Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. júl.- aug. Parlamentben. Amelyik ugyan jobbadán csak a milliók számára „üzemeltetett" Disneyland, de úgy látszik, fontos mellékszín... A török hódoltság idején vagy a Bach-korszak- ban nem volt ekkora pozícióvesztésünk. Vigasztalhat-e bennünket, hogy nem egyedül mi vesztettük el saját hazánk irányítását, s né- methlászlói meghatározással: süllyedtünk bennszülöttekké?! Ilyesmi „szövetidegen" irányítás alá került a Szovjetunió, majd a többi kommunista államkreáció. De ilyen „uralom" alatt van a nyugati világ több országa is. - Ez akár biztató lehetne: lám, nem vagyunk egyedül. Sőt: e téren is „sikerült" felzárkóznunk. Azaz, így kell ezt csinálni, mert másként nem lehet. Bizonyításul is vehetnénk: íme, a zsidó a tehetségesebb, az okosabb. A felsőbbrendű. Hiszen „kiválasztott nép". Vezetésre érdemes. Amint ezt civilizációnk nemzsidó intelligenciája már meg is vallja, melyik keserűen, melyik lelkesen - s nyomukban a hitüktől, erkölcsüktől, emberi tartásuktól megfosztott százmilliók, beletörődve. Beletörődhetnénk mi is. Ez azonban álnokság lenne. Tudniillik, ha az egyre több betegséggel küzdő civilizációnk vezető ereje a mindenütt teret foglaló zsidó, akkor előbb-utóbb minden bajért azt fogják okolni. Nem tehetjük. Nem, mert elképzelhetetlen, hogy az Egyetemes Szellem bárkinek is előjogokat adna. Az Evangéliumban nincs is ilyen. Mindnyájan a Mindenható édes gyermekei vagyunk, sőt, ugyanazon örök Törvények vonatkoznak ránk, mint a Világmindenség bármely más alkotó elemére. Kiválasztott nép tehát nincs, s nem csupán a keresztény tanítás szerint, hanem a többi nagy világvallásban sem. Viszont olyan kis, elkülönülő hitekben, mint a zsidó is, előfordul. És nem csupán a kiválasztottság, hanem a felsőbbrendűség tana is. Amihez már szinte törvényszerűen csapódik, hogy az adott törzs, nép tehetségesebb, mint a többi... S mert az Úr színe előtt egyenlőek vagyunk ugyan, ám érdemeinket és érdemtelenségeinket magunk teremtjük (az adott összefüggésben ez a szabad akarat értelme és tartalma), ebben a tehetség-ügyben már el lehet tévedni. Mert hiszen, ha annyi kulcshelyen van zsidó, akkor ebben az okosság-, rátermettség-mítoszban kell lennie valaminek. Nemde? Az emberek, a „tömegek" előtt mindenesetre így jelenik meg, civilizáció-szerte. A színházak, mozik nagy többségben zsidó szerzők munkáit játsszák, s ilyeneket sugároznak a rádió- és televízióállomások. De ha nem, akkor zsidó a producer vagy a szerkesztő, rendező, operatőr. Vagy mind a négy. Akik saját szájuk íze szerint formálják át a darabot. De mára szinte az egész klasszikus művészeti és szellemi örökséget átírták vagy „korszerűsítették", vagy „újra értelmezték" Homérosztól Comeille-n át Madách Imréig. És a rokonszenves szerepeket szinte kizárólag zsidó színészeknek adják, míg az ellenszenveseket még akkor is nemzsidónak, ha az a darab szerint zsidó. Ha például festőt dicsérnek gátlástalanul, akkor szinte bizonyos, hogy zsidó. De ha olykor nem, akkor csak azért népszerűsítik, mert annak a „hátán" akarják fölhozni saját piktoraikat. Ha a televízióban négy tudós szakember vitáját hirdetik, abból három rendszerint zsidó - de ha a műsorvezetőt is számítod, akkor már négy -, s az egy szem nemzsidó láthatólag a pofozógép szerepét tölti be. Hanem, civilizáció-szerte zsidók dolgoznak nagy tudományos témákon; vagy azok minősítik. Ok dolgozzák ki a nagy „világmegváltó" terveket (divatosan: projekteket). így aztán ma már nagy többségben vannak a Nobel-díjasok, s minden egyéb kitüntetettek körében. És minderről statisztikák, lexikonok, sőt, tudományos elemzések készülnek, s idéztetnek emlékezetünkbe untalan. Nem volt még nemzeti, állami vagy vallási ünnepség a világtörténelemben, amit akkora pompával és áhítattal adtak volna elő, mint manapság az Oscar-díj kiosztását. A mitológia mítosza - miközben a térfoglaló zsidóban egyre erősödik a meggyőződés, hogy mindezt nem a kemény maffiózásnak, hanem istene adta tehetségének, felsőbbrendűségének köszönheti. S önmagában már ettől hanyatlik minden: tudomány, művészet, gazdaság, politika. Mert az emberi nem szellemi kincsesházát a különböző gondolkodású, érdeklődésű, szemléletű népek adták össze történelmi korokon keresztül. Ettől olyan gazdag, sokszínű. Ezt bekényszeríteni egy dogmatikus törzsi szemlélet szolgaságába: szegényedés, hanyatlás, pusztulás. Amit az európai népi és magas művészet eltűnésén mérhetünk le legjobban. Például: Röpülj páva helyett Friderikusz-show. De hiába. Napjainkba a zsidó rátermettség annyira beivódott a köztudatba, hogy ha például valamely társaság vállalkozásba akar kezdeni, akkor azt mondják: „vegyünk be legalább egy zsidót, mert akkor sikerül". És bevesznek. És sikerül. Míg ha nem, rendszerint elbuknak. Hát ez azért mégiscsak bizonyít valamit. Nem? De igen. A civilizációnk egészét áthálózó maffiózást - ám kezdjük az elején: A zsidók között is vannak tehetségek, ők is hozzájárultak és járulnak az egyetemes tudás gyarapodásához, természetesen. De a mintegy 17 milliós összlétszámból ilyen arányban „befutni" a XX. században: természetellenes.
