Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
1993. június AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 7 VITÁK ÉS VIHAROK "Ismét viták és viharok zajlanak a Történelmi Igazságtétel Bizottsága körül a nemrég lezajlott közgyűlés után" - érdemes idézni Pomogáts Béla írásából Magyar Hírlap 1993. január 26-ai száma alapján. Kinek az érdeke vajon, hogy a teljesen rendben, minden különösebb rendbontás nélkül "lezajlott" közgyűlés hitelességét kétségbe vonja? Pomogáts Béla is csak annyit tud kibogarászni, hogy Márián István, a TIB kétségtelenül kösztiszteletben álló tagja, alig kapott szót. Mit jelenthet ez az "alig" jelző egy ilyen, egyébként általában brillírozó cikkírótól? Márián István egyértelműen szót kapott. Más kérdés, hogy a tagság egyetértett-e a felszólalásával. De hát a tagságot még Po- mogátsnak sincs joga letolni. Tovább folytatva, azt mondja, hogy az 1991 decemberében botrányba fulladt közgyűlés óta viharok mozgatják a TIB vitorláját. Csodálkozom azon, hogy Pomogátsnak nincs egy szava sem annak megmagyarázására, hogy ez valóban botrányos közgyűlés miért fulladt botrányba. Úgy látszik, a lényeg csak az, hogy botrány legyen! Egészen más képet kapna az olvasó, ha Pomogáts beszámolna a botrány okáról. Az történt ugyanis, hogy a régi vezetőség, érezvén ingatag helyzetét, olyan küldött gyűlést hívott egybe, amelyben taglétszámuktól függetlenül minden részleg azonos számú küldöttet küldhetett. A küldöttgyűlés előtt pedig létrehoztak még három mondvacsinált szervezetet, hogy többséget tudjanak produkálni. A tagság ezt nem fogadta el, és egyszerűen megjelent és részt akart venni tagi mivoltában a közgyűlésen. Ha Pomogáts, aki mindezeket jól ismeri, nem hallgatja el, akkor megfelelt volna a sajtóetika minimális követelményének! Csak valami megfoghatatlan nosztalgia következtében állíthatja Pomogáts Béla azt, hogy változatlanul belháboruk dúlnak a TIB-en belül. Az utolsó két közgyűlés a nagy nyilvánosság előtt zajlott le. Sokan mindent elkövettek, hogy valamilyen szélsőségességet tudjanak felmutatni, de erre semmilyen jelenség nem utalt. Kétségtalan hiba volt a márciusi közgyűlésen tiszteletbeli elnökké választott Nagy Erzsébetet utólag elnökké nyilvánítani. De újra csak azt mondhatom, hogy a tagság egészséges szemlélete ezen is átsegítette a TIB-et. Azóta is nagyítóval keressük azokat a jobboldali csoportulá- sokat, amelyek miatt lemondott. Néhány szót a TIB alapító tagjairól és a re- formkommunistaságról. Minden nyilatkozatomban messzemenően elismertem a "reformkommunisták" szerepét a békés rendszer- váltásban. Nem tettem különbséget azok között, akik már 1953-ban felismerték, hogy az az út, amelyen addig jártak, csak csődbe vezethet, és azok között, akik csak a "80-as évek végére jutottak el ugyanerre a beismerésre. Azért is nehéz különbséget tenni közöttük, mert ez a két csoport végül is meglehetősen egymásra talált. A TIB alapító tagjaiban kétségtelenül az "53-asok voltak túlsúlyban. Ezt valójában nem a számszerinti többségben kell keresni, hanem a hangadók túlsúlyában. A bajt én nem is ebben látom, mert hiszen fellélegzést jelentett számunkra azt hallani tőlük, amit mi már 1945-től, de legalábbis 1948-tól állandóan hangoztattunk. A baj abban jelentkezett, hogy az alapítókon belül kialakult egy úgynevezett kemény mag, én ezt neveztem politbüró jellegűnek. Jellemzője, hogy sosem volt kapcsolata a tömegekkel, mindent maga akart eldönteni. Csakhogy demokratikusabb légkörben ez nem megy. Ezért zárkózott el sokáig az alapítókat megtestesítő TIB attól, hogy kinyissa kapuit, s minden olyan "56-ost felvegyen, aki szabadság- vesztést szenvedett. Itt jelentkezik a reformkommunizmus átka, hogy nem tudtak szabadulni attól, amiben felnevelkedtek, "az akkor voltunk fiatalok" jelige ragaszkodik hozzájuk, lehet, hogy tudat alatt. Ha a junius 16-ai újratemetés után felszólítják az összes politikai áldozatot, hogy lépjen be hozzájuk, akkor megelőzhették volna ezeknek a szervezeteknek a szétforgácsolódását. Többször is felszólítottam a TIB akkori vezetőit erre a nagyszerű lehetőségre, de egyszerűen nem értették meg, hogy milyen lehetőség van a kezükben. így jött létre a Recski Szövetség, a Pofosz stb. Újra le kell szögeznem, hogy az egykori TIB-ben igenis harcot kellett folytatni az anyagi kárpótlás elismertetéséért. A Pofosz 1990 évi közgyűlésén kifütyülték Mécs Imrét, amikor arról kezdett beszélni, hogy nem szabad anyagi kárpótlást kérni, mert nem anyagi kárpótlásért mentünk annak idején harcba. Mécs Imre ezután változtatta megálláspontját. Amiről Pomogáts ír, hogy kértük a kormányt, hogy az első 120 nap alatt nyújtsa be a személyi kárpótlást, az nem a TIB álláspontja volt, hanem én szóltam a kormányprogramhoz. A TIB lapja csak utólag közölte. A TIB csak 1990-ben vette át ezt a hangot. Az is sajtóetikai kérdés, hogy megnevezzem, honnan idézek! Zimányi Tibor az MDF országgyűlési képviselője, a TIB elnöke A KASTL1 EURÓPAI-MAGYAR BENTLAKÁSOS GIMNÁZIUM felvételt hirdet az 1993/94-es tanévre a bajor kultuszminisztériumtól megkapott európai modell keretében, 5. osztálytól kezdődően. Keresztény magyar-európai nevelés, 5 nyelv: magyar, német, angol, francia/latin, spanyol, orosz tökéletes elsajátítása, délutáni és esti Studium szakfelügyelettel - német éretségi bizonyítvány -, computeroktatás, néptánc, faragás és sok más szellemi kincs vár új és igényes gimnazistáira. Jelentkezési határidő: 1993. június 30. Cím: Ungarisches Gymnasium, Klosterburg 2., D- 8455 Kastl. Tel.: (09625) 80 90
