Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

1992. február Amerikai Magyar Értesítő 19 Aczél György, a kulturális főkapitány KUBINYI FERENC Aczél (Appel) György születé­si dátumát feljegyezték a párttörténeti annaleszek, de ezen túl semmit. Lehetséges, hogy az MSZP Politikatörté­neti Intézetében létezik egy valós Aczél-életrajz, ámde ah­hoz gyalogos historikus nem juthat hozzá. Ezért is kérem szíves elnézését az olvasónak, ha ebben a rövid biográfiában sok lesz a „ha”. Állítólag a történelmi múltú sárospataki Református Kollégiumnak is a növendéke volt, bár érettsé­gi vizsgát ott nem tett. Azt tartja a szóbeszéd — lehet, hogy csupán romantikus atti­tűd —, hogy Aczél György vándorszínészként, kicsapott diák módjára járta az orszá­got. Arról is szól a fáma, hogy az 1943-44-es években mint a baloldali cionista szervezet egyik tagja, igen sok ember életét mentette meg, főleg Magyarország 1944. március 19-i megszállása után. Min­den lehetséges, de Aczél György nem hagyott maga után biográfiát vagy memo­árköteteket. Iratai a Magyar Tudományos Akadémia ha­gyatékgyűjteményében fek­szenek 50 éves moratórium­mal. LYUK AZ ÉLETRAJZON Appel (Aczél) György 1917. augusztus 31-én született Budapesten. Édesanyja neve és családi körülményei isme­retlenéit. Úgyszintén nem tudjuk, hogy a fenti dátum napján milyen társadalmi ré­teghez tartozó családba „hoz­ta meg a gólya”. Az bizonyos, hogy származására nézve az izraelita hitfelekezethez tar­tozott, tehát szülei is vélhető­en zsidók voltak. Bár ez sem bizonyos, tekintve árvaházi neveltetését. Többféle hipo­tézis létezhet származására és árvaházi elhelyeztetésére nézve. Elképzelhető, hogy gazdag újlipótvárosi atya és megesett kis vidéki szolgáló gyermekeként látta meg a napvilágot a Monarchia utol­só évében. Az is lehetséges, hogy egy gazdag és egy sze­gény zsidó család mésalliance okából megakadályozott há­zasságának gyümölcse. Nem tudhatjuk. Tény az árvaházi neveltetés, melynek eredmé­nye „építőmunkás” foglalko­zása. Éz a gyűjtőfogalom sok mindent takar. Építőmunkás az aszfaltozó meg a vasbeton- szerelő, de építőmunkásnak számít a tapétázó (tapecíros) vagy a villanyszerelő is. Aczél esetében a foglalkozás meg­határozására nincsenek ada­taink. Áz első, de nem az utol­só lyuk Aczél életrajzán. Á hivatalos biográfia azt állítja, hogy 1935 óta az ille­gális kommunista párt tagja volt. Az információt készség­gel elhinném, ha a többiekhez hasonlóan a munkásmozga­lom-történeti kiadványok egy alkalommal is említenék hő­sünk nevét. De a szorgos ku­tatások eredménye: negatív. Sehol nem említik, akár az eredeti, akár a magyarosított néven. Nem szól róla — bár a többieket gondosan listázza egy semmit sem jelentő ille­gális röpcédulázás esetében is — a M. Kir. Belügyminisztéri­um Állambiztonságí Zseb­könyve sem. így hát nincsen semmi bizonyítható adata an­nak, hogy Aczél 18 éves korá­ban már kommunista párttag lett volna. Nincsen kontrol­lálható adat arra sem, hogy zsidó létére a második világ­háború éveit hogyan sikerült átvészelnie. Volt-e munka­szolgálatos, vagy elhurcolták- e valamelyik táborba? Egy­szóval hiányoznak olyan ada­tok, amelyek minden párt­funkcionárius életrajzában megtalálhatók, kivéve azon eseteket, amikor az illető a soknevű (CSEKA, GPU, NKVD, MGB, KGB) szovjet titkosszolgálat állományába tartozott. TITKOS KAPCSOLATOK Az első olyan időpont, amely magyarázatot szolgáltathat későbbi titkos kapcsolataira, az 1945 