Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
1993. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 3 állampolgárt tartanak nyilván, akikből szavazni elment 9 ezer kilencszáz. Harminchatezer ember nem élt a szavazati jogával. Mert közömbös az ország ügyeivel, a politikával szemben. S így történhetett meg az, hogy az MSZP, a kommunista utódpárt 2,411 szavazatot kaphatott s ezzel elvitte a leadott szavazatoknak csaknem 25 százalékát. Azért, mert a társadalom közömbös. Azok a fiatalok, akikre az új jövő épülne - mondotta Hasznos Miklós azok még úttörők, kiszisták voltak és elszoktatták őket az önállú gondolkodástól, elszoktatták őket a közügyekkel való törődéstől és ez most bosszúlja meg magát. Az emig- rációs sajtó évtizedeken át vissza-visszatért erre a témára és kesergett azon, hogy azokat a generációkat, amelyek a kommunista nevelésben nőttek föl, le kell írnunk. Ezekkel már nincs mit kezdeni, hiszen tudjuk magunkról, akik a Horthy-korszak keresztény-nemzeti szellemű iskoláiban nőttünk föl, hogy mennyire belénk égett egy életre az irredenta gondolat, a Hasznos Miklós által is említett "nem, nem, soha" mentalitás, amit halálunkig nem fog tudni soha senki se megváltoztatni. (Még akkor se, ha az emigrációban is vannak sokan, akik számára a "nem, nem, soha" vörös posztó, mert szerintük ezt mondani nem ''politikus", hiszen bánthatja a nagyhatalmak érzékenységét. A mi magyar érzékenységünkre soha senki sincs tekintettel, de nekünk mindig tisztelnünk kell másokét... Egyébként se gondolhatja egyetlen normális ember se, hogy a történelmi Magyarország ezeréves határai valaha is visszaállíthatók lennének: de igenis követelhetjük a durva etnikai igazságtalanságok jóvátételét, a trianoni határokon kívülkerült magyar többségű területek visszacsatolását, nemcsak etnikai, hanem kulturális és történelmi jogon is, ahogy az - részben - megvalósult a két bécsi döntéssel, illetve Jugoszlávia első felbomlásával. Rendkívül örvendetes, hogy Hasznos Miklós, aki benne él a hazai politikai áramkörben és nem vádolható azzal, ami ránk emigránsokra gyakran elhangzik, hogy elszakadtunk a valóságtól és anakronisztikusán gondolkozunk, hogy még ő is azt vallja: Trianonba sohasem lehet beletörődnünk és azt soha nem szabad véglegesnek tekintenünk.) — Petőfivel kérdezem - folytatta tovább a szónok —, hogy lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? De bízzunk abban, hogy ha vissza tudjuk állítani azt az évtizedeken át kisemmizett, háttérbeszorított keresztény szellemiségű és keresztény erkölcsű hazafias nevelést, akkor ez az ifjúság is méltó lesz arra, hogy magyar ifjúságnak nevezzük, mert Petőfi soraira is rácáfolt a történelem, hiszen 1848 ifjúsága is történelmet csinált és forradalommal vívta ki a szabadságot. Itt megint meg kell szakítanom Hasznos Miklós szavait, hogy a magam reflexióival kiegészítsem az általa mondottakat, nevezetesen az otthoni helyzet és az új gerenációk megváltozásáról. Az egészen természetes, hogy ha egy emigráns hazatér, nem ugyanazokat az állapotokat találja, amelyekből eljött. Minden változik és kétszer senki sem léphet ugyanabba a folyóba. A tragikus az, hogy annyira megváltoztak ők otthon (és talán mi is idekint), hogy néha az a benyomása az embernek: két nyelven beszélünk és nem értjük, nem érthetjük meg egymást. Főleg nem az "elfideszesedett" új generációkkal, akik elvesztek számunkra mert átnevelésükre semmi remény. Ezekkel már nem lehet számolni és várni kell, amíg az új nemzedékek felnőnek. Ezért a legfontosabb kérdések egyike otthon az átállás szempontjából az iskolai oktatás és a nevelés, beleértve a cserkészetet is. Gyakran elhangzik otthon: mit tett az emigráció negyvenegynéhány év alatt a magyarságért? Nos ha más pozitívum nem is lenne, más eredmény nem is lett volna, csupáncsak az, hogy a nyugati magyarság mentette át a régi Magyarország kereszténynemzeti nevelési elveit és gyakorlatát a jövőre (magyar szerzetesi iskolák, hétvégi és vasárnapi iskolák, cserkészfoglalkozások és próbák, stb.), az is igen-igen nagy dolog, mert napjainkban mindezeknek jó hasznát vehetnék a pedagógusok. Megintcsak jó látni, hogy Hasznos Miklós ebben a kérdésben is azonos véleményen van velünk. — Beszélnünk kell Magyarország nemzetközi megítéléséről is - tért más témára a szónok «, ami rendkívül összetett és bonyolult. Amit még ehhez tudni kell, hogy kik azok, akik a nemzetközi megítéléshez az információkat adják. Akik tudatosan rossz hírünket terjesztik Akik felhasználva a kommunista terminológia zsargonjait, régi népbutítását, amivel telekürtölték a világot és a saját társadalmunkat, a felnövő nemzedékeket is azzal, hogy mi egy bűnös nép vagyunk Hitler utolsó csatlósa, Európa megvetettjei, fasiszták soviniszták és revansisták akiknek örülnünk kell, hogy Sztálin nem csinált vagonkérdést belőlünk örüljünk hogy annakidején egyáltalán megtűrtek itt bennünket Európában. És kik terjesztették ezt a mételyt? Kik akarták a mi nemzeti öntudatunkat a sárba taposni? Azok °kik az internacionalizmust hirdették azok akiknak útjukban állt a magyar nemzeti tudat és büszkeség a nemzetköziség megvalósításában. Mert a magyar ember azt mondta, hogy vagyok én is olyan, mint a Majakovszkij által megénekelt orosz proletár, én is érek annyit, mint ember és hiába tanították az iskolában, hogy mindent ők találtak ki és ők alakították át a világot és a természetet, nekünk magyaroknak is megvannak a magunk tudósai és feltalálói, akikre büszkék lehetünk. — A mi nemzetközi megítélésünk tudatos félrevezetésen alapszik. Ami egyszer elindult a baloldali internacionalizmus részéről, azt most meglovagolja az ébredező világpolgári liberalizmus, melynek céljait a saját hatalmuk és érdekeik szolgálatán kívül nem ismerjük, csak azt sejtjük, hogy kik vannak a háttérben, kik mozgatják ezeket a marionett-figurákat. Természetesen azok, akiknek a zsebében a pénz van és akik meg tudnak fizetni mindenkit. Olyanokat, akik tíz dollárért a saját édesanyjukat is megtagadják, ha kell. Vannak ilyen emberek és sajnos ezek informálják az egész nyugati világot. — És akkor fel kell tenni a kérdést, hogy miért bűn az, ha mi büszkék vagyunk a magyarságunkra? Másnak szabad, csak nekünk nem? A skótok lehetnek büszkék arra, hogy skótok, járhatnak skót szoknyában, nyomhatják a skót dudát, azért még senki nem kereszteli el őket nacionalista-soviniszta népnek Bekapcsoljuk a televíziót, Európa felé nézünk s látjuk, hogy a németek, a háborút vesztett, egykori náci-hit- lerista németek felhúzzák a bőrnadrágot és járják a német táncokat, éneklik a német dalaikat, a televízió műsorának felét a népi német kultúra megnyilvánulásai teszik ki Azok
