Amerikai Magyar Értesítő, 1993 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 19 j~ 1993. április SZALAY RÓBERT (Budapest): URAK ÉS ELVTÁRSAK 1990 tavaszán a magyar nép "szabadon" megválasztotta a kommunista diktatúra utáni többpárti Parlamentet. A parlamenti pártok azonban, élükön a győztes MDF-el, nem használták ki azt a történelmi lehetőséget a rendszer- váltásra, ami legfeljebb minden száz évben adatik meg egy nemzet számára. A MDF vezette koalíció megbocsáthatatlan bűne, hogy a különböző egyezségek és paktumok, továbbá az un. kétharmados törvények elfogadásával hagyta magát gúzsba kötni és így minden alapvető változtatás eleve kudarcra volt ítélve. A parlamenti ellenzék minden pozitív kezdeményezést leszavazott. A parlamenten kívüli nemzeti ellenzéket pedig mind a kormánykoalíció, mind a parlamenti ellenzék egymást túllicitálva szidta, javaslatait figyelemre sem méltatták, tagjait, vezetőit szélsőségesnek bélyegezték és a sajtó, a Rádió, a TV segítségével igyekeztek lejáratni és hitelétől megfosztani. Nem így a volt kommunisták. A régi elvtársak, mint "szakemberek" szinte kivétel nélkül a helyükön maradtak. A tanácselnök elvtársból polgármester úr lett. A rendőrparancsnok elvtársból rendőrkapitány úr, a tábornok elvtársból tábornok úr, a vállalatvezető elvtársból igazgató úr, és folytathatnám a felsorolást, hogy az elvtársak néhány hónap leforgása alatt hogyan változtak át urakká. Azok a kommunista vezetők, akik évtizedeken keresztül az internacionalizmus szellemében szolgálták a bolsevista eszméket és zsákmányolták ki a dolgozók millióit, miközben maguk és családjuk részére hihetetlen vagyonokat harácsoltak össze, most "Európa felé menetelnek" a kozmopolitizmus szellemében és a demokrácia eszméit szajkózzák unos-untalan. Aki pedig nem hajlandó elfogadni a jelenlegi politikai felállást, azt kikiáltják szélsőségesnek, sztálinistának vagy nácinak, kommunistának vagy nyilasnak. No de elvlársaim! (Pardon bocsánat) Uraim! Ne higgyék azt, hogy az emberek nem gondolkoznak és nem veszik észre azt, hogy a tegnapi elvtársakból lettek a mai urak - tisztelet a nagyon kevés kivételnek. A kommunista jelszavakat szajkózó párttitkárból, dúsgazdag KFT elnök lett. A munkányúzó igazgató elvtársból bagóért privatizált vállalati igazgató, nemegyszer külföli vegycsvállalati igazgató úr lelt és a volt kommunista vezető sokkal kegyetlenebb kizsákmányoló kapitalista lett, mint azt a brosúrákban annakidején hirdették. A munkások pedig látják ezt és jelenlegi "uraikat" még jobban utálják, mint előző vezető "elvtársaikat". Igaz, ezt nen merik kifejezésre juttatni, mert félnek a munkanélküliségtől. Ugyanis aki felemeli szavát a jelenlegi rendszer ellen, az egy-kettőre az utcán találja magát. Ezért az abnormális és szinte érthetetlen állapotokért ugyancsak a kormányt a Parlamentet kárhoztatják (mert a demokráciában lehet a kormányt szidni), hogy miért engedi, hogy egyesek milliomosokká váljanak, miközben százezrek nyomorszinten tengődnek. Balga az a kormány és uralkodó réteg, amelyik figyelmen kívül hagyja milliók véleményét és "nagyságának" bűvöletében megelégszik a hajbókolók, a könyöklők, a karrieristák hízelgő véleményével. Legyen figyelmeztető az elmúlt év néhány helyi választása. Ezeken a szavazók alig 15-20 százaléka jelent meg és ezen osztozott a hat parlamenti párt. A nép 80 százaléka hallgat és várja azt az erőt, amelyik felvállalja az igazi rendszer- váltást. MÁRCIUS 15. WASHINGTONBAN Az ÉRTESÍTŐ minden évben kötelességének érzi baszámolni a szomszédos amerikai főváros magyarságának március 15-i ünnepségéről, amelyen mindig sok baltimore-i magyar is résztvesz. Az idén elmaradt a március 14-re meghirdetett ünnepély, mert az ország keleti részén végig vonuló hóvihar minden közlekedést lehetetlenné tett és a Magyarországról meghívott szónok, Kulin Ferenc sem jutott el Washingtonba. Másnap, amikorra az időjárás megenyhült és az utak is járhatókká váltak, mégis volt egy, az előzetes terveknek megfelelően lebonyolított, de titokban tartott márciusi megemlékezés, azt lehet mondani, szigorúan zárt körben. Ahogy úgye a márciusi hagyományokhoz illik, ezt az ünnepséget a teljes nyilvánosság teljes kizárásával tartották a Washington belvárosában álló Kossuth-házban, illetőleg annak kertjében, a Református Egyesület székházának falán elhelyezett Kossuth-dombormű alatt. Volt itt Kossuth-nóta, koszorúzás és Tar Pál nagykövet beszéde is. Csak éppen magyarok voltak ott igencsak gyér számban. (E sorok írója véletlenül hallotta az esemény hírét, mert egy, a belvárosban lakó magyar barátja a hétfő déli órákban arra járt és látta az utcáról a Kossuth-ház előtt lézengő pár ünneplőt.) Kinek a lelkén szárad ez az 1948 emlékét megcsúfoló szégyenteljes rendezési hiba? Az exkluzivitásra törekvő és (sok más mellett) még Kossuthot is kisajátítani próbáló Magyar Amerikai Koalíció vezetőit vagy másokat terhel a felelősség a balul szervezett ünnepségért, amin résztvenni joga lett volna az egész washingtoni magyarságnak? De főleg a magyar szervezetek vezetőinek, az egyesületek tagjainak és újságíróknak. Akik az adott helyzetben csak ezt a lehangoló riportot tudták közreadni a washingtoni március 15-i ünnepségről. Elszomorító, nem?... S. Gy. * * * Nincs többé MSZMP. A Magyar Szocialista Munkáspárt, melyei még Kádár alapított, ezután Munkáspárt névre fog hallgatni. * A Pepsi Cola International megvásárolta a Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari RT 75 százalékos részesedését és öt év alatt 115 millió dollárt akar befektetni a vállalkozásba.