januárja. Ebben az időben az V kerületi Magyar Kommunista Párt megszer­vezésében vett részt. Itt dol­gozik akkor Radványi (Rei- nitz) Dezső, a későbbi ÁVH- őrnagy, aki annak a szupertit­kos nyomozócsoportnak volt az egyik tagja, amelyik felha­talmazást kapott a párt veze­tőinek a megfigyelésére is. A csoport vezetője az a Szűcs Ernő ÁVH ezredes, aki Ráko­si Mátyás „leibhuszárja” a szegedi Csillagbörtönben, és akit vélhetően Jevdokimenko szovjet MGB ezredesnek a pa­rancsára 1950. szeptemberé­ben letartóztattak,, majd öcs- csével együtt az ÁVH And- rássy út 60. alatti pincebörtö­nében Pricz Gyula és ütlegelő csoportja agyonvert. Radvá- nyi egy ideig letartóztatásban volt, majd visszatért az ÁVH kebelébe. Nem tudhatjuk, Aczél mi­vel szolgált rá a Moszkvából jött emigráns központi veze­tőség, továbbá a partizánhá­borúban részt vett kommu­nista vezető funkcikonáriu- sok bizalmára, hogy 1946 szeptemberétől a Zemplén megyei, m^jd 1948. május 23- tól a Baranya megyei pártbi­zottság titkári teendőit ellás­sa. Az viszont tény, hogy még nincs 30 éves, amikor már megyei vezető. BRIGÁDVEZETŐ A BÖRTÖNBEN Baranyában jött létre az a kapcsolat, vagy ha úgy tet­szik, barátság, amelynek gyü­mölcsei csak később, a hetve­nes években érnek be. Rom­lás János, az egykori rabbinö­vendék AVO: őrnagy, a Bara­nya megyei AVO- főosztály ve­zetője itt kötelezte el magát Ac­zél Györgynek, hogy betonszi­lárd kapcsolatukból megszü­lethessen a hetvenes években a Mikroszkóp Színpad Nyuga­tot dezinformáló, a hazai kö­zönséget a diktatúra érdeké­ben megtévesztő, neobolseviki kabaréja. 1949. július 11-én az ÁVH letartóztatta. Feltehetően — erre ugyanis semmiféle írás­beli bizonyíték nincsen — azért, mert a Rajk-per egyik vádlottjának, Szőnyi Tibor­nak szállásadója volt. A vizs­gálat jegyzőkönyvei az idők folyamán eltűntek, éppen úgy, mint a zárt tárgyalás jegyzőkönyvei. Még a kisza­bott ítélet tartama is ismeret­len. Aczél először a váci bör­tönbe, majd a Gyújtófogház­ba került. Az itt eltöltött ide­jéről már van némi hiteles tu­dósításunk. Dr. Aranyi Sándor orvos ezredes, a Sólyom-féle tábor­noki per először halálra, m^jd kegyelemből 15 évre ítélt vád­lottja, először Vácon találko­zott Áczél Györggyel és társai­val. Egy cellába került, aho­gyan ő nevezte az „alig hasz­nált marxista filozófusok­kal”. Aczél baráti társaságá­hoz tartozott többek között Mód Péter és Sándor Pál is. Aczél — Aranyi tanúsága sze­rint — fehérsapkás brigádve­zető, igen nagy hatalommal és minden kedvezménnyel. Itt a fogházban köttetett egy másik barátság, melynek gyümölcsei szintén a hetve­nes években értek be. Kardos György, a Katonapolitikai Osztály és az ÁVH alezredese itt vált Aczél hűséges követő­jévé, melynek eredménye­ként mint a Magvető Könyv­kiadó igazgatója és az aczéli kultúrpolitika hűséges ki­szolgálója működött élete vé­géig. Mint brigádvezetónek, al­kalma nyílt arra, hogy Kádár Jánosnak — éppen úgy, mint a Csillagbörtönben Szűcs Er­nő Rákosinak — a „privatdie- nerje” legyen. Szolgálatainak jutalma 1956. november 4-e után nem maradt el. 1954. július 22-én Aczél Györgyöt szabadlábra he­lyezték, m£gd rehabilitálták. Sem a rehabilitáló ítélet, sem az ezt követő ún. „gazdasági” foglalkoztatottsága nem is­mert. Nincs dokumentum érté­kű bizonyíték az 1956-os for­radalom és szabadságharc alatti szerepéről. Az viszont bizonyos, hogy november 4-e után, egy csapásra az új párt, az MSZMP központi

Next

/
Thumbnails
Contents