Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. május DR. TERNOVSZKY FERENC (Los Angeles): LIDÉRCNYOMÁS Néha elgyötörve riadok fel álmaimból. A kommunista hatalomátvétel és az azt követő korszak emlékei kisértenek. Amikor tudatosan, tudományos alapossággal próbálták kiölni lelkűnkből mindazt, amit addig szépnek, jónak, igazságosnak véltünk. Az addigi propaganda hadjáratot felváltotta az agymosás! Emlékszel kedves olvasó, szerencsétlen magyar sorstársam, - amikor megindult a hajsza, az átképzése a lelkeknek? Emlékszel? Reggel a munkahelyen részt kellett vegyél a Szabad Nép félóráján. Pártonkívüli létedre (hiszen be sem vettek a pártba) a szabad pártnapokon kellett hallgatnod az előadásokat. Szemináriumokon kellett résztvegyél és tanulnod a bolsevik párt történetét. De nem csak részt kellett ezeken venni, hanem fel is kellett szólalni:-Szóljon a témához elvtárs! - mi a véleménye Amerikáról? és akire rámutatott az verkliszerűen kezdte szidni az imperialista, kapitalista Amerikát, mint legnagyobb ellenségünket. —Mi a véleménye a vallásról? Klerikális reakcióról? kérdezték attól, kiről tudták, hogy templombajáró. És - ő szidta és tagadta az Istent! Utána Mindszenty bíborost. —Ki a mi példaképünk? - hangzott el végül fenyegetően. A nagy Szovjetunió, a szovjet ember! - harsogta mindenki. Ennek a szadista lélekgyilkolásnak a vezetői, irányítói voltak: előbb Révai, majd Aczél, utána Berend Iván, dr. Kulcsár Kálmán és szócsövük a Washingtonból tudósító, Amerikát becsmérlő Avar János újságíró és sok más. Ezzel a három személlyel azért kell megkülönböztetetten foglalkoznunk, mert mindhárman a legnagyobb jólétben, békében, - mintha mi sem történt volna, - itt élnek Amerikában. Abban az Amerikában, amelynek gyalázásától, szidalmazásától be nem állott a szájuk! Lidércnyomásos álmaimat újabban a harmadikként említett Avar János okozza. Ő volt a Kádár kormány ideje alatt is az a Washingtonból tudósító magyar újságíró, aki a Magyarok Világszövetségének lapjában mocskolta Amerikát és az amerikai magyar emigrációt. Nos, - addig amig Berend Iván és Kulcsár Kálmán csendben lapulnak, addig Avar János változatlanul tudósít Washingtonból. Hetente sorozatosan jelennek meg híradásai az otthoni Magyar Nemzet c. lapban. Hangja, tónusa ugyanaz, ami volt régebben. Ügyes, becsúszó fogalmazással szolgálja az otthoni baloldali pártok érdekeit. Az elmúlt hetekben ennek két kirívó példáját szolgáltatta.-Az elsőnek előzménye, hogy januárban cikket írtam arról, hogy a demokrácia többségi akaratot jelent. A kisebbségnek elkeli fogadnia a többség döntését. Mert mi lesz, ha a kisebbség nem fogadja el, amit a többség akar és gazdasági-politikai befolyásával azt megakadályozza? Többek között említettem a Colorádó államban a homoszexuálisokkal kapcsolatban megszavazott törvényt. A Magyar Nemzet 1993 január 16-án megjelent száma közli Avar János cikkét: "Alkotmányos fékek a többség korlátozására" címmel. Cikkében ugyancsak foglalkozik a homoszexuálisokra vonatkozó törvénnyel, majd ezen szavakkal fejezi be: "S természetesen utóbb semmi akadálya valamilyen "elkapkodott" lakossági döntés visszacsinálásának, szintén népszavazással; az alkotmányozó alapító atyák történetesen éppen ezért írtak elő bonyolult és nehezebben összejövő minősített többségeket utódaiknak, mert bölcsen tudták, hogy egyszerű többségek törvényhozók és lakosok körében indulati alapon is létrejöhetnek, s nem árt korlátozni a "többség tirannizmusát" sem." A "többség tirannizmusát"? Talán a kisebbség tirannizmusát? A másik szembetűnő, felszisszenést okozó tudósítása Avar Jánosnak a Magyar Nemzet január 19-i számában jelent meg. Ebben beszámol Clinton beiktatási ünnepségeiről Washingtonból és többek között ezt írja: "... a történelem meglepi legbuzgóbb diákjait is: az elmúlt évtizedekben egy amerikai elnök sem azt a bizonyítványt kapta az utókortól, amit neki búcsúztatói sebtiben kiállítottak. Mára Carter népszerűbb lett az őt legyőző Reagennél, a kinevezett Trumant meg egyenesen nagy elnöknek tartja, az ősszel mindkét jelölt az ő imitátorának adta ki magát. Mert a keletnyugati szembenállás végével egyszerre kéri számon a lakosság a hidegháború és béke árát." így tudósítja Avar János Magyarország lakosságát. Elfelejti, - mit elfelejti, szándékosan elhallgatja! - hogy a világtörténelem egyik legkiemelkedőbb eseménye volt a kommunizmus bukása, ami a Reagen-Bush politikának eredménye! Ezért a lekosság minden árat megfizetett volna, csak ne keljen az atombombáktól elpusztulnia az egész világnak Avar János, Berend Iván, Kulcsár Kálmán ma is élnek és dolgoznak. Nem váltották le őket. Sőt, - a bűnöktől terhelt és a felelősségre vonástól joggal félő, exponált személyeket, külföldi jó állásokban bújtatták el. Ma már - úgy látszik - minden felelősségrevonás illuzórikussá válik. De ugyanígy otthon is a vezető állásokban, gyárakban, közigazgatásban, a volt kommunista vezetők ülnek. Amikor ezeknek a leváltásáról beszélünk, akkor azzal érvelnek, hogy ezek szakemberek, akiket nem lehet nélkülözni! Ez sem igaz! A volt vezetők soha sem voltak szakemberek, hanem párthű, szovjetcsatlós, képzetlen, ostoba párttagok! Szakemberek voltak az alattuk szolgáló becsületes értelmiségiek, akik megérdemelték volna, hogy értékes szakmai munkájukért ma ők legyenek a vezetők és a volt pártbizalmi főnököket leváltsák. Éz nem történt meg. * Valamikor - két évvel ezelőtt - vitába szálltam az otthoni kiváló íróval dr. Benedek Istvánnal, egyik cikkének a kitétele miatt. Azt kérdezte: Mit csinált, - nem mit mondott az emigráció? Akkor, ezt felháborodottan utasítottuk vissza. És ma, - eszembe jutnak ezek a szavak!
