Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1993. január lenére nem adtam borravalót, mire a pincér, hogy feltűnést keltsen a számlát az utcára is utánunk hozta. Apró epizódok, de mutatják az otthoni társadalom szélesen széthúzó erkölcs-skáláját. Ebben az időben a magyar rádió volt reggeli ébresztőm. Előfordult, hogy elvesztettem a helyi állomást és fel-alá csavargatva a gombot akartam megtalálni a Kossuth adót. De hiába kerestem magyar hangot vagy nótát. Végre egy tipikusan hollywoodi dal befejezése után megszólalt a magyar bemondó, aki eddig megbújt a néger-tájszólásu amerikai dal mögött. Ez az angló-mánia az írott szövegben, különösen az újságok hasábjain mutatkozik. Ez is elősegíti a nemzetietlen gondolkozást. Másként miért kell a magyar rádiónak rossz angol akcentussal utánzott amerikai dalokat sugározni? Szeptember 15. táján a Kártérítési Hivatalban arra döbbentettek rá, hogy az ügyvéd akit ezzel az üggyel bíztam meg, praktice nem tett semmit. Az ilyen tapasztalatok után nem csodálkozom, hogy a külföldi üzletemberek nem szívesen veszik igénybe a magyar ügyvédek szolgálatát. Hiába van sok rendes egyén az ügyvédek között, elég pár megbízhatatlan ahhoz, hogy az ügyvédek reputációját lerontsa. A "Charta" tüntetés, melyet Csurka István tanulmánya ellen szervezett és vitt az utcára az ellenzék, elérte a forráspontot. Sikerült nekik az MDF berkeiben is szakadást létrehozni és a jóindulatú, valóban a belső békét és harmóniát akaró tömegeket a maguk oldalára csábítani. Ugyan ki tüntetne a demokrácia ellen? Senki. Csak kevesen fogták föl, hogy ezzel a kormányt bélyegzik meg anti-demokratá- nak. Az amerikai politikai zsargonban ezt úgy mondják, hogy kiszavazna az"anyaság és az almáspite" ellen? Feltűnő, hogy az autópark az elmúlt két év alatt mennyire elnyugatiasodott. Ma már 65-70 százaléka az autóknak nyugati. A japán kiskocsik is betörtek már a magyar piacra. Suzuki, Matsubishu, Honda, mind ott szaladgál a pesti utcákon. Néha a járdákon. Csak azt nem tudom, honnan a sok pénz, amikor mindenki panaszkodik? Öröklési okmányaim beszerzése miatt le kellett utaznom Orosházára. Két évvel ezelőtt voltam már ott és érdekes megfigyelni egy városka fejlődését, melyet 36 év megszakítással láttam viszont két évvel ezelőtt. Az utolsó két évben viszont nem volt szemmellátható változás, de azt tapasztaltam, hogy a helyi IBUSZ irodán sok egyszerű ember váltotta föl forintját valutára mivel külföldre, Németországba vagy Ausztriába készülnek látogatóba. Ez meglepő akkor, mikor mindenütt a pénzhiányról hall az ember. A tapasztalatom egyébként az, hogy a szegény kis-nyugdíjasért nem annyira a kis-nyugdíjas emel szót, hanem a jól élő városi, aki így kezdi lamentációját: "Nem magam nevében mondom, de hát hogyan tudjon megélni a szegény hétezer forintból"! Ennyi ugyanis a munkanélküli segély. Igazuk van, de ez szintén nem egyedüli magyar probléma. Hogyan éljen meg a kanadai munkanélküli vagy "welfare"-es? Ám ezt hiába hozom fel érvnek. Mindenki egy magyar csodát követel a kormánytól, csak senki sem tudja megmondani hogyan. Mert hát a párttagok által eltulajdonított vagyon visszaadásáról szó sem lehet. Az ma már szent magántulajdon. Szeptember 29 és 30-án zajlott a Szemere Bertalan Rendészettörténelmi Találkozó. Erre magam is meghívót kaptam. Csak azt mondhatom, hogy a legnagyobb megtiszteltetésben és bajtársias fogadtatásban volt részünk. Szakály Sándor történész és Parádi József történelmi kutató, a csendőrség valódi történelmi értékének ismeretében, ennek megfelelően, megkülönböztető bajtársiassággal fogadtak mindannyiunkat. A Szemere Bertalan Társaság elnöke, Dr. Keserű István alezredes is hasonló elbánásban részesített bennünket. Az előadáson Szakály Sándor és Parádi József is foglalkoztak a csendőrség múltjával kihangsúlyozva annak kifogástalan és európai színtű működését. Az értekezlet végén Dr. Balló István tett kiegészítő megjegyzéseket a csendőri szolgálattal kapcsolatban. Én is felszólaltam kihangsúlyoztam, hogy a csendőri keménység mögött mindig ott dobogott egy megértő szív is, melyet a propaganda igyekezett elhallgatni. Egy nagyon érdekes előadást is végig hallgattunk, melyet Dr. Habsburg Otto adott személyesen a rendőrtiszt képző főiskola hallgatói számára. Előadásának tárgya Magyarország megítélése volt az Európai Közösség részéről. Az volt mondanivalójának lényege, hogy hazánk ma nagyobb elismerésnek örvend Európa nemzeteinek szemében, mint e században valaha is. Figyelmeztetett, hogy nagyon szorosra kell fűzzük kapcsolatainkat Nyugattal, mert a szovjet hatalom szétesése során keletkezett válság még az orosz területen élő nemzetiségek véres konfliktusához is vezethet. Ebben az esetben mi, egy a peremen elhelyezkedő kis ország egyedül Európától remélhetünk védelmet. A kérdés-periódus során megkérdeztem, hogy nem tekinti-e Ukrajnát egy egyensúlyt tartó hatalomnak a további orosz hegemónia ellen? Ő azt felelte, hogy igen, de ez nem zárja ki egy konfliktus lehetőségét. Egy főiskolai hallgató az ekkor már rettenetesen kiélesedett Csurka-tanulmány hatása alatt azt kérdezte, hogy az Európai Parlamentben mi a vélemény a Csurka tanulmányról? Mire az előadó nagy ártatlanul azt kérdezte: "Ki az a Csurka?" Ezzel akarta jelezni, hogy ami otthon nagy hullámokat verő ügy, az az európai szinten csak vihar egy kanál vízben. Október 7-én egy szép drámában emlékezett meg a magyar tv a tizenhárom aradi vértanúról. Az ő kivégzésük hasonló nagy tragédia az 56 utáni kivégzetteknek. Résztvettem Kazincbarcikán az emléktábla leleplezésén azon bajtársaink emlékére, akik szovjet fogságból való hazatérésük után még itt végeztek rabszolgamunkát. Emléktábla leleplezés volt Csolnokon is a szénbányában dolgoztatott rabok részvételével. A bányászok és a volt rabok egymás nyakába borulva elevenítették föl az egykori barátságot. A Kossuth téren, október 23-án rendezett ünnepségre nem tudtam kimenni. így csak a televízión keresztül lehettem tanúja annak az eseménynek, melyet azóta is napirenden tart az ellenzék, mikor is a tömeg Göncz Árpád iránti rosszalását fütyüléssel fejezte ki. Ezzel szemben Antall Józsefet felállva üdvözölte a közönség az
