Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
1993. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 ISKOLA A HATÁRON INNEN, VAGY TÚL? Veszélyben a megmaradásunk A vajdasági magyarok, a mai viszonyaik közepette szinte kétségbeesetten küzdenek megmaradásukért. A második világháború befejezése óta az ún. csendes asszimiláció és az alacsony nép- szaporulat miatt is fokozatosan csökkent a lélekszámúk. Az utóbbi két évben azonban, amióta a volt Jugoszlávia területén háború dúl, és amióta Szerbiában a nacionalista erők kerültek uralomra, a magyarok száma rohamosan csökken a régióban. Az erőszakos katonai mozgósítás elől több tízezren menekültek el, eleinte csak a katonaköteles fiatalok, majd őket családjuk is követte. A mérhetetlen infláció, a háborús viszonyok és a Kis-Jugoszláviát sújtó nemzetközi zárlat teljesen elszegényítette a lakosságot. A nyomorban lassan már a mindennapi kenyeret sem tudja a lakosság megvásárolni. Az emberek semmilyen biztató távlatot nem tudnak felvillantani a fiatalok számára. Sokan a nyomor és kilátástalanság miatt szánják rá magukat, hogy nekivágjanak a nagyvilágnak. Leginkább Magyarországra költöznek, de nem kevés azoknak a száma, akik a nyugati, a skandináviai országokban, Amerikában vagy Ausztráliában kötnek ki. A magyarok elköltözését a szerbiai nacionalista hatalom, különféle nyomásgyakorlással, még inkább serkenti. Mind jobban szűkíti az anyanyelvükön való iskoláztatás lehetőségét. A tanítókat és a magyamyelv szakos tanárokat kivéve, más tantárgyakra nem folyik magyar nyelvű tanárképzés. Az iskolatörvény viszont csakis a megfelelő végzettséggel, oklevéllel rendelkező tanárok alkalmazását engedélyezi. Ha valamely tantárgy tanítására nincs magyar nyelvű tanár, akkor azt a tantárgyat szerb nyelven kell tanítani a magyar osztályokban is. Több bánsági (bánáti) iskolában, a még meglévő, rendszerint kis létszámú, magyar osztályokban már néhány tantárgyat szerb nyelven tanulnak a gyerekek. A magyar szülők egy része - látva a helyzetet és a biztonságosabb helyben maradás reményében - eleve szerb osztályba íratja gyermekét, megfosztva ezzel anyanyelvének további tanulása, saját kultúrájának, hagyományainak megismerése és ápolása minden lehetőségétől. Ezzel pedig a gondok csak sokszorozódnak: mind kisebb létszámúakká válnak a magyar osztályok. Sokfelé csak alsó tagozatokon maradnak meg valameddig. Ezekben a helységekben a felső osztályok már szerbül kénytelenek tanulni. Ebből egyenesen következik a másik baj, az pedig az, hogy a középiskolákban sem nyílnak magyar nyelvű osztályok. Az ilyen problémák főleg a Bánságban, annak is a déli részén, valamint Dél-Bácskában jelentkeznek, ahol a magyarság kis lélekszámú, szórványokban él. Közép-Bács- kában, a Tisza mentén, Szabadkán és környékén még működnek az iskolák magyar osztályai. Ezeket is a fokozatos elsorvadás veszélyezteti, mert a fiatal szülők és családjuk kivándorlása tovább tart. Másrészt, ha a szülők maradnak is, a középiskolás és egyetemista gyermekeik közül mind többen Magyarországon akarják folytatni tanulmányaikat. Annak, hogy már a középiskolások is az anyaországban tanulnának tovább, több oka van. Először is az otthoni feltételek nagyon rosszak, hisz nem mindenütt és nem minden szakmát tanulhatnak anyanyelvükön. A tantervek szinte évente változnak, és a középiskolai hálózatot is rendszerint a kisebbségi, így a magyar nyelvű, oktatás kárára ésszerűsítik. Mire a szerb nyelvű tankönyvek magyarra fordított változatai