Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
1992. február 18 Amerikai Magyar Értesítő történtekről már az első beszámolómban szót ejtettem, nem állhatom meg, hogy ne említsem: ott éppoly vehemenciával utasították el a kádári időkből kövületként megmaradt Újságírószövetséggel való együttműködést, mint ahogy a régi vezetőségű Világszövetséghez való csatlakozás ellen is tiltakoztak a konferencia résztvevői. Egyetlen felszólalót kivéve, aki a Magyar Baráti Közösséget képviselte és hevesen védte a régi vezetést.) Miről kell szólnom még? Talán nem szabadna elfeledkeznem Forrai Kristóf követ- ségi titkárról, aki a magyar kormányt képviselte a Kongresszuson s elismerésre méltó ékesszólással igyekezett védeni és magyarázni a kormány politikáját a helyenként indulatosabb hangot megütő felszólalókkal szemben. Szögezzük le: mindenkit a javító szándék vezetett, ha bírált is, és Nádas János a szombati konferencia kezdetén jó előre leszögezte: ez nem ellenzéki gyűlés, viszont az is áll, amivel a Zárónyilatkozat kezdődik: „A Magyar Kongresszus elismeri a magyar kormány erőfeszítéseit éá nehézségeit. . . (...) Mindazonáltal a hazai rendszerváltozás eddigi eredményeit általában nem tekinti kielégítőnek. . ." Nos igen, a zárónyilatkozat: felelősségtudattól áthatott dokumentuma az emigrá- ciós magyarság segítőkészségének. Az „érte haragszom, nem ellene" szemlélet megnyilvánulása. Aki mást hall vagy olvas ki belőle, az süket és vak. Vagy eleve rosszhiszemű az emigráció iránt. Mert a kártalanítás, a felelősségre vonás, az elszakított magyarság sorsa, a Kádár-kölcsönök visszafizetése, a keresztény erkölcs visszaállítása, stb. mind olyan kérdések, amelyekről hallgatni vétek lenne és a Magyar Kongresz- szus, mint a nyugati magyarság parlamentje, a kérdések fóruma kell hogy legyen. Végül még két epizód: a vasárnap esti kötetlen programú búcsúesten kitűnő Tiangulat- ban mondtak istenhozzádot egymásnak a résztvevők. A rögtönzött műsorból meg kell említeni Bencsik Andrásné Beregszászi Olga színművésznőt, aki tehetségét csillogtatva egy magánszómmal remekelt. Vasárnap délelőtt 9-kor a szentmisét Kiss Barnabás atya celebrálta és szentbeszédében az aznap kezdődött adventre, a közelgő karácsonyi ünnepekre emlékeztette a híveket, akik a Kongresszus élményeivel gazdagabban, hitükben és magyarságukban megerősödve térnek otthonaikba, hogy folytassák a közösségért vállalt munkájukat. És ha a szentmisére emlékezünk, hadd köszönjük meg Stirlingné Tárczy Kovács Erzsébetnek csodálatosan előadott egyházi énekeit, amelyekkel — Neszlényi Judit zongorakísérete mellett — emelte az áhítatot. És végül a Himnusz fenséges akkordjai — ezekkel búcsúztunk Clevelandiéi és az ígéretet megpecsételő kézfogással: viszontlátásra jövőre! . . . Stirling György (KMV) A XXXI. MAGYAR KONGRESSZUS ZÁRÓNYILATKOZATA A XXXI. Magyar Kongresszus, amely az ohiói Cleveland városában került megrendezésre 1991. november 28. és december 1. között, a kővetkező zárónyilatkozatot adta ki: ja az átalakulás menetét. Nem látjuk biztosítottnak az elszakított magyarság politikai és kulturális helyzetét. Az otthoni kormányzat magatartását e tekintetben engedékenynek találjuk. A külföldi és a hazai magyarság elbírálása tekintetében különbségek mutatkoznak, amelyeket feltétlenül meg kell szüntetni. A kommunista rendszer