Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
8 Amerikai Magyar Értesítő 1992. október Ez azt jelenti, hogy Tom Lantos Amerikába visszatérve; azt jelentette a kongresszusnak, hivatalosan, hogy az erdélyi magyarság sorsa, helyzete jó! Funderburk leírja - és előadásaiban Amerika- szerte hirdeti ma is -, hogy Lantos úr egyáltalán nem említette meg az emberi jogok helyzetét a román diktátorral tárgyalva. Erről kizárólag Bonker képviselő tett említést, aki kitálalta a holocaustot, a romániai zsidók kiárusítását és aggódását fejezte ki az emberi jogok be nem tartása miatt. "Lantos azzal volt elfoglalva, hogy Ceausescu kegyeibe férkőzzön" - emlékszik a volt romániai nagykövet, aki felháborodásában mondott le erről a tisztségéről 1985- ben, és aki Bukarestben tartózkodva, nagyon sokat próbált tenni az emberi jogaiktól megfosztott erdélyi, romániai magyarok érdekében. ZAS LORANT: LÁNCAINK (Stolmár G. Ilonának) Láncaink fele innen, láncaink fele onnan, véresedik a határ, a hűség a torokban. Két rabló egy pár, mindkettő lopna. Aki a semmibe néz, szemén a hályog forr ma.-Rosarito, 1992. aug. 25.JHOGY HŐS LEGYEK Hogy hős legyek és meghaljak Szarajevóban, zászlómon piros vér van és felkelő hold van, és hogy legyek példaképe egy népnek, a fejemet lángszóróval égetik le és meggyalázott testemre lépnek, így vagyok elárult és kisemmizett árva, akit sajnálnak, de akiért hadsereget a nemzetek egyesülése nem verbuvál ma, lennék kuwaiti és földemből olaj folyna, lennék izraeli, megvédenének, repülőt küldenének és hullna a bomba, csak bosnyák vagyok, csak horvát, csak néger, csak muzulmán vagyok, csak keresztény: a világ sebeimig nem ér el.-Isztambul, 1992. júl. 24. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! POLGÁRDY GÉZA (Budapest): SZODÓMIA, SÁSKAEVÉS Most, hogy a rádió és a televízió elnökei körül egyre nagyobb hullámokat vet a hallgatók és nézők elégedetlensége, talán nem lesz felesleges visszaidézni a két évvel azelőtti pillanatokat, amikor Gombár és Hankiss urak kinevezése megtörtént. Vajon hogyan nyilatkozott, milyen terveket melengetett, hogy Ítélte meg a menni vagy maradni kérdését ez a politikában és szociológiában korábban vitathatatlan szakmai tekintélyt kivívott két személy? Nos e kérdésekre igen kézenfekvő a válasz, ha fellapozzuk a "Magyar Hírlap" 1990. augusztus 1-jei számát, melyben V. Bálint Éva interjúja olvasható az előző napon média elnökké kinevezett Gombár és Hankiss urakkal. Az interjú készítője megemlíti, hogy az eskütételt követő rövid beszédében Antall József ilyen, számára rokonszenves szavakat használt mint szakszerűség, pártatlanság, a sajtószabadság tisztelete. S hogy mi erről, ezekről Gombár Csaba véleménye? "Ezek egyértelműen elfogadhatók." - válaszolt Gombár Csaba, ami számomra azért volt már akkor, első hallásra is rendkívül meglepő, mert az a párt, amelynek Gombár Csaba 1964 - 1989 között huszonöt éven át saját akaratából tagja volt - kell-e mondani, hogy az MSZMP -, mindezt csak részben hirdette (pártatlanságról ugyanis szó sem lehetett) a gyakorlatban pedig soha, egyiknek sem engedett szabad érvényesülést. Hankiss Elemér pedig arra a kérdésre, hogy operatív funkcióba kerülve, milyen szerkezetátalakításra készül a televízióban, így válac szolt: "...elképzelem, hogy új műsorokat és programokat indítanánk, amelyeket házon kívüli és belüli tévés csapatok, egyaránt megpályázhatnának. Ezzel a pályázati rendszerrel meglehetne mozdítani, meglehetne változtatni az évtizedek óta megmerevedett szerkezeteket. Természetesen a jókon Tart pour Tart nem kell változtatni, ám be kell hozni a televízióba a versenyt, az új csapatokat, az új jellegű feladatokat." Arra a kérdésre, hogy igaz-e a szóbeszéd, amely sze- rrint Hankiss "személycseréket óhajt végrehajtani a televízió egyes műsorai élén, s ebben a vonatkozásban a pletyka szintjén többször felmerült Pálfy G. István, illetve Chrudinák Alajos neve", a válasz ez volt: "...soha senkinek egyetlen nevet sem említettem, akivel bármiféle szándékom volna." Végül rendkívül érdekes Gombár és Hankis urak mai álláspontjainak ütköztetése a kinevezésük utáni napon általuk elmondottakkal az új tisztségükről való távozás dolgában. Szavak és tettek ellentéte itt annyira nyilvánvaló, hogy kénytelenek vagyunk hosszabban idézni: "Uraim, - hangzott a kérdés - Önökről az is köztudott, hogy morális lények. Milyen esetben hagyják ott posztjukat, mikor mondják azt, hogy köszönöm, ezt tovább nem csinálom?" — Gyakorlatilag nem arra készülök, hogy felálljak - mondja Gombár Csaba. - De ez nem zárható ki. Ha úgy ítélem meg, hogy teljesen fölösleges az amit csinálok, vagy olyan kompromisszumot kellene vállalnom, ami nincs
