Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
1993. január AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 15 Operában. A televízión úgy tűnt fel a Parlament előtti esemény , mint ha az egész tömeg egységesen fejezte ki rossza- lását az elnök felé azért, mert sok népszerű törvényjavaslatot nem engedett törvényerőre emelkedni. Az elnöknek politikán felülállónak kell lennie és sokak úgy vélik, hogy az elnök hatáskörét átlépve szegül ellen a választott kormány akaratának. Ez egy nyugati demokráciában, ahol az elnök csak szimbólikus szerepet tölt be, elképzelhetetlen. Igaz, hogy a helyhez és az alkalomhoz nem volt illő a nemtetszés kifejezése, mert ezzel a tömeg az ünnepség méltóságát megzavarta. De a nép - márpedig ezt később Göncz Árpád is elismerte, hogy aki fütyült az is a nép volt - nem válogatós az eszközeiben. De ennél több nem történt. Még Kohl kancellárt is, meg a pápát is megdobálták. Göncz Árpád sem várhat több tiszteletet a tömegtől, akkor ha az azok által választott kormánynak következetesen meggátolja cselekvő képességét. Ez mind a demokrácia árához tartozik, amit egy szabad társadalom politikai vezetőjének meg kell fizetnie. Az Esti Hírlap október 23-i melléklete az én "Aggódok..." c. versemmel fejezte ki az emigráció érzéseit az otthoni változásokkal szemben. Ez idő tájban nyílt alkalmam meglátogatni a várban az "Emigráció a Hazáért" c. kiállítást. Nagy meglepetésemre ott fedeztem föl, hogy a Winnipegben felállított "Cry for Freedom" c. szobrom, mely a winnipegi International Centerben van, egy felnagyított fényképe a kiállításon helyet kapott. Ottartózkodásom egyik eseménye a 80 éves Rökk Marikának a "Marica Grófnő"-ben történt vendégszereplése volt. A nagy operettek tradíciójának megfelelő gyönyörű kiállításban rendezett előadás közönségének fele legalább osztrák volt. Rökk Marika korát maghazudtoló rugalmassággal, csodálatos táncprodukciót mutatott be, amit a közönsé vastapssal jutalmazott. A "Szép város Kolozsvár...ahol minden piros, fehér, zöldben jár..." című dalt véget nem érő újrázás kisérte. Hátbizsergető volt a nemzeti érzés megnyilvánulása, mely még az osztrák vendégekre is ráragadt. Gondoltam, milyen célszerű lett volna Kolozsvár magyargyűlölő polgármesterét, Funár úrat meghívni egy ilyen előadásra...Egy szívroham a mai időkben nem elképzelhetetlen. Még egy nagy élmény gazdagította látogatásomat és ez a halottak napján a 301-es hősi parcella meglátogatása volt. Az utolsó két évben sokat rendeződött a temető. A csak kutyafuttában elhantolt tetemeket most felásták és a sírokat rendezett sorokban felállított kopjafákkal jelölték meg. Sok katona bajtársam sírját fedeztem föl. Ezzel beszámolóm végére értem. Mozgalmas, élménydús három hónappal lett gadagabb az életem. A kivágott tölgy most újra kezdi bontogatni hajtásait, de a negyven keserves év nem múlik el nyomtalanul. Kivágni a fát percek műve, de újra virágzóvá növelni hosszú áldozatos évek munkája lesz. Mert rombolni könnyű de építeni nehéz. Domokos Sándor ☆ FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! LELEPLEZTÉK BUDÁN, A BEM LAKTANYA FALÁN AZ 1956-OS FORRADALMI NEMZETI BIZOTTMÁNY EMLÉKTÁBLÁJÁT Szeredás Jenő a Bizottmány elnökségének egyetlen élő tagja mondta az ünnepi beszédet és adta át az emléktáblát az épület gondokságának. A megjelentek meghatot- tan hallgatták Szeredás Jenő beszédét, melyben megemlékezett a mártírok és áldozatok soha el nem feledhető hősiességéről. Részletek a beszédből: "Amikor átrepültem az Óceánon, úgy éreztem, hogy a Damaszkuszi úton járok, mert világosság támadt előttem; láttam az 1956-os küldetésem! Mint ahogy az a százados, a messze időben! Pétert kősziklának nevezték el, de az egyszerű halász, aligha volt szikla, Pál nélkül. Pál nélkül ma nem lennénk keresztények. Ott áll a hatalmas Bazilika Róma közepén, de a mögötte levő másik nélkül aligha jött volna létre! így vagyok én is ezzel a táblával, melyről azt kell mondanom, hogy nem az enyém, mert azoké, akik kis márvány táblácskákat hordoznak szívükben, s ezek a kis táblák egyesülve hozzák létre a nagy emlékműveket, melyek részei és hirdetői az 1956-os eszmének! Az eszmének nincs határozott anyaga! Azt nem lehet darabokra tömi! Az nem reagál kalapácsra, és nem lehet megölni, sem hóhér kötelével, vagy sortüzek golyóival! Az eszmének nincs határa, nincs vasfüggönye, az itt él szívünkben és betölti életünk minden percét. Kővágó alazredes, Balog és Surik főhadnagyok, Szalma hadnagy, kik ma már föntről nézik, hogy mi itt ünnepelünk. Köszönöm nekik, hogy segítettek abban a harcban, ahol egy nemzet életéért folyt a küzdelem! Ígérem, hogy emléketeket itt fogom őrizni szívemben, amíg élek és nem fedem be a feledés porával azt az eszmét, melyért életünket tettük kockára és egyesek áldozták fel. Nem fogom elföldelni azt a gondolatot, mely a budapesti utcákon született meg és hozta meg végülis a szabadságot, hogy ma nyíltan és félelem nélkül itt ünnepelhetünk! Ezt a táblát most átadom azoknak, akik részesei és akiknek tulajdonát képezi! Adjátok át az utókornak és késői nemzedékeknek; úgy született a SZABADSÁG, hogy a budapesti utcákon folyt a vér!" Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget, ami könnyeket csalt ki az emberek szeméből, mert soha nem volt olyan drámaian valóságos, mint ezen az ünnepen. Az ünnepséget úgy a tv, mint a rádió közvetítette, s ennek hatása hosszú ideig beszéd tárgyát képezte az egész országban. Tudósító
