Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép fonadalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a majorság szelleméL TamásiÁron (1956) AMERIKAI MAGYAR Ára 1.50 USA dollár ÉRTESÍTŐ •XXIX. évf. 9. szám 1993. szeptember STIRLING GYÖRGY ÉRZÉKENY VILÁGSZÖVETSÉG- "Jogi úton való orvoslás" a sajtószabadság nagyobb dicsőségére Idestova fél éve lesz, hogy ezeken a hasábokon hosszasabban foglalkoztam a Magyarok Világszövetségével, nevezetesen azzal a válsággal, mely az MVSZ Benczúr utcai berkeiben zajlott ez év elején s melyről számos hazai lap — világnézetre való tekintet nélkül - megemlékezett. Ennek a válságnak a hullámai tudomásom szerint máig sem ültek el egészen, legfeljebb kissé ellaposodtak, bár közben újabb kisebb megrázkódtatások érték az elnöki pulpitust (Duna TV körüli ügyek, különböző alapítványok számára történt helyiség- és egyéb kiutalások), amelyekről szintén keringtek hírek a hazai sajtóban. Mivel azonban pontos értesüléseim nincsenek, mendemondákkal nem foglalkozom, inkább visszautalok a fent hivatkozott áprilisi cikkemben írottakra, amikkel a Világszövetség vezetésében uralkodó zilált viszonyokat próbáltam ecsetelni, részben újságcikkek, részben saját közvetlen értesüléseim alapján. Tettem pedig ezt nem más céllal, mint azért, hogy a bajokra közösen próbáljunk megoldást találni és a belső összhang megteremtésével mi is hozzájáruljunk egy olyan légkör kialakulásához, mely visszaadja a hitelét a rendszerváltás után még három évvel is csak bizonytalanul tébláboló, célját, feladatait kereső Magyarok Világszövetségének. Gondoltam, erre jogom van, hiszen én is egyike vagyok a nyugati magyaroknak, akik számára a Magyarok Világszövetsége évtizedekkel ezelőtt létesült. Nos tévedtem. Mert néhány héttel a cikk megjelenése után, május végén kaptam egy olyan dörgedelmes levelet az MVSZ nyugati szekciójának elnökétől, Jakabffy Ernőtől, hogy azt se tudtam, melyik lábamra álljak. A levél kifogásolja, hogy kellő tájékozottság nélkül bele mertem ütni az orromat a Világszövetség belső ügyeibe és kritizálni mertem bizonyos jelenségeket. Jakabffy Ernő helyreigazítást követel, illetve levelének az Értesítőben való közlését kívánja, mintegy válaszul cikkemre, aminek természetesen a lap szerkesztője minden további nélkül eleget is tesz, helymegtakarítás végett olyan részletek kihagyásával, amelyek a lényeget nem érintik, illetve félreértésen alapulnak. Ilyen félreértés s egyben ez adja meg a levél alaphangját is, hogy Jakabffy Ernő zokonveszi: amikor ő Kardos Béla elnökségi tag társaságában május elején Washingtonban járt és egy egész délelőttön át tartó hasznos beszélgetést folytattunk egymással a nagykövetség vendégházában, én egyetlen szóval sem említettem a Világszövetségről írott áprilisi Értesítő-cikkemet. Emiatt ő valósággal "megdermedt" — írja május 26-i levelében. Attól, amit az Értesítő áprilisi számában írtam volt a Világszövetségről, jó idegezetű közéleti ember aligha dermedhetett meg, mert abban csak a Benczúr-utcában uralkodó állapotokkal foglalkoztam, igaz, meglehetősen kritikus formában. Dehát én eddig úgy tudtam, hogy a demokrácia egyik éltető eleme a bírálat és ráadásul naivul azt is hittem, hogy a Világszövetség már nem az a mindenek fölött álló hatóság, ami a pártállami időkben volt és olyan demokratikus intézménnyé vált, aminek - ha szükségesnek tűnik - ellent is lehet mondani. Úgy látszik, tévedtem. A másik ok, amiért Jakabffy Ernő "megdermedt", egyszerűen nevetséges és arról árulkodik, hogy a hosszú közéleti működésére szívesen hivatkozó svédországi emig- rációs vezetőnek fogalma sincs pld. egy folyóirat kiadásának mechanizmusáról és az un. "átfutási időről", jóllehet az ő neve is szerepel egy svédországi magyar lap impresszumán. Ha én májusi találkozásunkkor nem tartottam szükségesnek külön felemlíteni az Értesítő áprilisi számában megjelent cikkemet, annak nyilvánvaló oka az volt, hogy azt a cikket már március elején megírtam és joggal feltételeztem, hogy a közben eltelt hosszú idő alatt Ja- kabffyék azt már olvasták. Sőt: számos kérdésfelvetésük egyenesen erre engedett következtetni. De hogy eleget tegyünk a sajtóetika követelményeinek, a szerkesztő hozzájárulásával hadd idézzem Jakabffy Ernő levelének idevonatkozó részét, illetve előbb ahhoz kapcsolódó kívánságát: "Várok arra, hogy Te egy következő cikkben ezzel kapcsolatos alapos és lényegbevágó helyesbítéseket csinálj. Amennyiben ez elmarad, akkor én fogok írni erről egy válaszcikket, amit a Világszövetség c. újságban, egy pesti napilapban, egy hetilapban megjelentetek és
