Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
1993. április AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 25 Széchenyi Imre-féle kastélyt, és a körülötte levő nagy parkot és halastavakat. Utunkkal párhuzamosan vezet a Várhegy utca, régi falusias házakkal és buxusbokrokkal. Hosszabb gyaloglás után, régi házak és pincék között feljutunk a Várhegy dombos tetejére. SZŐCSÉNY VÁRA - SOMOGYZSITFA (Somogy megye) Története A Balatontól délre elterülő Nagyberek és a Zala mocsaras torkolatvidéke közti dombhát egyik XVI-XVII. századi végvára volt, a mai Szőcsény-puszta mellett. A környező síkságból kiemekedő dombon települt a középkori Szőcsény falu, amelynek történetét a XIII. századtól ismerjük. A várat az 1550-as években XIV-XV. századi, gótikus temploma körül építették. A templom támpilléres szentélye barokk köntösben ma is áll. Tőle északra, nagyobb belső udvart közrefogva terült el a négyzetes alaprajzú palánkvár, sarkain félbástyákkal. Széles árok övezte, ezen a déli oldalon fahíd vezetett át. A XVI. század végén hármas árokrendszerrel vették köröl, az árkok közötti sáncokon külső fapalánk falakat építettek. Szőcsény vára több kisebb török roham után, 1566- ban elpusztult, Szigetvár ostroma után ugyanis a somogyi és zalai kisebb várak őrségei felgyújtották a váraikat és elmenekültek. Tahi Ferenc kanizsai főkapitány újjáépítette és őrséget helyezett bele. Szenyérrel, Csákánnyal, Két- hellyel, Öreglak és Fonyód váraival Somogy megye észak- nyugati sarkában évtizedekre állította meg a török hódoltság vonalát. 1600-ban a dél-dunántúli vágvárrendszer központját, Kanizsát is elfoglalták a törökök. Szőcsény a többi kis várral együtt elesett és az 1680-as évekig török végvár volt. 1569-ből maradt fenn a vár alaprajza, amelyet a szakirodalma sajnálatos módon, sokáig a Nógrád megyei Szécsény várával azonosított, pedig már 1937-ben cáfoltá ezt. Gyalogtúránkat a Marcali-Somogyzsitfai útelágazástól délre levő hídtól kezdjük, amely a vár alatt elfolyó kis patak vizét ereszti át. A közeli buxusokkal szegélyezett hajdani sétaúton megyünk, amely stílszerü kis kőhidon vezet át és fokozatosan emelkedik. Innen hamarosan elérjük a kastély kerítése mellett vezető kis ösvényt, mely az útmenti boltól kapaszkodik fölfelé. Ezen balra fordulunk, mert a sétautat kerítés zárja el. Fokozatosan emelkedve nemsokára jobbra kanyarodunk és egy szerpentinen felkapaszkodunk a vár árokrendszerére. Az első sáncáról jól megfigyelhetjük a várat körülvevő hármas árokrendszert. Az első árok 10 m széles és mély, a második és harmadik már 3-4 m mély és 4-6 m széles. A belső árok kb. 30-szor 30 m-es négyszögletű és négy sarokbástyás várat vesz körül, amelynek bejárata délnyugat felől volt. A falakból jelenleg nem látszik semmi. Elhelyezkedésükre a sáncokból következtethetünk. A várból csak a gótikus Szt. Vendel-kápolna maradt meg. Az északkeleti bástyán egy kereszt látható. A kis kápolna előtt a gróf hajdani kicsisának emlékére egy szobor alak van. A vár széléről letekintve, jól láthatók a néhol 70-80 fokos domboldal 150 m-nyi mélységei és az oldalba húzódó felfalazott sétaút. A vár délnyugati kijáratán átsétálva a kerítésen túl megtekinthetjük a volt Véssey kastélyt. SZENYÉR VÁRA (Somogy megye) Története A somogyi dombvidék nyugati gerincén, a Nagyberek és a Kis-Balaton mocsárvidékei között a fonyódi, csákányi és szőcsényi, templomokból és kolostorokból hevenyészve alakított végvárak előtt állt a XVI. században a középkori eredetű szenyéri vár. A falu 1425-től a Tapsonyi Anthimi családé, a szigetvári vár építtetőié volt. Valószínű, hogy Szenyért is ők építtették, 1464-ben már állt. Ebben az évben vette el Mátyás király Anthimi Lászlótól, mert az a zálogként kezében levő Veszprém megyei Somló várából rablólovagként fosztogatta a Balaton környékét. Az elkobzott szenyéri várat a Kanizsaiak kapták. 1471-ben az ország- gyűlés határozatot hozott azonnali lerombolására. Anthimi László ugyanis nem adta át a várat, hanem Szenyérből folytatta rablásait. A várat mégsem rombolták le, hanem Laki Thuz János és Miklós kapta meg. Később visszajutott az Anthimiakhoz, ők adták el 1482-ben az esztergomi érsekségnek. így történhetett meg, hogy 1519-ben Bakócz érsek káptalanjára hagyta a várat és uradalmát. Még a XX. század elején is az esztergomi káptalan volt a falu földesura. 1555-ben Somogy és Zala déli része hódoltság lett. Szigetvár mellett csak Szenyér maradt magyar kézen. 1566- ban Szigetvár elfoglalásának hírére azonban őrsége felgyújtotta és elhagyta. Még ebben az évben újból megszállták, újjáépítették. Kanizsa elestéig, 1600-ig magyar, a XVII. században török végvár volt. A XVII. század végén pusztult el. A falu melletti magas dombon, a vár helyén ma csak sáncok látszanak, egykori formájáról semmit sem tudunk. Jelenleg a sáncot és az árkot is akácfák és sűrű bodza borítja. A belső vár kb 50-szer 50 m-es négyszög alakú, négy sarokbástyás. Területét hársfákkal ültették be, itt szokták tartani a majálisokat. Visszatérve az ismertetett útról, a lösz mélyútnál kapaszkodjunk fel a lépcsőkön a Temető-dombra és nézzük meg az érdekes, torony nélküli, gótikus XIV. századi r. k. templomot. Kérjük, kiolvasás után, ne dobja el lapunkat, adja át ismerősének, hátha ő is megkedveli és előfizet.
