Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1993-10-01 / 10. szám

1993. október AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 ELTEMETTÉK HAZAI FÖLDBEN VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓST A szeptember 4-i Horthy-temetésen elhangzott beszédek közül kiemelkednek a szertartásra Münchenből érkezett vitéz Radnóczy Antal vitézi rendi főkapitány és Kéri Kálmán vezérezredes búcsúszavai, de külön említést kíván Horthy Istvánné, a néhai kormányzóhelyettes özve­gyének és fiának, ifjabb Horthy Istvánnak a beszéde. "Emlékezzünk örömmel e napra - mondotta Horthyné —, hogy egy szabad hazába jöhettek végre haza. Jelenlétük adjon erőt a fiataloknak összefogásra és munkára, s ne a kritikára vagy panaszra, hiszen az önsajnálat és a kritika ár­talmasabb, mint a kábítószer. A Horthy család a felelősségnek és a munkának élt, s a legnehezebb időben sem panaszkodott. Igazából Kenderesen érezték magukat otthon és boldognak. Adjon a Mindenható örök nyugo­dalmat nekik, s a nevükben köszönet az cljölteknek." A Horthy-unoka többek között ezeket mondta: "Szabad emberek szabad hazája tette lehetővé, hogy befejezzék nagyapám végakaratát, aki egyszerű, szerény ember volt, s akinek a hazaszeretet jelentette élete fő hajtóerejét. Sosem hallottam őt gyűlölettel beszélni másokról, nem volt anti­szemita, az embereket érdemeik szerint ítélte meg és még célzást sem hallottam tőle soha faji vagy vallási előítéletről. Nem szeretném nagyapámat idealizálni, hiszen biztosan hi­bázott. A tanulságot nem a két világháború közötti poli­tikai vitákból, hanem emberi tulajdonságainak értékeiből kell levonni. Most egy nyitási időszakon megyünk keresztül, de ne próbáljuk az új Magyarország útirányát s az ilyenkor csábító megoldásokat és hasonlatosságokat a történelemből keresni. A két világháború közti időszak megoldásai a mai Magyarországon már nem időszerűek. A világ teljesen megváltozott, ma nincsenek közelünkben megtébolyodott birodalmak. Hatalom és jólét ma már kevésbé függ határoktól és hadseregektől, mint minőségtől és a piacokat összekötő elektronikus főútvonalakhoz való kapcsolattól. Ma demokráciára, stabilitásra, vállalkozó szellemre és becsületre van szükségünk. A vita fontos, mert jobb megoldásokhoz vezethet, de ne váljon belőle gyűlölet és elszigeteltség. Mai munkánk ne teremtsen gyűlöletet, inkább segítse a régi sebek gyógyulását. Forduljunk azon honfitársaink felé, akik ma azért nincsenek itt, mert nagyapám történelmi szerepéről értelmezésük eltér a itt megjelentekétől. Szeretném őket szeretettel és kölcsönös megbocsátással belevonni érzéseinkbe, hazánk újrafelépítésébe. Nem a mi dolgunk megítélni a kormányzó tevékenységét, hiszen számos kényszerítő körülményt ma sem ismerünk. Kérjük, hogy az Isten bocsássa meg bűneiket és jótetteikhez mérten adjon nekik helyet a túlvilágban". Ifjabb Horthy István szavai mély benyomást lettek a gyászolókra, akik közül Kéri Kálmán vezérezredes így jellemezte Horthy Miklóst: "a XIX. század utolsó lovagja volt a XX. században". Úriember volt a szó legnemesebb értelmében, egy olyan korban, amelytől idegen az úri gon­dolkodás... Szeptember 4-én közel hatvanezer gyászoló je­lenlétében minden zavaró incidens nélkül megtörtént Hor­thy Miklós és családja kenderesi újratemetése. A szigorúan családi jellegű gyászszertartáson több kormánytag is meg­jelent, de csak magánemberként. A három koporsót elborí­tották a koszorúk és a virágok, amikkel a nemzet rótta le kegyeletét volt kormányzója előtt s megadta számára a végtisztességet. Természetesen jelentkeztek disszonáns hangok belföldön és külföldön egyaránt, melyekkel egyesek arra törekedtek, hogy beszennyezzék Horthy Miklós em­lékét. Hitler szövetségeseként emlegették és a magyar zsidóság tragédiáját is az ő rovására írták. Csattanós válasz volt mindkét vádra két hatalmas koszorú, amelyek a virá­gok áradatában is feltűntek és szalagjaik felírását sokan elolvasták. Az egyiken magyarul az állt: "A hálás zsidóság" s ugyanakkor héberül "Az igaznak emléke áldott". Ezt a koszorút azok a zsidók küldték, akik Horthynak köszön­hették életbenmaradásukat, mert 1944 március 19-ig, a német megszállásig egyetlen magyar zsidónak nem esett fizikai bántódása, főleg összehasonlítva a környező orszá­

Next

/
Thumbnails
Contents