Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

10

Amerikai Magyar Értesítő

1992. január

Fazakas Ferenc:

HORVÁT AGÓNIA III.

Minthogy nem a szerbek véres történetét tárgyaljuk, így az előzőleg tárgyalt Karagyorgyevich és Obrenovics "dinasztiák" százéves történetéről csak annyit jegyeznék meg, hogy vagy másfél tucat államfő változás nagy része királygyilkosság következtében vált szükségessé. Ezt a horvátoknak nagyon meg kellett volna fontolniok egy vadházasság előtt, mert a 300 éves muzulmán veszedelem következtében előállott nemzethaláltól a horvátokat csak a magyarság — a horvátokét többszörösen felülmúló — ázád küzdelme mentette meg.

A horvátoknak a második előnye a magyar-- horvát államjogi kapcsolatokból kifolyólag az volt, hogy a magyaroknak soha eszükbe sem jutott, hogy a horvátokat elnemzetlenítsék és beolvasszák, mint ahogy a törökök több száz éves megszállása az Adriai-tenger mellékén legalább egymillió horvátnak muzulmánná válását eredményezte. Harmadsorban a gazdag magyar királyság a terméketlen karszt vidékkel megvert Horvátországot állandóan segélyezte. A magyarságnak is volt két előnye a horvátokkal való testvéri kapcsolatokból. Elsősorban

Magyarországnak a déli -- vagy ezer kilométernyi - puha alsóteste eléggé nyílt volt és fele a megbízható horvátok kezében volt. Másodsorban Magyarországnak nincsen tengerpartja, így a horvát-dalmát tengerpartok a magyarságot tengeri kijárattal gazdagították.

Az Árpád-házi királyaink alatt a két nemzet zavartalanul élte életét, csak Róbert Károly, Nagy Lajos és Zsigmond királyaink vezettek -- különösen az Adriai-tenger partjai közelében uralkodó pártütő horvát nemesek ellen - hadjáratokat; ezen esetekben mindig a Velencei Köztársaság volt a felbújtó, amely uralta Dalmáciát, Horvátország bölcsőjét egészen 1797-ig, amikor Bonaparte Napoleon meghódította a Velencei Köztársaságot. Közben 1463-ban a horvát nemzet egyik legnagyobb tragédiája történt meg, amikor II. Mohamed török szultán elfoglalta Boszniát, mely évszázadokig török tartomány maradt s ezért van a nagyszámú mohamedán bosnyák a mai Bosznia lakói között. így állt elő az a helyzet, hogy a török háborúban sokszor mohamedán horvátok állottak szemben katolikus horvátokkal. Ezeknek a harcoknak volt a következménye, hogy a horvátok politikai és adminisztratív központja az Adriaitengerpartról északra, Zágráb vidékére tolódott s ezáltal a horvát nemzet katolikus jellege megmaradt.

Történetíróink nem hangsúlyozták ki azt a

tényt, hogy a 15. és 16. századokban a horvátok nagyon is tudatában voltak annak, hogy nem a Habsburgok jórészben zsoldos hadaiban bízhatnak, hanem a magyar végvári vitézekben. Ogy a Bécsi Kamarilla nem tudott éket verni a horvát és magyar nép közé, amíg a félhold veszélyeztette a keresztény Közép-Európát. Viszont bizonyos esetekben a horvátok nem fogadták el a magyar álláspontot. Például amikor a Bocskay István vezette szabadságharc sikerei arra szorították a Hansburgokat, hogy az 1606. évi Bécsi Egyezményben a protestánsoknak a katolikusokkal teljesen egyenlő jogokat biztosítottak, a Horvát Diéta megtagadta, hogy a protestánsoknak teljesen egyenjogú polgároknak fogadják el. így azután 1608-ban Rudolf király meghagyta a katolikus vallás kizárólagos helyzetét Horvátország és Szlavónia területén.

De az is megfontolandó, hogy a Mohácsi Vész után a Horvát Sabor egy hosszú időn át tartó gyűlésén úgy határozott, hogy ők Habsburg Ferdinándot választják királyuknak. Ezalatt Magyarországon polgárháború dúlt Ferdinánd és Zápolya hívei között. Ugyancsak említésre méltó, hogy a Horvát Diéta függetlenül a Magyar Országgyűléstől, 1712. március 11-én elfogadta a Pragmatica Sanctiot, mely a Habsburg Ház női ágának az örökösödési jogát rendezte. Mindettől eltekintve a magyar és horvát nemzetet a Habsburg Ház három évszázadon át Ausztria örökös tartományaiként kezelte s az ezen cél ellen támadt szabadságharcokban mindkét nép kivette részét, kivéve az 1848-az szabadságharcot. Mai horvát történészek azt is felhozzák, hogy ők voltak Közép- Európa meghódítására elindított több hadjáratnak a közvetlen útbanállói, amit nemcsak magyar szakértők vonnak kétségbe, hanem a nagy angol történetíró, az Oxfordi Egyetem tanára, C.A. Macartney "Hungary and Her Successors" c. munkájában kiemeli, hogy a magyarság súlyosabb veszteségeket szenvedett, mint Horvátország. Viszont azt sem igen tudjuk, hogy amint a történelmi Magyarország 3 részre szakadt, ugyanúgy a horvát nép is 3 különböző állam alattvalóiként sínylődött: Ausztria, Törökország és Venéciai Köztársaság és ez az állapot tovább folytatódott még akkor is, amikor a 17. század

végére egész Magyarországot a Habsburg

✓

Birodalomba olvasztották. így az történt, hogy a horvát nép 20 %-a mohamedán lett és amikor 1878-ban a Monarchia hadserege megszállta Bosznia-Hercegovinát, a mohamedán horvátok egy része Törökországba vándorolt. A horvátok második nagy vesztesége a törökvilág alatt, hogy az igazi horvát nemesség egy igen jelentős része megsemmisült. így a török háborúk utáni horvát nemesség többsége német- vagy magyarbarát volt, vagy nem érdekelte már a horvát nemzeti céltudat;