Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 25 1993. júí.- aug. vadregényes Gercnce-patak völgyébe. Balra, az országút mellett árnyas égerfák alatt csörgedezik a Gerence-patak. Kb. egy km után, a patakon túl egy kis házat látunk (Kis- Gerence), a közelmúltban megszűnt kis csárda épületét.. Ezzel szemben, az országút jobboldalán, gyalogút emelkedik hosszasan, egészen a bakonyújvári romhoz. Az út szinte körbe kanyarodva hátulról közelíti meg a várromot. Eleinte enyhén, majd erősen emelkedve, végül egy jobbra vezető ösvényen érjük el a vár első sáncait. A várnak ma már csak az alapnyomai látszanak - visszatérünk az országúira, s utunkat a völgyön tovább folytatjuk s Gerencepusztára érünk. (Két erdészház és az egyelőre bezárt odvaskői csárda). Az utolsó erdészlak mellett indulunk el jobbra a Szarvadárokba s utána rövidesen elérjük az Odvaskői-barlang feljáróját. A hevenyészett lépcsőkön felérünk az egykori betyárbarlanghoz. A barlang tetejéről csodálatos a kilátás az igazi bakonyi rengetegre. BÁTORKŐ VÁRA (PUSZTAPALOTA) - VÁRPALOTA (Veszprém megye) Története: A Várpalotától Tés felé, északnyugati irányba húzódó Vár-völgy kanyarulatában, a várostól mindegy 3 km távolságban, erdőborította hegyek között, meredek sziklabércen magános várrom áll. Azonosítása az utolsó negyven év tudományos vitáinak bőséges forrása volt. A romot ugyanis Puszlapalota néven ismerték és ismerik ma is. Az okleveles adatokban először 1326-ban szereplő Bálorkőt a Bakony és Vértes majdnem valamennyi várához hasonlóan a Csák nemzetség építtette. Fél országra kiterjedő hatalmuk megtörése után Anjou Károly Róbert király Csókakő, Geszles és Csesznek várakkal együtt 1326-ban vette el Bátorkőt is Csák nembeli Pétertől és Istvántól. Az erről szóló oklevél megjelöli a vár helyét is. Bátorkő 1326-tól a század közepéig királyi vár lett, 1350-ben azután a hozzá tartozó falvakkal együtt I. (Nagy) Lajos király az Újlaki család ősének, Kont Miklósnak és testvéreinek adományozta. Az új birtokosok nemzedékeken keresztül laklak a várban és birtokain. Ezt bizonyítja, hogy a közeli Csutkán kolostort építtettek a pálosoknak és oda temetkeztek. A XIV. század végén költöztek le a várból a mai Várpalota várának helyére épített gótikus palotájukba. Bátorkő ettől kezdve veszít jelentőségéből és bár sok XV. századi adatot ismerünk róla, az Újlakiak újonnan emelt fényes lakóhelyéről most már palotának nevezett kastély mellett alig volt szerepe. 1539-ben, amikor az egész uradalmat a Podmaniczkyak kapták meg, már puszta és elhagyott volt.A vár az elkeskenyedő völgybe benyúló sziklaormon, egyetlen hatalmas toronyból és azt körülvevő falakból állt. A torony háromemeletes volt. Csak északi fala maradt meg, benne az emeleteket elválasztó fafödémek gerendalyukai, a felvezető lépesők nyomai és egy-két ablak. CSESZNEK VÁRA (Veszprém megye) Története: A Bakonyon, Veszprémből Győrbe vezető ősi országút mentén, festői környezetben fekszik középkori váraink egyik legromantikusabb romja, a cseszneki. Az Öreg-Bakony északkelet felé lankásodó hegyvonulatai között, keskeny sziklagerincen ülő Csesznek kis vár, országos esemény soha nem történt benne. A hazai turisták számára sokrétű táji szépsége miatt mégis közismert és kedvelt célpont. Az államalapítás idejétől királyi tulajdonban lévő Bakonyerdő egyik korai központja volt Csesznek. A XIII. században a Bakony területét a Csák nemzetség szerezte meg. Ők építették fel azután a Bakony várait, köztük Cseszneket is. Az oklevelekből a XIII. századból ismert várat 1326-ban Károly Róbert király bakonyi és vértesi birtokaikkal együtt elvette a Csákoktól, 1392-ben kapták meg Zsigmondtól a Garaiak. Az utolsó Garai, Jób halála (1482) után a Szapolyai családé lett. 1527-ben, amikor Habsburg Ferdinánd birodalmi seregei elfoglalták az országot Szapolyai János királytól, várai az új király kegyéből idegen kézre jutottak. Cseszneket és uradalmát Bakics Pál kapta, az övé haláláig, 1537-ig. A hagyomány szerint Török Bálinté is volt a vár. 1540-ben Csabay István egri főkapitány kapta meg Ferdinánd királytól. Az ő örököseinek tulajdonában volt a XVI-XVII. században is, tőlük váltotta magához 1636-1637- ben Esterházy Dániel, Miklós nádor öccse. A cseszneki uradalom ettől kezdve Esterházy birtok lett. A Csákok által építtetett várról nem sokat tudunk. Egy 1323 körüli oklevél szerint több toronyból állt. Ezt a várat építtette át a mai alakjára az ifjabb garay Miklós nádor és János nevű öccse 1412 és 1424 között. A XVI. században a sziklagerincre épített lovagvár alá, a hegy nyugati lejtőjére külső várat építettek. Csesznek az 1550-es évektől a Győri Főkapitányság végvári szervezetébe tartozott. Ebben az időben volt a vár kapitánya a költő Vathay Ferenc. Több sikertelen ostromról tudunk: 1554-ben és 1561-ben a törökök igyekeztek váratlanul rajtaütéssel bevenni, 1708- ban pedig Heister osztrák tábornok ostromolta. Katonai szerepe 1709-ben véget ért. Csesznek ez időtől magánvár maradt. Az 1730-40-es években Esterházy Ferenc barokk stílusban átépíttette, utódai azonban a közeli Rédén emeltetett kastélyba költöztek be. Az elhanyagolt vár pusztulását 1810-ben földrengés, 1820 körül pedig villámcsapásból eredő tűz gyorsította. Ösztreicher Istvánná, szül. Landesman Izabella, 1993. június 20-án meghalt. Az '56-os forradalom után jöttek Amerikába s Baltimore-ban telepedtek le. A család egyike volt azon keveseknek, akik zsidó származásuk dacára mindvégig magyarnak vallották magukat és keresztény magyarokkal is barátkoztak. Emlékét megőrizzük!
