Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. júl.- aug. maradt meg, amelyet a török veszély miatt megerősítettek és bővitettek. A mohácsi csatában elesett Paksi Balázs győri püspök. Az egymással háborúzó két király a püspökség jövedelmeit híveinek adományozta. Győrt így kapta meg Bakics Péter, Szombathelyt pedig Pál nevű öccse. Tőle csak 1553-ban váltotta vissza a várat és uradalmát a győri püspök. A Bakácsok idejében építették ki a mai püspöki palota és környéke helyén elterülő külső várat, amelyet vizesárokkal és azon beliül kettős palánkfallal vették körül. Ezt a XVI. századi várat - amelynek több leírását, leltárát ismerjük, és ahol a győri várukból kiszorított püspökök is éltek - 1665 és 1679 között Széchényi György győri püspök és kalocsai érsek építtette át utoljára. A vár pusztulása a Rákóczi-szabadságharc idején kezdődött el. 17U4 és 1709 között többször cserélt gazdát, mindannyiszor kifosztották és felgyújtották. 1730 körül falai már összedőléssel fenyegettek, lebontására azonban csak a XVIII. század végén került sor, eddig még laktak benne. Mária Terézia királynő 1777-ben Szombathelyen új püspökséget létesített. Szily János az első szombathelyi püspök, a magyarországi barokk művészet egyik kiemelkedő támogatója, 178U-9ü-bcn lebontatta a régi vár építményeit és helyükre építtette az új székesegyházat, a püspöki palotát és a szemináriumot. A vár alapfalait a hozzá csatlakozó római helytartói palota romjaival együtt 1938-ban tárta fel Járdányi Paulovits István. Szombathely vára alaprajzilag szabálytalan ellipszis formájú volt, több m vastag falakkal. Ezen belül négyzetes udvar körül két emelet magasságban emelkedtek a vár helyiségei. A várat vizesárok, ezen kívül kisebb kerek tornyokkal erősített kőfal, majd új vizesárok övezte. Séta a várromokhoz: A vasútállomástól a régi temető melletti Szent Márton plébániáig megyünk. A barokk templom a XVII. században épült. Feltehetőleg ezen a helyen, ahol a középkori, illetve az ókori bazilika is állt. Legalább is következtethetünk a régészeti kutatások során feltárt alapfalakból. A hagyomány szerint az egykori tours-i püspök, Szent Márton szülőföldjén járunk. Rá emlékeztet az itt található festmények legértékesebbje, a róla elnevezett oldalkápolna 1678-ban készült oltárképe.. A bejárat előtti őskeresztény keresztelőkét is őt idézi, hiszen nem véletlenül helyezték a zárólapra Rumi Rajki István szobrászművész "Szt. Márton megkereszteli édesanyját” című alkotását. Sétánkat folytatjuk egészen a Savária térig. Bal felől a volt ferences templom oldalánál találjuk az 1682-ben emelt szépvonalu barokk Mária-oszlopot. A templom Szombathely legépebben maradt középkori emléke - a XVII-XV1I1. században épült barokk stílusban, szentélye gótikus, a XIV. századból maradt fenn. Kriptájában nyugszik a város nagy építésze, Hefele Menyhért. A mel- lékoltárokat rokkokó szobrok díszítik. A tér közepén a város (Savária) alapításának emlékére állított Tyche istennő díszkútja áll. A szomszédos Köztársaság tér kis parkját műemlékházak koszorúzzák. A legszebb köztük a Szegedy ház, Hefele tervei szerint építtette Szegedy János kanonok, Szegedy Róza gyámja. A 15. sz. ház egykori püspöki borkimérés volt. A másik barokk épülethez (25. sz.) két nevezetesség fűződik. Az egyik, hogy itt született Horváth Boldizsár, a szabadságharc politikusa, a múlt század nagy jogtudósa. A falon elhelyezett emléktábla arról tanúskodik, hogy Márkus Emilia - Ibsen szerint a világ legjobb Nórája - ebben a házban töltötte gyermekéveit. A térről nyugati irányba a Széchenyi utcán vagy a Forgó közön át jutunk a Barzsenyi Dániel térre, ahol Hefele Menyhért alkotásaiban gyönyörködhetünk. A legszebbek közülük a püspöki palota, és az attól északra fekvő székesegyház, amelynek homlokzatát dór és jón oszlopok, belső terét pedig Dorffmeister és Maulbertsch festményei díszítik. A templomtól néhány lépésre van a Járdányi Paulovits István Romkert bejárata. A kertben a római korabeli emlékek mellett a középkori vár maradványait is megtaláljuk. Szemközt a volt negypréposti barokk palota. A térről északi irányba haladunk tovább az Alkotmány út klasszicista épületei között, egészen a Petőfi Sándor utcáig. Itt találjuk a híres Dimicante házat. Ez a finom copf stílusú épület Czuppon kanonok részére készült Anreith építész tervei szerint 1809-ben, ahol a kapufelírás mondja: DIMICante sabarae gaLLo erecta FŰI. A szövegben ügyesen elrejtett római számjegyek 1809-et hirdetnek. BAKONYÚJVÁR - BAKONYBÉL (Veszprém megye) Története: A községtől északi irányban, a vadregényes Geren- ce-völgy lelett emelkedett egykor a Dunántúl felső részét rettegésben tarló rablóvár. Építtetői a Felvidékről a XVI. század elején idekerülő Podmaniczkyak voltak. A két testvér János és Rafael 1536-ban kapta meg János királytól Várpalota várát és a Bakonyba nyúló uradalmát. Két év múlva megszerezték a zirci ciszterci apátság, majd a jásdi monostor kegyúri jogát, s ezzel azok birtokait. A zirci apátság egykori bakonyalji falvainak, Nagytevelnek, Bakonykoppánynak, Magyarpolánynak, Tósokberéndnek és Boldénak "védelmére" 1538 és 1545 között építtették a Podmaniczkyak Bakonyújvár erős várát. Katonáik innét és Palota várából kiindulva dúlták a Ferdinánd-pártiak, különösen a veszprémi püspökség birtokait. A közfelháborodás hatására az 1542-es országgyűlés száműzetésre ítélte őket. 1543-ban kegyelmet kaptak Ferdinánd királytól, ennek hatására az 1545-ös országgyűlés felmentette őket. 1546-ban Bakonyvár várának, Szerdahely és Ordó nevű kastélyaiknak lebontását mégis elrendelte az országgyűlés. A vár gyászos emlékű története ezzel be is fejeződött. Túraútvonal: Az atulobusz állomástól a község főutcáján, nyugati irányba, a Pápa felé vezető országúton indulunk el. A község kijáratánál északnyugatnak fordulva beérünk a
