Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
1993. június AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 5 arányban határozza meg. De még ezen belül is irreálisnak tartjuk a nyugati "körzeten" belüli egyenlősdit: mert bármilyen szép eredményeket is ért pld. az ausztráliai vagy a svédországi magyarság a kisebbségben élő magyarok támogatása terén, politikai síkon keveset nyom a latban bármilyen aktivitásuk. Mivel pedig a nemzeti emigráció alapvetően politikaorientált és 45 évig ez adott számára létjogosultságot (ha otthon ma semmibe is veszik eddigi munkáját), az amerikai magyarság joggal kíván a maga számára több képviseletet az MVSZ vezetőségében. S itt jön mindjárt a következő kifogásunk: a jelenlegi képviselet személyi összetétele. Tudtunkkal Magyarországon rendszerváltozás (óvatosabb fogalmazás szerint rendszerváltás) történt s ha ez igaz, akkor ennek tükröződnie kellene a Világszövetség vezetőségének összetételében is. Ehelyett azt látjuk, hogy még ma is olyanok vannak előtérben, akik a legjobb esetben a "kivárók'', a fal mellett politizálók csoportjába sorolhatók, de többségük azok közül kerül ki, akik a múltban kollaborált Kádárékkal. Ezekkel aligha tud együttműködni a nemzeti emigráció nagy többsége, az amerikai magyarság pedig nem tudja őket képviselőiként elfogadni. A több évtizedes kemény konfrontáció után nehéz ezt a kérdést úgy a szőnyeg alá söpörni, hogy ők is jó magyarok, csak éppen más úton akartak eljutni a közös célhoz, mert ez történelemhamisítás. Becsületes emigráns résszére itt nem lehetett más út, csak a kommunizmus teljes tagadásának útja és aki ezt még ma sem képes megérteni, annak szemünkben sohasem lesz hitele. Következésképp bízni sem tudunk bennük. Nem véletlenül utaltam fentebb Ausztráliára és Svédországra. Ugyanis a nemzeti emigráció vezetőinek clevelandi kerekasztal értekezletére mindkét országból érkezett egy-egy küldött, akikkel a konferencia után Washingtonban alkalmam nyílt beszélgetni és pontosan megismerni azt a világszövetségi szervezési programot, amit előzőleg már Clevelandben is előadtak. Mielőtt erre rátérnék, hadd mutassam be a két messziről jött vendéget, akik közül az egyik Jakabffy Ernő, a Svédországi Magyarok Szövetségének elnöke, a Magyarok Világszövetségének a nyugati régió vezetésével megbízott alelnöke, a másik pedig Kardos Béla, az Auztráliai Magyar Szövetség elnöke, az MVSZ elnökségi tagja volt, akik a Világszövetség nevében jártak itt, a szervezeti szálak megerősítése és személyi kapcsolatok kiépítése céljából. Amit az álaluk képviselt országokban élő magyarság munkájáról elmondtak, arról csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni és a fentebbi összehasonlításokkal nem akartam a valóban bámulatra méltó eredményeket lekicsinyelni, csupán a realitások érzékeltetése végett próbáltam párhuzamba hozni Washingtont más fővárosokkal. Ami nem megy, mert ilyen párhuzam nincs. Nos a két rendkívül rokonszenves illusztris küldött ismertette velem a Világszövetség legújabb szervezési koncepcióját, amiről így beszélt Kardos Béla: "Azzal a javaslattal jöttünk Amerikába és megyünk most Svájcba, hogy országonként vagy földrészenként alakuljanak meg a Magyarok Világszövetségének országos tanácsai. Ezeknek az országos tanácsoknak tagjai lehetnek azok a szervezetek, melyek csatlakoztak a Magyarok Világszövetségéhez. Az MVSZ-hez csatlakozhatnak csúcsszervezetek, egyesületek és egyéni tagok. Tehát három kategória van és ezek hárman alakítják meg az országos tanácsot. A tanács lenne egy-egy ország reprezentánsa a Magyarok Világszövetségében. Ezt az áprilisi választmányi ülés fogadta el, ami egyben a tagdíjakról és a szavazati jogról is intézkedik. A csúcsszervek minden tagegyesületük után évente 5 dolláros tagdíjat tartoznak fizetni, az olyan egyesületeknek pedig, amelyek 50 tagot számlálnak, 50 dollár, 100 tag után 100 dollár, azon felül pedig 250 dollár az évi tagdíj. Ezek egy, kettő, illetve 3 szavazati jogot kapnak. Ennél többet nem kaphat senki. Egy csúcsszervezet sem kaphat három szavazatnál többel. Ezzel azt kívánjuk elérni, hogy nagypénzű vagy nagylétszámú szervezetek ne tudjanak dominálni a többiek rovására. Egyéni tagok 25 fő után kapnak egy szavazatot." Ez utóbbi mondattal egyet lehet érteni, de ott már meg kell állni egy polgári szóra, hogy még egy csúcsszerv sem tehet szert háromnál több szavazatra. Ez bizony a többségi elv és a demokrácia játékszabályainak megsértése. Mert ha egy 250 tagú csoportnak jár a három szavazat, akkor egy ennél mondjuk 3-4-szer nagyobb szervezetnek miért nincs joga 3-4-szcr több szavazatra? Ezt nem értem és ezt a pontot meg kell vizsgálni. Különben úgy tűnnék, hogy ez kifejezetten a többinél nagyobb létszámú amerikai magyarsággal szemben alkalmazott diszkrimináció. Amire már volt példa a múltban és a jelenben is... És azt is sejtjük, hogy mi ennek az oka. A kommunizmus évtizedeiben az amerikai magyar emigráció képviselte a legintranzi- gensebb álláspontot a hazai diktatúrával szemben. Ezzel negyven éven keresztül hívta ki maga ellen a hatalom haragját és propagandájának minden dühét. Ezek az évtizedek pedig nem múltak el nyomtalanul az otthoniak felett: beleivódott a köztudatba, hogy az amerikai emigráció reakciós, szélsőséges, fasiszta és minden, ami ebbe a kategóriába tartozik... Egy többévtizedes agymosás eredményét nehezen lehet máról holnapra semmivé tenni: a hazai közvélemény nagyrésze még ma is ezekben a sztereotipiákban gondolkozik, ha az amerikai magyarságról kerül szó. És a régi előítéletek rabja. De ugyanez áll a mai hatalom uraira is: számukra az amerikai nemzeti emigráció összeférhetetlen és nem kellemes partner. Nekik pedig, akik nem a forradalmi változások, hanem a jogfolytonosság alapján állnak, együttműködésre hajlamos Világszövetség kell, amelyet kontrollálni tudnak és amit adott esetben céljaik érdekében felhasználhatnak. Akkor is, ha ma már az MVSZ — papíron - független a kormánytól. Ilyen szerepre viszont mi nem vállalkozhatunk. Az amerikai magyar emigráció szerepe ennek ellenére aligha nélkülözhető. Abban tökéletesen egyetértettünk Jakabffy Ernővel és Kardos Bélával, hogy a megváltozott politikai légkörben a nyugati magyarság legfontosabb feladata a világ tájékoztatása. Egyetértettünk abban, hogy a legközelebbi cél egy tájékoztató központ felállítása, mely azt a munkát végezné, amit az előző kormányok és rendsze
