Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
1992. március 9 Amerikai Magyar Értesítő fordult, aki amellett, hogy a horvátországi szerbek által uralt terület, melyet Krajina néven már független szerb köztársaságnak nyilvánítottak, legyen azonnal bekebelezve az újjáalakított Jugoszláviába. Milosevic azonban - a többi szerbek által lakott területeken is — népszavazással akar egy új Jugoszláviát létrehozni, mely megkapná a régi minden hagyatékát, hiszen a legjövedelmezőbb területeket, mint a világhírű dalmát tengerparti üdülőket, vagy Szlovénia kivitelre termelő iparát biztos, hogy elvesztik, de esetleg még az oljaban gazdag horvát megyéket is, nem beszélve egy-két tengeri kikötőről. Közben - amint az várható volt -- Bosznia is kimondta függetlenségét, ahol a népességi viszonyok még bonyolultabbak: 40 % horvát eredetű mohamedán, 1/3-nyi szerb és a többi katolikus horvát s kb. 4,5 milliónyi lakosságból, amlyből 2 millió fel van fegyverezve, ezáltal ott a vérengzés sokkal nagyobb lenne, így a megviselt szerb hadsereg nem mer beavatkozni, hanem új cselszövéssel taktikát változtatott. Az 1 1/3 milliónyi szerb külön köztársasággá alakult, amely az újjáalakított Jugoszláviának vagy egy Nagyszerbiának óhajt tagja lenni. A macedónok sem maradtak tétlenül, hiszen nyelvjárásuk alapján ők bulgárok s egyelőre csak függetlenítették magukat, de a független Bosznia-Hercegovina és Macedónia elismeréséről a 12 tagú Európai Közösség még nem nyilatkozott. Jelenleg, 1992 február közepén a 15. tűzszünet végre tartósnak néz ki, amit az Egyesült Nemzetek megkövetel ahhoz, hogy a 12 ezerre tervezett békebiztosító haderőt a veszélyezett területekre küldje. A szerbek minden kegyetlenséget és vadságot a horvátokra hárítottak eddig, de 1991. december 1-én egy VPI-jelentés beszámolt Vukovár nov. 18-i elestéről, mely 3 hónapi ostrom után romokban hever. Ez a jelentés az Európai Közösség pártatlan bizottságának megállapításain alapszik, mely fényképek, videók, szemtanúk bizonyítékait foglalja össze. Egy táblázat felsorolja az erősen megrongált vagy rombadöntött kultúrépületeket, s a 472-es összlétszámból 206 a templomok és kolostorok száma, tehát itt a katolikus vallás elleni gyűlölet volt az indítóok, amit az egykéz hírközlés mindig elhallgat. így a második világháború végefelé az USA légierő a 15 évszázados bencés kolostort Olaszországban, a Mone Cassino hegyén ugyancsak bombázta, amelynek — köztudomás szerint, — semmi hadászati értéke nem volt. Mindenesetre Horvátország tragédiája örök időkre Európa szégyene marad s az Európai Közösség — mely a Bush elnök által meghirdetett "Új Világrend" előfutárjaként született meg — bebizonyította, hogy a XXI. század európai megbékélését létrehozni képtelen, de valószínűbb, nem is akarja, mindaddig, amíg kormányai szociáldemokrata, vagy szélsőliberális és szabadkőműves klikkek kezében vannak, akik mindnyájan a legfelsőbb Illuminátus Rend utasításait követik. ÚJ KÖNYV Megjeleni Ft. KÁRPI FERENC: Böhm Károly élete és kor- rajza című könyve. Ára 6 dollár és 1.50 portóköltség. Megrendelhető: Rév. Francis A. Karpi 16812 Truax Avc., Cleveland, OH 44111, az ár egyidejű beküldésével. EGY SZÜLETÉSNAP MARGÓJÁRA Ha egy képzeletbeli röntgengépen kivetítve láthatnánk azt, hogy hazai közvéleményünknek milyen téves képzetei vannak a magyarnak nevezett sajtóról /amely valójában, többnyire zsidó szellemiségű/, akkor igencsak elámulnánk. Négy évtizednyi népbutítás és módszeres agymosás megtette a hatását, s a javulás nem lesz gyors, mégha nagyon akarjuk is. Ám az is tény, hogy a nyugati féltekén élő emigráns magyarjaink sem látják tisztán politikai lapjaink hovatartozását, többnyire önhibájukon kívül. Az újabban megváltozott hangnem, stilus és különböző látványos formaságok sokakban azt a téves képzetet keltik, hogy hazai lapjaink között egyre több a nemzeti szellemű és beállítottságú. Sajnos ez korántsincs igy. De, hogy a HUNNIA című havilap vitathatatlanul nemzeti és magyar, azt nem kell különösebben hangsúlyoznom a rendszeresen olvasó magyarok előtt. Nyugodtan állihatjuk mércének ezt a lapot, hazai viszinyaink között, amikor magyarságtudatról és magyar szellemiségről beszélünk. Ha ezt a képzeletbeli összevetést megtesszük, akkor hamar rájöhetünk arra, hogy milyen mulasztásai vannak a magyar sajtónak. E lap alapitója, kiötlője, kiadója, főszerkesztője KUNSZABÓ FERENC idén, február 5-én lesz hatvan éves. Érdemes megállni és tisztelegni eme évforduló kapcsán. Talán sokak előtt nem eléggé ismert, hogy Kunszabó Ferenc nevéhez nemcsak e korszakalkotó lap megteremtése fűződik, hanem sok egyéb olyan nem látványos tett is, amelyről a hazai magyarnak nevezett sajtóból soha nem szerzünk tudomást. Kunszabó Ferencnek - szerintem - nemcsak korábbi írói, szépírói munkássága, Széchenyi szellemi örökségének következetes ápolása az érdeme, hanem az a kitartó, fáradhatatlan szervezőmunka is, amit az utóbbi években folytat, nemcsak a Hunnia érdekében, hanem más értelmiségmegmozgató ügyekben is. Mindezt az áldozatos munkát olyan lehetetlen viszonyok között folytatja, amit csak az tud igazán értékelni, aki közelebbről ismeri hazai viszonyainkat. Szólni kellene még arról is, amit szintén kevesen tudnak - s ehhez vissza kell nyúlni a sötét kádári évekre -, hogy milyen megaláztató elnyomatásban volt része. A 70-es, 80-as évek táján itthon olyanról, hogy irodalmi élet nemigen beszélhettünk. Ami volt az csak egy szűk, kiváltságos réteg dáridója volt, s ebbe beletartoztak a legkülönfélébb értelmiségnek mondott rendszer kiszolgálók. Aki magyar volt, az nem tülekedett, az nem zsongott, az nem kapott kitüntetéseket és nem részesült semmilyen népszerűsítésben, hanem a háttérbe volt szorítva és csak néha nyúlhatott egy pici morzsáért. Az igazi magyar írók cl lettek szigetelve a gondolkozó magyar társadalomtól, közéjük tartozott ő is. Akkor olyan volt a légkör, hogy a nagy hangzavarban apró jelekből tudni lehetett, hogy ki szólal meg tiszta magyar hangon. Ez akkor és még most is, Antall kormányzása alatt
