Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
1992. október AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 9 ínyemre, akkor természetesen felállók. Nem gondolom azt, hogy én éppen erre születtem.- Ha kiderül — mondja Hankis Elemér, hogy azok az elképzeléseim, amelyek egy világszínvonalú, európai típusú televízió létrehozásáról szólnak megvalósíthatatlanok, mert nincs hozzá partner, intézményes keret, vagy anyagi háttér, akkor bizonyosan azt mondom: köszönöm szépen..." A személycserékről terjengő kósza kíreket rámenősen cáfoló "elnök urak" éppen a közelmúltban látták elérkezettnek az időt, hogy lecsapjanak arra a szószerint egy vagy két, a nemzeti értékekre építő és a kormány eszmeiségéhez lojális műsorra, ami még megmaradt. Csaknem azonos időben számoltak le igen drasztikusan a Panoráma, illetve a Vasárnapi Újság szerkesztőjével, összehangolt offenzivájuk eredményeképpen lassan semmit sem lesz se hallgatni, se néznie annak az állampolgárnak, aki mint én, nem tartozik a "liberális" ellenzékhez. A végén túl kell tennem magam a "bölcs" SZDSZ-honatya tanácsán (akinek nem tetszik a műsor, kapcsolja ki a készüléket), én ki sem fogom nyitni egyiket sem. Az ugyan is, hogy miként manipulálják a médiák a lakosságot, hogyan csöpögtetnek mérget a fülébe engem nem érdekel. Hankiss és társa, Bányai Gábor réges-rég lesik a pillanatot, hogy mikor semmisíthetik meg Chrudinák műsorát. A határon túli magyarok tiltakozására a hankissi mély cinizmus volt a válasz: a zárolt egymilliárd forint az akadálya a szombatonkénti ismétléseknek. Milyen kár, hogy az egymilliárd forint zárolt összeg nem akadálya annak, hogy Friderikusz Sándor a nyílt színen sáskát falatozzon, vagy hogy - ugyancsak a nyílt színen - egy erős nemiszervü szereplőjével, ahhoz kötözve elvontasson egy személyautót, amelyben négyen ülnek. Ilyen és egyéb "épületes" dolgokra futja a pénzből. Ezek a gyomor- fájdító és bicskanyitogató baromságok bírják Hankiss támogatását (és a mi pénzünket, adófizetőkét) csak a Panoráma ismétlése, az roppant drága dolog. Ám ha valaki azt mondaná, hogy a két említett Friderikusz-ízléstelenség mind semmi annak igazat kell adnom! Felvettem ugyanis képmagnóra a Stúdió "91, a TV2 "kulturálisának nevezett adását. Ebben - többek között - Szirtes András rendező amatőr szereplőket toboroz DeSade márki életének megfilmesítéséhez. Velünk, nézőkkel szemben a rendező, háttal pedig a jelentkező fiatalember. Az alábbi épületes párbeszédet a képmagnóról írtam le, íme:- Ön tehát vállalja a nyilvános, stáb előtti nemi aktus lefolytatását más nemüekkel, azaz lányokkal? (A fiú bólint)- Vállalja azonos nemüekkel, fiukkal is? (Bólintás)-Nagyon jó. Vállalja-e, hogy hol felül lesz, hol alul, azaz hol a nő szerepét, hol a férfiét kell betöltenie? (Bólintás)- Vállalja-e állatokkal...?- Nem - hangzik végre szavakban is megfogalmazott, halk és tétova válasz.- No nem kell megijedni, ezek az állatok kisebb fajta állatok lesznek...sajnos, nincs elég pénzünk nagy állatok beszerzésére...hozhatnánk például elefántot is, de sajnos nincs rá pénzünk...- Nem.- Értem. Szóval viszolyog az állatokkal való közösüléstől?- Igen." Kedves Hankiss Úr! Ön két éve azt mondta, hogy ha kiderül, hogy azok az elképzelései, amelyek egy világszínvonalú, európai típusú televízió létrehozásáról szólnak, megvalósíthatatlanok, mert... nincs hozzá anyagi háttér, akkor biztosan azt mondja: köszöni szépen. Márpedig, mint látja, az elefánttal való szodómiához az ön elnökölte televíziónak nincs pénze! Nem gondolja Hankiss úr, hogy a mi, adófizetői pénzünkön csak elefánttal lesz világszínvonalú az állatokkal való közösülés a Szodómia? Vagy esetleg nem gondolja, hogy az ilyen ízlésromboló és erkölcsi értéket sértő műsor szerkesztőjét kellene macerálnia, Hankiss úr? Ön valóban morális lény, ahogyan V. Bálint Éva nevezte két év előtt? Ön szerint az adófizetők pénzéből szodomista műsorokat kell csinálni? Összeegyeztethető ez az Ön erkölcsével? Ez nem bántja Önt? (Új Magyarország) Volt egyszer egy millennium Expo-lázban ég az ország, intézmények cégek, magánszemélyek készülődnek a rangos eseményre, mely megmutatja a világnak gazdagságunkat, s talán visszaadja az elmúlt negyven évben megrendült önbecsülésünket. Mondják: a történelem nem ismétli önmagát. És mégis: lehetetlen elsiklanunk azon tény felett, hogy milyen hasonlatos ez a sürgölődés a száz évvel ezelőttihez. Igen a millenniumra gondolok, az "1896-os Expo-ra", mellyel eleink a honfoglalás ezredik esztendejéről kívántak méltóképpen megemlékezni. Milyen volt tehát az ezredik év? A kiállítási falu magyar utcája már januárban, félkész állapotban is nagy sikert arat. A teljes néprajzi hűséggel felépített parasztházakban a népéletből ellesett jeleneteket mutatnak be a rendezők: a borsodi házban búcsú, a csángóba lakodalom, a veszprémiben tollfosztás képe tárul a látogatók elé. „Ne dobáljuk még el magunktól, ami van, és amelyek között vannak legnagyobb becsú, mert első rendű, változásnak alá nem vetett, a legnagyobbak által irigyelt értekek. Nevetséges, aki arra büszke, amije nincs, de gyáva és aljas, aki eltagadja, amiben különb az idegennél, csakhogy az idegennek hízelegjen...” - írja Vajda János a Vasárnapi Újság hasábjain. A millennium évében nemcsak a vásári készülő-
