Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
1992. január Amerikai Magyar Értesítő 9 hogy ismét nincs a magyaroknak tisztességes, összmagyar érdekeket a világpolitika színpadán képviselő világszövetsége, s ha így haladunk, sokáig nem is lesz. Nagyon sokat kellene tanulnunk a Szövetség Fiaitól, ha élni, s ráadásul magyarként élni, fennmaradni akarunk! Nem így, ahogyan ez a közgyűlés tette... Ez az út nem oda vezet, ahová a B nai B rith már évtizedekkel ezelőtt eljutott! KARÁCSONY A KÖVETSÉGEN Meghitt, családias hangulatú karácsonyi ünnepséget rendezett a magyar nagykövetség december 20-án délután a washingtoni magyar gyerekek és szüleik részére. A gazdagon feldíszített csillogó karácsonyfa alatt meglepően sok kisgyerek gyűlt össze és a követség nagytermét vidám gyerekzsivaj, hancúrozás zaja töltötte meg. Ez a nap a gyerekeké volt és azok ki is használták az alkalmat: önfeledten játszottak a fa alatt fölhalmozott ajándékokkal, amelyeket a nagykövet felesége osztott ki közöttük. A nagy asztalon garmadában állt a sóskifli és a mazsolás kalács, amihez tejszinhabos kakaót ihatott mindenki, amennyi belefért. Az idő gyorsan eltelt játékokkal, dalolással s a kellemes délután karácsonyi hangulatát a Református Egyesület énekkara koronázta meg, amikor befejezésül Bertalan Imre vezetésével karácsonyi énekeket adott elő. Végezetül Tar Pál nagykövet kivánt mindenkinek boldog ünnepeket s a nagyszámú vendégsereg egy kellemes délután emlékével mondott búcsút és köszönetét a kedves házigazdáknak. Kissé hiányoltuk,hogy a cserkészek karácsonyi hangulathoz hozzátartozó betlehemes játéka az idén elmaradt, de igy is szép volt az ünnepi délután amiért csak hála illeti a vendéglátókat, a rokonszenves Tar házaspárt, a Magyar Köztársaságot méltóképp reprezentáló nagykövetet és szeretetreméltó francia hitvesét, aki ékes magyarsággal kivánt minden vendégének "Boldog Karácsonyt'.S akit már rövid néhány hónapos ittlét után szivébe zárt az egész washingtoni magyarság. Tisztelt Szerkesztőség! Az Értesítő karácsonyi számában olvastam Stirling György cikkében Déri Tamásról, aki ma a MALÉV vezérigazgatója s mint ilyen nemrégiben Washingtonban járt. A cikkíró "leleplezi" Déri urat, azaz elvtársat, megjegyezvén múltjából, hogy meggyőződéses párttagként szolgálta és kiszolgálta a Kádár-rendszert, külszolgálati államásain pedig besúgóként szerzett félelmetes nevet magának. Hadd helyesbítsem, illetve egészítsem ki Stirling ur értesüléseit annyival, hogy Dérire helytelen lenne rámondani, hogy sztálinista volt, mert koránál fogva az nem lehetett, ellenben a szülei azok voltak és olyan családból származik, ahol a kommunista kapcsolatokkal egyengették az 1956 utáni kádári időkben kibontakozó karrierjét. A most kb. ötven éves Déri Tamás ezeknek az éveknek kreatúrája és a párt gazdasági hierarchiájában magasabb fokon állt, minthogy besúgói szerepet osztottak volna rá. Ennél sokkal fontosabb feladatokkal volt megbízva s mindig éreztette is hatalmát, befolyását. Ez úgy látszik, ma sem csökkent, különben nem ülhetne olyan magas pozícióban, mint a MALÉV vezérigazgatói széke. Ami a kommunistából (állítólag) demokretikussá vált Magyarország szégyene... Tisztelettel: Szabó Gerzson, New York GYÁSZJELENTÉS HELYETT Horváth Imre, St.Charles-i 56-os menekült (1930-1991) emlékének. 1991 december 8-án, autószerencsétlenség következtében, St.Louisban meghalt. A kiváló katona, cserkész, könyvrajongó, mester-mechanikus itt hagyta feleségét és három gyermekét. Somos József chicagói magyar plébános temette. A búcsúztatót dr. Könnyű László mondotta. VIRÁGOS KÖRMENETEM ELÉN Virágos szemű, bársonyos lányok, szereleméhes, szép, karcsú ifjak, nevető almafák, dús virágok körmenete élén vágok útnak. Kócos hajamat lágy szél verdesi, kabátom ujját csókolja az est, az útamat ezüsttel kiveri a vén hold, ez a kedves, kóbor rest. Oldalamon óriás testőrök: kemény vigyázban menetelő fák, szivem húrjain ékes fénytőrök verik a dalt, vidám allelujút. A lantomat angyalok emelik és tiszta zenét játszanak rajta, mikor előttem lassan megnyílik egy végtelenkék, nagy felhőpajta, honnan édes szénaillat árad szegény,lázas,megtépett szivemre, lassan úgyérzem, hogy agyam fárad, édes álom kúszik a szememre. Úgy alszom el az Isten ölében, virágos körmenetem élén, mint megtért vándor háza táján, az illatos szénakazal végén. Dr. Könnyű László Terjessze lapunkat!
