Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
1993. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 19 (A hazai lapok még mindig foglalkoznak a budapesti vezető főrabbi magyarságot gyalázó nyilatkozatával. Az alábbi cikket a Hunnia c. folyóirat májusi számából vettük át.) • • Önvédelem- A Landeszmann-tünet nyomán Ennek a Landeszmannak igazán sokat köszönhetünk. Ezrek és százezrek szemét nyitotta föl. Ugyanakkor azonban az antijudaizmus elszánt szítói is kezüket dörzsölik: talán mégis sikerült előbbre lépniük a számukra létfontosságú idegen- gyűlölet fölkeltésében. Spiró, Gadó, Karsai meg a hozzájuk hasonló kisszerű gyűlölködők leszerepeltek. Viccfigurák lettek. Konrád György hátrébb húzódott... majd ha döntőbíráskodásra lesz szükség, akkor próbál előre törni... Most egy nagyhatalmú tekintélyt kell bedobni az arénába. Tudják, ez is le fog tűnni, de remélik, addig megteszi a magáét. Ez a Landeszmann gyűlöletünkre nem - megvetésünkre érdemes. A gyűlölettel mindig csínján bánt a magyar. Olyan alkalmakra tartogatja, mint például 1848-49 vagy 1956. A gyűlölet a maga helyén és idején megőrző, tehát fenséges - alkalmatlan esetben pusztító és lealjasító. Ilyen alkalmatlan gyűlölködő napjainkban például a háborús bűnössé nyilvánított Karadzic, meg Funar, akit ezután fognak azzá nyilvánítani; de hogy a tárgynál maradjunk, ilyen Landeszmann. Ezért van eleve kudarcra ítélve. Ami a mi nagy előnyünk persze, de elsősorban a zsidóság szerencséje. Mert nem gondolhatják komolyan, hogy állandóan gyűlölködve békében maradhatnak, hiszen civilizációszertc a lakosság néhány százalékát teszik. Biztató jel, hogy a főrabbit több hitsorsosa is elítélte. Talán az ő köreikben is erjedés indul tanult kollégájuk nem mindennapi baklövése nyomán. Igen, a tisztulásnak belülről kellene megindulnia: leváltani Landeszmannt tisztségéről s elszigetelni saját tömegeiktől. A Magyar Köztársaság illetékeseinek pedig el kellene töprengenie azon, hogy méltó-e ezek után a magyar állampolgárságra. Ezt követeli a nemzeti méltóság minimuma; az izraeli nagykövetnek ez ügyben levelet írni körülbelül annyi, mint mikor szegény Werbőczy István a budai pasánál instan- ciázott... Sokak szemét fölnyitották Landeszmann ok- tondi kijelentései, még többekét azonban nem. Hiszen itt emberöltők nőttek föl a magyarság mocs- kolódásának közepette. Számukra talán az lesz a szemléletes, ha ideírjuk, hogy képzeljék el: egy magyar értékeli le Landeszmann-módra a zsidóságot. Feltéve, de meg nem engedve, mert a magyar ilyenre nem vetemedik, csak a példa kedvéért mondom. Hogy mekkora vihar keletkezett volna, s zúgna azóta is Jeruzsálemtől New Yorkig. S hogy Tom Lantos mekkora látványosságot szervezett volna a washingtoni Kongresszusban. Még talán halálra is szánták volna, mint az iráni fanatikusok Rushdie-t (hiszen Kerényi már meghirdetett valami ilyesmit Csurka Istvánnal szemben). Igen, a vakbuzgóság mindig elfogult. Önmagát tüzeli, s másokat is igyekszik szélsőségekbe lovaink Mert az elvakult számára ellenszenves a bölcs körültekintés; a türelmes engedékenységet pedig gyengeségnek ítéli. Mert ő gyűlölködő, tehát egyikre sem képes. Ennélfogva nem hiszi, hogy te igazán olyan vagy. Sunyiságot vél, mert ő sunyi. Ezért aztán mindenfélét kitalál rád. Hogy maga mellé leránthasson. A honi zsidóság veszettjei például évtizedek óta azzal szórakoznak, hogy szemenszedett hazugságokat szórnak ránk, s kéjelegve figyelik kínlódó védekezésünket. Mert ebben a gyilkos „játékban" nem a rágalmazó köteleztetik a valóság bizonyítására, mint rendesen, hanem a rágalmazott. Hadd ne menjek bele ebbe a csapdába. Hadd állapítsam meg inkább, hogy abban a landesz- manni meghatározásban, melyik szerint is, ha a zsidót kivonod a honi kultúrából, közéletből, akkor nem sok marad -, hogy ebben bizony tetemes igazság van. De csak akkor, ha a jelent vizsgáljuk. Nézzük: A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak többsége zsidó. De zsidók vannak a tudományos élet egyéb kulcspozícióiban is. A fontosabb egyetemek tanszékvezetőinek többsége zsidó. S ők vannak meghatározó szerepben a kulturális életben is. Birtokolják a hírközlést és műsorszórást, a könyv-, zenemű- és egyéb művészeti termékek kiadását, forgalmazását. Ám a valóságos hatalmat jelentő olyan kulcshelyeken, mint a rádió és a televízió, még a beosztott értelmiségiek (szerkesztő, riporter, rendező stb.) között is számbeli fölényben vannak. S akkor még nem beszéltünk a titkos társaságokról, a tisztán zsidó intézményekről, tudományos műhelyekről és szerkesztőségekről. Korábban zsidók irányították az ipart, a mező- gazdaságot, a közlekedést, a kereskedelmet, s mind a többi járulékos ágazatot - ma már ilyen kiterebé- lyesedésre nincs szükség. Az egész gazdaság a bankok fennhatósága alá került. S ott a kulcspozíciókban zsidók ülnek. S végül: nagy számmal vannak - listások - a
