Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
veszekedések közepette nem kezdtek tisztábban látni. Kiderült ugyanis, hogy Komlós úrék az összejövetelt megelőzően, mintegy "beidomításul" már tartottak egy külön összejövetelt a nyugati magyarság és a hazaiak nélkül, kizárólag az elszakított területen élőknek, s ott, mint kitűnt a viselkedésekből, nem a legnagyobb szeretettel nyilatkoztak rólunk és a mi "ellenkezésünkről", amellyel lám, megakadályozzuk, hogy egy igazi világszövetség képviselhesse a magyar kisebbségek jogos érdekeit! De folytassuk Pusztaszeri László mondandóját: "Továbbá - mint többen is találóan megjegyezték — a pártállami kövületté változott világszövetséget a megszüntetve megtartás tisztítótüzén kell átvezetni, hogy ismét beilleszkedhessék a nemzetépítés folyamatába." Ez utóbbi kapcsán vita volt arról, hogy teljesen megszűnjön-e a szervezet és azonnal egy újat, új néven hozzanak létre, vagy a régi jogfolytonosságát tartsák meg, de kicserélve a személyeket is, módszereket is. Pusztaszeri szerint és innen kintről is érzékelhetően a vezetőség ez utóbbit akarta elérni, ám személycserék, pontosabban saját személyük lecserélése nélkül. Ezért léptek ki már előzőleg a vezetőségből, tiltakozásul és nevük lejáratásának elkerülése végett prominens tagok, s ezért volt az, hogy egy csonka elnökség hívta össze a közgyűlést, a teljes ellehetetlenülést megakadályozása végett és hogy valamennyire kimondassák saját legitimációjukat. Ez az ő szempontjukból — mint olvasom - nem tekinthető hibának. "Az azonban annál inkább, hogy nagy igyekezetükben a szabálytalan megoldások tömkelegétől nem riadtak vissza. Érdemes néhányat ezek közül is megemlíteni így például az egyes szervezetek nevében a közgyűlésen megjelent képviselők a szavazás mikéntjét eldöntő vita során egyszerűen csak "úri becsületszóra" bemondták, hogy hány szervezetet képviselnek. Sokukat magam is jól ismerem, és szavahihetőségükben sem kételkedem, de ezt nem állíthatom mindenkiről. Nem tehetek róla, de egyes követek ágálása azokat a történelmi példákat juttatta eszembe, amikor az úri huncutsággal feltüzelt és leitatott szatmári vagy kisújszállási kisnemesi kortestömegek Kölcseyt vagy Petőfit ütötték el a megválasztástól" - írja Pusztaszeri, én meg annak örvendezek, hogy - bizonyos akadályok közbejötté miatt - kimaradtam ebből a megalázó és teljesen szabálytalan "buliból", mert érvényes közgyűlésnek ez így bizony nem nevezhető! Hiszen mint írja, még az sem nyert hivatalosan megállapítást, hogy hány képviselő regisztráltatta magát, abból hányán voltak jelen a szavazásnál, de az sem derült ki, meg sem állapították, hogy egyáltalán hány fő szükségeltetett volna ahhoz, hogy határozatképes legyen a közgyűlés. Pusztaszeri szerint sokan mentek el olyanok a nyugati magyarság köreiből, akik mély felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot, de nagyon sajnálatosnak tartja, hogy még többen nem mentünk el. Elmentek viszont helyettünk - s ezt ő hangsúlyozza, hogy a felelősségteljes, nemzetiek helyett! — "azok az önmagukat felértékelő hangoskodók, akik inkább otthon maradhattak volna." És most szégyenkezzünk, mi amerikai magyarok, mert a beszámolót írónak mint az eddigiekben is, valószínűleg igaza van a továbbiakban is! "Különösen felróható ez azoknak az amerikai