bűnös kiszolgálóit felelősségre kell vonni és nevüket nyilvánosságra hozni. A nyugdíjazás szabályait egységesen újra kell megállapítani, a régi szabályozás magas és kivételes díjakat megállapító lehetőségeit meg kell szüntetni. Igazságosabb elbánást kérünk mindazok számára, akiket a letűnt kommunista rezsim meghurcolt, több segítséget az ártatlanul kivégzettek hozzátartozóinak, úgyszintén a volt politikai elítéltek mellőzésének megszüntetését. A hazai kártalanítás jelenlegi formája elfogadhatatlan. Az elkobzott javakért valóságos kártalanítást kell biztosítani. Ott, ahol lehetséges, az elkobzott államosított ingó és ingatlan vagyonokat természetben vissza kell adni azok jogos tulajdonosainak vagy leszármazottainak. A Magyar Kongresszus méltánytalannak tartja, hogy a magyar nemzetet terhelje annak a nemzetközi kölcsönnek teljes egésze, amelyet a magyar kommunista rezsim hazánk szovjet megszállása alatt szovjet kényszerre vett fel és annak haszonélvezője nagy részben a szovjet volt. Kívánatosnak tartja a szovjet megszállás által okozott kár mértékének pontos megállapítását, beleértve a szovjetnek évtizedeken keresztül jóvátétel címén mélyen világpiaci ár alatt szállított magyar javak és termékek (bauxit, mezőgazdasági termékek, stb.) értékkülönbözetét. Javasolja, hogy az így megállapított tényleges kárnak megfelelő Összeget a magyar kommunista rezsim által felvett nemzetközi kölcsönből írják át a szovjet terhére. A magyarság életerejét szakszerű telepítéssel, valamint az idegenek korlátlan betelepülésének megakadályozásával, a bevándorlási törvény sürgős szabályozásával fokozni kell. Gondoskodni kell a hazai és a külföldi magyar ifjúság nemzeti öntudatának fokozásáról mind iskolai nevelés, mind egyesületi tevékenység révén. A hit és erkölcs keresztény alapokra helyezéséről otthon is intézményesen gondoskodni kell. A magyar nyelv romlását mind otthon, mind a külföldön mindenképpen meg kell akadályozni. A magzatelhajtást a katolikus egyház követelményeihez képest általánosságban el kell tiltani. Minden eszközzel meg kell akadályozni a pusztító AIDS betegség elterjedését. Az Európai Ház tagságának és a határok elszellemiesitésé- nek szorgalmazása helyett a Magyar Kongresszus helyesebb megoldásnak tartja a közép-európai államok közötti gazdasági és kulturális szövetség megteremtését és nemzeti kisebbségeik egyenjogosultságának teljes elismerését. A Magyar Kongresszus a magyarországi Világkongresszus összehívását kívánatosnak tartja, de csak a jelenlegi vezetőség demokratikus megújítása után, azzal a megjegyzéssel, hogy 1938 óta a szabad világon élő magyarok még 5 világkongresszust hívtak össze és rendeztek. A háromnapos Kongresszus tárgyalásai élénk mederben, a kölcsönös megértés jegyében folytak, amelyeket a hazaiakkal való együttműködés óhaja, segítőkészség jellemzett. A Magyar Kongresszus elismeri a magyar kormány erőfeszítéseit és nehézségeit a több mint 40 évi hazai kommunista uralom erkölcsi, politikai és gazdasági téren történt romboló munkájából való demokratikus átalakításra. Mindazonáltal a hazai rendszer- változás eddigi eredményeit általában nem tekinti kielégítőnek, sok a kommunista rezsimből visszamaradt vezető, lassúnak tartCleveland, 1991. dec. 1. Dr. Nádas János a Szabad Magyar Világtanács és a XXXI. Magyar Kongresszus elnöke