megjelenhetnének, addigra ismét változik a tanterv, és újból más tartalmú tankönyvekre lenne szükség. így azután a magyar nyelvű tankönyvek kiadására leginkább nem is kerül sor. A középiskolás diákok, köztük is elsősorban a gimnazisták, a tanítási órákon írják, kör- mölik a tananyagot. Sok egyéb tanulási feltétel is hiányzik. Jelentős probléma például, hogy a magyarul tanító tanárok egy része is kivándorol. Ehhez járulnak még a tanulókat lépten-nyomon érő fenyegetések a szerb diáktársaik részéről. Ilyen például az, amikor a tanterem padjára üzenetet írnak nekik: Piszkos magyarok, takarodjatok innen! Ez itt Szerbia! Ha figyelembe vesszük az elmondottakat, meg azt is, hogy az anyaországi egyetemre jelentkező, határon kívüli magyarok a felvételi vizsgákon - a most érvényes rendszer szerint - hátrányos helyzetben vannak azokkal szemben, akik Magyarországon érettségiztek, akkor érthető, hogy sok vajdasági fiatal az anyaországban szeretné elvégezni a középiskolát, majd pedig a főiskolát vagy az egyetemet. Az ilyen helyzet pedig ismét csak a magyarság megmaradását kérdőjelezi meg a Vajdaságban. A diákok távozásával - a szerb hatalom örömére - mind kevesebb, magyar nyelven is működő középiskolára lesz szükség. Magyar tanítónak, tanárnak sem érdemes tanulni, hisz lassan nem lesz kit tamtam. És itt zárul be a bűvös kör, vagyis, ha nincs magyar nyelvű tanár, akkor a magyar osztályokban mind több tantárgyat szerbül fognak tanítani. Ebben a súlyos helyzetben látott napvilágot április 2-án, a Magyar Szó című vajdasági napilapban a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (a VMDK-nak) a felhívása a magyar szülőkhöz. A felhívás azért időszerű, mert hamarosan beírják a gyerekeket az általános iskola első osztályába. A VMDK arról akarja meggyőzni a szülőket, hogy gyermeküket magyar osztályba írassák, követeljék, hogy tegyék lehetővé számukra az anyanyelven való tanulást, mert nemzeti és egyéni azonosságtudatuk kialakításához és megőrzéséhez elengedhetetlenül fontos anyanyelvűnk, irodalmunk, történelmünk, művelődéstörténetünk megismerése. A VMDK figyelmezteti a szülőket annak a veszélyére is, hogy gyermekük már a középiskolába is Magyarországra megy. Már eddig is sok százan tanulnak az anyaországban, de legújabban is több mint kétszázan felvételiztek a magyarországi középiskolákban. A vajdasági magyarság érdekvédelmi szervezete semmiképpen sem támogatja a középiskolások Magyarországra özönlé- sét, hiszen ez azzal a veszéllyel jár, hogy otthon üresen maradnak a középiskolák, leépül a magyar pedagógustársadalom. Hasztalanná válik az iskolák megőrzéséért való küzdelem, a magyar autonómia keretében.- Az anyaországi középiskolában tanuló fiataljaink a legérzékenyebb és a legfogékonyabb korban vannak: odaát alakul baráti körük, az ottani viszonyok közé illeszkednek be, odaát kezdenek el közösségi életet élni, sokan közülük nem térnek többé haza; ha pedig hazatérnek, súlyos nehézségekbe ütközik visszailleszkedésük. A bizonyítványok, oklevelek honosítása körüli bonyodalmak és nehézségek könnyen elvághatják fiataljaink előtt a hazatérés útját. Bármilyen nehéz is a helyzetünk, aki csak teheti, s itthon is taníttathatja, tartsa itthon középiskolás korú gyermekét, maradjon együtt a család. Hogy megmaradjanak iskoláink, mert ha a nagyarányú elvándorlás miatt megszűnnek a középiskoláink, egy lépés választ el csupán bennünket attól, hogy mi magunk is megszűnjünk közösségként létezni - olvashatjuk a VMDK felhívásában. (Új Magyar Hírek) B. O.