honfitársainknak, akik az amerikai demokrácia kioktató 8 tudoraként léptek színre, szüntelenül azt hányták nekünk, itthon élőknek a szemére, hogy miként is kellett volna etikusabban viselkednünk a csizma talpa alatt. Miközben csak azt sikerült bebizonyítanak, hogy egy minden tekintetben feddhetetlen közgyűlést sem tudnak levezetni, vagy kizárólag a régi vezetőség elsősorban Komlós főtitkár melletti korteskedésben felülmúlhatatlanok. Mindenekelőtt Bertalan Imre, amerikai magyar református püspök, aki olyan kulisszahasogatóan érzelgős kortesbeszédet vágott ki Komlós tiszteletes mellett, amely akármelyik kisvárosi operett-előadásnak díszére válhatott volna. Ráadásul meg is fenyegette a jelen lévő küldötteket, hogy ha nem a lemondására többszörösen gentlemans agreements adó, s azt rendre meg is szegő jelöltjére adják szavazatukat, akkor bizony megnézheti magát ez a szegény óhaza, mert ők nem fognak közbenjárni érdekében az amerikai bennfenteseknél." Pusztaszeri azt kérdezi, eddig netán ezt tették? S milyen eredménnyel, mert ők bizony semmit sem éreztek! így aztán csak meglesznek nélküle valahogy ezentúl is. Es felvetése nagyon jogosnak tűnik! Mint az a megállapítása is, hogy ha az ott bemutatott ágálás nevezhető amerikai demokráciának, akkor bizony ők inkább csak megmaradnának európainak! Mert Európa az európaiaké, így a magyarságé is. Mint közli, és sokan mesélik, elterjedt a közgyűlés alatt az a hír is, hogy mindenképpen a reformátusok kezében kell megtartani a vezetést, ami már csak azért is furcsa, mert a világszövetség nem hitviták alkalmas színtere és ha jól tudjuk, Magyarországon éppen a katolikusok vannak nagyon nagy többségben, ám ebben az ügyben ez sem lehet döntő, mert nem ide tartozik, bár Pusztaszeri méltányosnak és elvárhatónak tartotta volna, sokakkal egyetemben, hogy az elmúlt 45 évben legtöbbet üldözött két vallás, a katolikus és a zsidó képviselői méltó helyet kaptak volna a vezetőségben. Az elért eredmény, bár a közgyűlés közfelkiáltással megválasztotta elnökéül a jelen sem lévő Csoóri Sándort, aki később azért megérkezett és elvállalta a tisztséget, nem érdeklődve a határozatképesség és egyéb szabályok felől; valamint főtitkárává választotta azt a Kincses Előd erdélyi ügyvédet, aki a marosvásárhelyieket, illetve Tőkés Lászlót védte nagy tudással és még nagyobb magyar szívvel és aki ellen elfogatási parancs van érvényben Romániában, ezért kénytelen - családja nélkül - Magyarországon tartózkodni, szóval az elért eredmény számunkra elképesztő és mondhatom, nem várt. Ismét idézem Pusztaszerit: "Nos, ez az Amerikából jöttem című puccstaktika nemcsak azt eredményezte, hogy a jórészt megújult ideiglenes vezetőségben továbbra is jelen van az a Komlós Attila, akit nemcsak a nyugati magyarság de a Kárpát-medencei magyar szervezetek egy része sem akar valamiért elfogadni, de a szövetség újjászerveződése is elodázódott, s ideiglenes testületéinek összetétele is egyoldalú maradt." Mi a tanulság? Számomra az, hogy ismét a "vaskalaposoknak" lett igazuk. Sajnos. Ám így legalább tiszták maradtunk! Másrészt: bebizonyosodott, mire kellett a Koalíciót kényszerszervezni Washingtonban (erről Stirling György több elemzését olvashatták már, s ismét neki lett igaza! Hiába, a "vaskalaposok"...). Harmadsorban szomorú, 1992. január Amerikai Magyar Értesítő
