Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. júl.- aug. egyik kisugárzó központja. Mert Európa és a nagyvilág sok más országával és fővárosával ellentétben, nem láttunk ebben önmagunkra veszélyt, hiszen erősnek és szilárdnak tudtuk magunkat. Aztán bekövetkezett az 1919-es vörös-zsidó terror, Trianon, az 1944-es majd 45-ös idegen katonai megszállás, végül a csaknem fél évszázados ember- és nemzetellenes rezsim, melyben a zsidó egyeduralom kiterjedhetett és megerősödhetett. S ma már gyengének, tehetetlennek, sőt, tehetségtelennek érezzük magunkat. Pedig hogy lélekben, ösztöneinkben, gondolkodásunkban megmaradtunk erősnek, azt éppen az bizonyítja, ahogyan a landeszmanni fékevesztett ostobaságokat fogadtuk. Csak a gyenge ijedős, az lát rémeket, az hiszté- riázik. A Landeszmann-félék. Mi megőrizzük türelmünket, higgadtságunkat, azaz, jogunk van az ítéletalkotásra: Landeszmann jelenlétét nem kívánjuk az országban, de kibukó gonoszságáért a felelősséget nem akarjuk áthárítani a zsidóságra általában, sem itthon, sem a nagyvilágban. Mert mi nem a kegyetlen és bosszúálló, hanem az irgalmas Isten gyermekei vagyunk. Maradjanak hát, s működjenek továbbra is, fejtsék ki képességeiket mindkét fél hasznára - de hogy mi a jó, mi a rossz, mit kell cselekedni, mit nem, hogyan kell megítélni múltat, jelent, jövőt, de különösen, hogy embernek s magyarnak ki a jó, ki nem: az a mi dolgunk. Még véleményeket is figyelembe veszünk - mindig is azt tettük, mert az az eszélyes -, de dönteni nekünk kell. Nehezen hihető, hogy ez bővebb magyarázatra szorul, de a gondolatot még tovább kell tagolni: A magyarság számára a nagy Széchenyi fogalmazta meg azt is, hogy minden ország hatalmi központja a határokon belül kell legyen, különben az állam függetlensége, a nemzeti érdek érvényesülése csak vágyálom. Akkor az osztrák és cseh túlsúly ellen írta ezt - most a zsidóságra kell alkalmaznunk, melynek anyagi erőközpontja New Yorkban, lelki hatalma pedig Jeruzsálemben van, bevallottan. És Széchenyi idejében még megvoltak azon elhivatott csoportok és lelki-független személyek, melyek a magyar szuverenitást megtestesíthették. Az elmúlt fél évszázadban viszont kegyetlen gondossággal igyekeztek kiirtani mindent és mindenkit, amikkel és akikkel a nemzeti hatalom újrakép- zpdhetne. - Talán csak Kazáriában volt ilyen teljes az irtás, de akkor Árpád törzseinek még volt hová átjönni, s egyesülhettek már itt levő testvéreikkel. Ma azonban nekünk nincs hova menni. De nem is akarunk. Ez a mi, vérrel és könnyel ezerszer megszentelt, munkával és alkotással ezerszer megszolgált édes anyaföldünk. Nem lennénk érdemesek az emberiség becsülésére, ha ezt föladnánk - s ha e szörnyű század végén a magyar vezetést nem tudnánk újrateremteni. Sok mindenről lehet és kell is beszélni, ezer és egy a dolgunk, de minden föladat alapjában ez húzódik. Ez a ma élő nemzedékek történelem által kijelölt szerepe. Azt mondják némelyek, hogy civilizációnk alkonyának, a társadalmak szétverésének kizárólag a zsidók az okai. Kétségtelen, hogy mint minden hontalan, beköltöző etnikum, a zsidó is akkor érzi jobban magát, ha a befogadó közegben minél gyengébb a hit, az erkölcs, a közösség, s ezért érdeke ezek lebontása - de ne áltassuk magunkat: ami születik, kivirágzik, az el is hervad. Mármint a nagy civilizációk. Ez a lét törvényszerűsége, zsidókkal vagy zsidók nélkül. Ezért téves az a fölfogás, hogy a jelen züllés megállításának egyetlen föltétele a törtető zsidó elleni küzdelem. Természetesen, mint minden rossz ellen, úgy a zsidó agresszivitás ellen is föl kell lépnünk - de csak abban látni az okot, az végeredményben a saját felelősség áthárítása. Hogy tudniillik, mi jók lennénk, okosak és kedvesek, de hát itt vannak ezek a Landeszmann-szabású zsidók! Nem. Ez annak a tükörképe, mikor a zsidó minden baj okát bennünk, gojokban látja. Ez vakvágány. Sötét alagútba vezet, ahol mindenki mindenkit gyilkol, mint például most Jugoszlávia szerencsétlen utódállamaiban vagy Izraelben. A hitet, az erkölcsöt, a megtartó normákat visszahelyezni jogaiba, s ezzel egy új civilizációt megalapozni - ez a munka ránk vár. Európa és Amerika népeire, s köztünk ránk, magyarokra. Önmagunkkal kell megharcolni önmagunkért - amivel egyébként a törtető zsidót is megmentjük saját elgőgösödött, uralmi mámorba merült önmagától. Ez az igazán emberi, és magyar. Kunszabó Ferenc VESZÉLY SZÉLSŐJOBBRÓL
