszorút azok a zsidók küldték, akik Horthynak köszönhették életbenmaradásukat, mert 1944 március 19-ig, a német megszállásig egyetlen magyar zsidónak nem esett fizikai bántódása, főleg összehasonlítva a környező orszá
