Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

1993. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 21 Különösen, ha megnézzük, hogy még a múlt században sem volt így. Sőt, a XV111. század Euró­pájában és Észak-Amerikájában mélyen százalék- arányuk alatt voltak - s a középkorban alig ta­lálhatni egyet-egyet, még a kikeresztelkedettek között is. És így volt ez más műveltségi körökben is. A szumír, az asszír, az egyiptomi, az ógörög, a római civilizációban sehol sincsenek azok fölfejlődő és kiteljesedő szakaszaiban - csakis a túlérett, ha­nyatló időszakokban jelennek meg és hatalma­sodnak el. S ennek oka a szűk faji szemléleten alapuló vallás, világfölfogás, életforma. Ez nem engedi, hogy a történelem nagy műveltségi köreinek fel­futó szakaszaiban érvényesüljenek. Tudniillik, e civilizációk hite, tételes vallása egyetemes szelle­miségű. Hiszen éppen ez ad módot a föl fejlődésre. S ebbe nem fér bele a szűkkeblű faji elkülönülés, és nem csupán a zsidóé, hanem bármely törzsi vallásé sem. Ez kétoldalú: nem tudja befogadni a műveltség egyetemes szemlélete, s nem akar beta­golódni a dogmáihoz ragaszkodó törzsi hit. (Ezért kár emlegetni például az európai középkor zsidó gettóit. Mert onnan mindenki kijöhetett s pályát futhatott be, ha átvette a keresztény értékrendet. Mi magyarok is valami ilyet tettünk az ezredfor­dulón.) Mikor azonban a civilizációk hanyatló, bomló szakaszba jutnak, s legyengülnek az erkölcsök, meglazulnak az emberi normák, mert a viszonyla­gos jómódba és biztonságba került milliók ezeket már nem tartják fontosnak - akkor tudnak előre törni az addig elzárt és elzárkózó csoportok. A kö­zösségek szétverődése legyengíti a korábban erős közellenőrzést, ami kedvez a titkolódzásnak, me­legágya a maffiózásnak - és megnyílik az út a tör­zsi erkölcshöz igazodó zsidó előtt is. Ami eddig hátrányára szolgált, az most mind előnyére válik. Környezetében legyengült a hit - őbenne erős maradt. Keményen hiszi, hogy ő a ki­választott, a felsőbbrendű, a gojok vezetésére hi­vatott, keményen tör tehát előre. Környezetében felbomlottak a közösségek, az önzővé váló egyé­nek mind jobban egymás ellen fordulnak - a zsi­dóság is veszekszik egymás között, de a külvilág­gal szemben a faji összetartás rendszerint érvé­nyesül. Ez ad nekik erőt, s ezen az alapon tolják- vonják egymást előre. S a leromlott környezetben már vállalhatják a néhány általános tételre soványodott közmorált: légy humánus, segíts a nyomorékon, hajolj le az elesetthez... Sőt, föl is veheti az adott civilizáció religióját, hiszen többé nincs közösség, mely ellen­őrizze, hogy szándéka komoly-e vagy csak felszí­nes. - És a végső szakasz, mikor az adott civilizá­ció értékőrző intézményeibe, hitközpontjaiba ha­tolnak be, s jutnak meghatározó szerephez. Sokan úgy tartják, hogy a törtető zsidó erkölcs­telen, hitetlen. Nem így van. Hit nélkül még maf- fiózni se lehet. Még a rablógyilkosnak is megvan a sajátos „erkölcse"... A téged lelkifurdalás nélkül kiforgató, letaposó zsidó igenis erkölcsös. Csak éppen saját religiója szerint, melynek tételei több ponton különböznek a befogadó közeg értékeitől. Ezért teszi meg sorba mindazt, amire te, saját hagyományos értékeid alapján, képtelen vagy. S ezért tud egyre szélesebb körökben előre tör­ni a mindenkori nagy műveltségek lebomló sza­kaszaiban - ám sem a múltban, sem a jelenben nem tud behatolni az övéhez hasonló, faji azonossághoz, hagyományos hithez ragaszkodó társadalmakba. Lásd jelen példának az afrikai - sőt, észak-amerir kai! - négereket, s a legtöbb ázsiai nemzetet. Ahogyan az izraeli zsidó társadalomba, közé­letbe, intézményekbe se tud betörni a nemzsidó. Mert Izrael most már az egyetlen állam a judeo- keresztény civilizációban, mely bevallottan faji alapon áll. Pedig az ország lakosságának még mindig hosszú és kegyetlen „etnikai tisztogatás" után is, mintegy fele palesztin. De meg lehet néz­ni, hányán vannak közülük e nemzet-állam tudo­mányos, gazdasági, művészeti, kulturális és sajtó­életében. A tel-avivi televízióban például. Takarító, az igen. De most már talán az sem. Biztonsági okok­ból: mert az állam érdekei azt kívánják. ...Landeszmann azt mondja, nem asszimilál. Nem is kéri tőle senki. És egyetlen gyűlölködő hit- sorsosától sem. Aki viszont igazán hasonulni akar, azt szeretettel fogadjuk, mint mindig történelmünk során. Azt a régi jó szokást viszont kár volt fölad­ni, hogy megnézzük: érdemes-e rá? Minden nép jónak hiszi magát. Némelyik a legjobbnak. De még ebben sincs veszély. Széche­nyi mondta, hogy a nemzetek nemes versengése is hozzájárul az egyetemes fejlődéshez. A veszély a Landeszmann által kifecsegett felfogásban van. Amikor a saját kiválóságot más népek rovására képzelik el. íme a hírhedt landeszmanni mondat (kicsit ku­sza, a nyilatkozó lelki zavarosságát tükröző, de nem változtathatunk rajta): „Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékét a magyar kultúrá­ban, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bő gatya és a fütyülős barack." Mi ilyet más népről soha nem állítanánk: ön­magunkat éreznénk megalázva az igaztalan alázás által. Elismerjük számos zsidó jelentős hozzájáru­lását a hazai szellemi és gazdasági élethez. Az pe- dig egyenesen jó érzéssel tölt el bennünket, hogy a XJX-XX. században Magyarország volt az egyik bázis, ahol a megkopott, avítt zsidó kultúra, szel­lemiség modernizálódhatott. S hogy a múlt szá­zadfordulón Budapest lehetett a zsidó szellemiség

Next

/
Thumbnails
Contents