Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993.június rek elhanyagoltak: a külföld informálását a magyar ügyekről, értékekről, törekvésekről. Amibe beletartozik nemcsak a sajtó munkája, hanem idegennyelvű könyvek kiadása s elhelyezése közkönyvtárakban és minden hozzáférhető helyen. (Amivel Magyaródy Szabolcs és cserkészei foglalkoznak sikerrel évek óta.) És idetartozik a Magyarországról, a magyarságról megjelent téves és ellenséges közlemények figyelése s helyreigazítása. (Aminek Sisa István az úttörője.) Mindehhez ideális keretet biztosíthat a Magyarok Világszövetsége, amelynek itt is azt kellene szem előtt tartania, hogy egy ilyen munka súlypontja aligha lehet máshol, mint Amerikában. A tájékoztatáson kívül - amiben nagyon sokat tudunk egymásnak kölcsönösen segíteni - minden más munka légüres térben lebeg. Mint ahogy ilyennek érzem a legutóbbi clevelandi kerekasztalkonferencia számos kérdésfelvetését, amelynek rugói egyesek fontosságtudatának kiélésében keresendők. (Ugyanakkor többen pártpolitikai propagandára használták ki az alkalmat és a felszólalásra kapott időt, ami a tanácskozás színvonalának kárára vált.) Fanyalogva írni Clevelandről mégis vétek lenne, mert a jószándék hozta össze, ami méltánylást érdemel: távol áll tőlem, hogy lebecsüljem a széleskörű összejövetel jelentőségét, ami elsősorban a nemzeti emigráció erőinek látványos összefogásában csúcsosodott ki s erre ilyen arányokban évtizedek óta nem volt példa. S ennek megszervezéséért elismerés illeti Pásztor Lászlót, az AMOSZ elnökét. Senki sem vitathatja egy ilyen összejövetel fontosságát, ahol azonos világnézetű emberek között - idekintről és otthonról - személyes kapcsolatok jöhetnek létre és kicserélhetik gondolataikat. És megmutathatták (önmaguknak és másoknak), hogy mennyien vannak, ami önbizalmat ad. Ennek óriási jelentősége van s ebből a szempontból Cleveland előrelépést jelent. Igazi eredményről azonban csak akkor beszélhetünk majd, ha az ott felvetett számos programból valami megvalósul. És e téren döntő lehet az őszi clevelandi világkongresszus, aminek megrendezésére itt és most kötött szövetséget a Magyar Világtanácsot és a harmincvalahány éves múltra visszatekintő Magyar Kongresszust képviselő Dr. Nádas Gyula és az AMOSZ-t, illetve a Kerekasztalkonferencia résztvevőit képviselő Pásztor László. Én ebben látom a mostani összejövetel legfontosabb konszenzusát: ha valóban sikerül megrendezni idén is a Magyar Kongresszust (sorrendben a XXXIII. Magyar Találkozót!) s egyben a Szabadföldi Magyarok VI. Világkongresszusát, karöltve a Nemzeti Emigrációs Vezetők tavaly Or- landóban létrehozott összefogásával, az lesz a magyar emigráció legnagyobb tette az utolsó évtizedekben. És majd ott tegyük mérlegre, mi valósult meg a mostani kerekasztal- értelezleten felvetett programok közül és mit lehet ezek közül továbbvinni, a hazai kibontakozás érdekében (56-os, keresztény és nemzeti szellemben) életben tartani. Annak józan felmérésével, hogy mi tartozik a mi feladataink közé és mi nem. Ezek az őszre vonatkozó tervek úgy festenek, mintha az emigráció egy ellen-Világszövetséget létrehozására törekednék. Nos ezt éppúgy nem lehet kategorikusan cáfolni, mint ahogy megerősíteni is korai lenne. Tagadhatatlan, hogy a celevelandi kerekasztalértekezlet előtt egyesek fejében megfordultak ilyen gondolatok, de talán éppen a Világszövetség kéttagú küldöttségének részvétele miatt (amiből együttműködési készségre lehetett következtetni), ezeket egyelőre félretették. De további mérlegelésük a hazai Világszövetség következő hat hónap alatti lépéseitől függ. Mondanom sem kell: a magyar egység szempontjából ez távolról sem lenne hasznos, ám elkerülhetetlenné válhat, ha a Benczúr-utca felől nem fognak más szelek fújni. Mindennek ellenére a reményt nem adjuk fel, hogy a közös célok érdekében egyszer még megvalósulhat az összefogás. S az efelé vezető úton - úgy érzem - fontos lépést jelentett a májusi clevelandi kerekasztalértekezlet. FELHÍVÁS a külföldön élő küzdő és kezdő írókhoz Egyesületünk a Független Alkotók Országos Egyesülete 1987-ben azzal a céllal alakult, hogy nonprofit jelleggel összefogja és megismertesse az olvasókkal, a kiadókkal a küzdő és kezdő írókat, részükre intézményeket teremtsen, megjelenési lehetőséget biztosítson. 1. / Ennek érdekében részükre irodalmi pályázatot hirdetünk kőltői, prózai és drámai kategóriákban. Egy pályázó több pályamunkát is beküldhet. A téma szabadon választott. Éredmény hirdetés júniusban a nyári könyvnapon. Címünk: F A O E, 3300-Eger, Servita u. 46. 2. / Pályázóink munkáit az 1993 karácsonyára megjelenő Antológiában lehetőleg közzétesszük. Ebben a kiadványunkban a pályázaton való részvételtől függetlenül is lehet írásokat megjelentetni 3. / Új Arc című országos terjesztésű irodalmi, társadalmi, kulturális lapunkat a pályakezdő szerzők bemutatására és népszerűsítésére hoztuk létre. A külföldön élő, küzdő és kezdő írók alkotásait is szívesen látjuk lapunkban. 4. / A külföldön élő szerzőinket magyarországi tartózkodásuk esetén egri Irodalmi Cukrázdánkban szívesen bemutatjuk a közönségnek. 5. / Pályakezdők számára külön könyvtársorozatot indítunk. Ebben is van lehetőség saját kiadvány megjelentetésére. 6. / A pályakezdő írók számára írói Népfőiskolát szervezünk, amely egész éves. 1993-ban a téma: költészet. A népfőiskola fontos célkitűzése a líra fejlődésének megismertetése, a versírás alapjainak elsajátítása. Az éves foglalkozások során terv szerint júniusban egy vagy két hetes tábor megrendezésére is sor kerül. Érdeklődni, bővebb információért a fenti címen lehet. Minden érdeklődőnek készségesen válaszolunk. Válaszborítékot kérünk csatolni. Varga László titkár
