Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
2 Amerikai Magyar Értesítő 1992. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Telefon: (410)242-5333 Szerkeszti: Soós József. Főmunkatársak: Stirling György és Stolmár G. Ilona. Előfizetési díj 15 dollár. Nyugdíjból élőknek 13 dollár. Kanadába 16.50 doll. Tengerentúlra 17.50 doll. Légipostán 27.50 dollár A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A javítás jogát fenntartjuk. a korszak amúgy is egy kissé homályos Árpi nagyapó élet- történetében: életrajzában ellenállási mozgalomról, csendőrökkel való tűzharcról, illegalitásról beszél s közben - - 1922-es születésű létére - még jogi doktorátust is volt ideje szerezni, ami időbelileg sántít és szinte lehetetlen. Egy kis háryjánoskodásért II. Árpád nem megy a szomszédba, no de térjünk vissza helyezkedéseinek ecsetelésére. 1956-ban Bibó Istvánt követte árnyékként, mivel úgy látszik az önálló gondolkodást nem neki találták ki. Aztán következett - mint fentebb már említettem volt - az Antall-korszak. Persze Antall József sem egészen hátsó gondolatok nélkül járt a kisgazda-találkozókra: mivel a szerénység nem tartozik legfőbb erényei közé, úgy gondolta, az újjáalakuló pártnak nem lehet hivatottabb vezetője nála s ezt nem is rejtette véka alá. Azonban ahogy fejlődtek a dolgok, ennek esélyei mindinkább csökkentek s egy szép napon, amikor majdhogynem kenyértörésre került a sor az új pártvezetőség kiválasztása ügyében, Antall József — látván, hogy itt nem terem számára babér - felugrott és kivonult a Pilvaxból, de jól be is vágta maga mögött az ajtót. És ugyan mit gondolnak, ki tartott vele a sértődött kivonulásban? Hát természetesen Árpikánk, aki úgy érezte, az ő politikai tudását se méltányolják eléggé ebben a körben, hát majd ő keres magának más terepet az érvényesülésre. A reményeiben csalódott két férfiú kilépett hát a Pilvax kávéház történelmi nevezetességű ajtaján és ki jobbra, ki balra. Az persze sohasem fog kiderülni, megbeszélték-e egymás között, hogy egyikük az MDF-vonalra áll át s a másik az SZDSZ-vonalon keresi majd a boldogulását, de ideológiailag logikus volt a döntés: Antalihoz közelebb állt az MDF szellemisége, míg Árpádunk liberális nézetei SZDSZ körökben számíthattak inkább méltánylásra. Olyannyira, hogy mint egy későbbi önvallomásában elárulja, egy beszélgetés során barátja, Konrád György vetette fel először, hogy neki kellene köztársasági elnöknek lennie. Árpinak tetszett a gondolat s ebből a Konrád-féle ötletből sarjadt ki később az a bizonyos paktum, ami pajzsra emelte II. Árpádot. Rossz belegondolni, hogy végső soron Konrád György döntötte el, ki legyen az új Magyar Köztársaság első közjogi méltósága, de ugyanekkor ez érthetővé teszi, II. Árpád miért elkötelezettje életre-halálra a szabaddemokratáknak. S ennek issza most a levét a magyar nép: Göncz úr úgy táncol, ahogy Konrádék fütyülnek.) Elnézést kérek az Olvasótól ezért a kitérőért, ami - mondhatja valaki - nem tartozik szorosan a tárgyhoz, ám szerintem a magyar sajtóberkekben uralkodó állapotok és nevezetesen a rádió-televizió körüli hercehurca megértéséhez hozzátartozik a politikai háttér ismerete is, főleg az ügyben kulcsszerepet játszó Göncz Árpád lekáderezése. Némileg illetékesnek érzem magam erre: egy generációhoz tartozunk, azzal a nem is lényegtelen különbséggel, hogy amikor ő 1945 februárjában először beóvakodott a Kisgazdapártba, a Semmelweis utcai központba, akkor e sorok írójának zsebében már egy két évvel előbb kiállított kisgazdapárti igazolvány jelezte: nem akkor csatlakozott ehhez a párthoz, amikor az opportunisták tülekedtek a kapuban, hanem akkor, amikor az még nagyonis rossz pontnak számított és veszélyekkel járt.Na mindegy: jobb később, mint soha. Árpádunk jött, látott és nyüzsgött, persze azért csak óvatosan, módjával, mert például a Kovács Béla-ügyet is megúszta, de a Kisgazdapárt felszámolása sem érintette, sőt a Rákosi-korszakot is különösebb baj nélkül átvészelte, amit például e sorok írója már nem mondhat el magáról, megjárván az ország összes nevezetesebb börtönét. Dehát ez nem érdem és dicsekedni sem illik vele, csak éppen megállapítottam, annak kapcsán, hogy kinek milyen alapon van joga ezt vagy azt "káderezni"... De menjünk tovább, mert megint mellékvágányra tévedtünk és így sohasem jutunk oda, hogy a MUK-ról, a MUOSZ-ról és a SZMUSZ-ról beszéljünk. (Engedtessék meg nekem, hogy jóllehet tudom: mindhárom esetben hosszú ú-val íródnék az újságíró szó első betűje, a rövidítésben a könnyebb kiejthetőség kedvéért rövid u-t használjak.) Tehát lássuk, mi fán is terem ez a három szervezet, mit képviselnek, mit akarnak? Egyideig latolgattam: melyikkel is kezdjem, aztán úgy láttam jónak, ha az időrendet, a kort vagy ha tetszik, a szenioritást veszem alapul: nem vitás, hogy mindhárom közül legrégibb a MUOSZ, ami - amennyiben az 1896-ben alakult Magyar Sajtókamara folytatásának tekintjük - közel száz éves múltra tekint visz- sza. Ezért úgy döntöttem, ha a teljes tárgyilagosság alapján állva és nem klimaxos korban lévő írónők emocionálisan lelkendező modorával kívánjuk kezelni a kérdést, elsőnek a MUOSZ-t illeti meg a vélemény nyilvánítás joga s ezért át is adom a szót Bodor Pálnak, aki tudvalévőleg Magyar Újságírók Országos Szövetsége nemrég megválasztott elnöke s így a legilletékesebb arra, hogy vázolja a Szövetség álláspontját. Hogy miképp került erre sor? Nos idén márciusban a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége - a szabad magyar sajtó napja alkalmából - nyilatkozatot tett közzé az emigráns lapokban s ebben kritikával illette az otthoni sajtóban uralkodó közállapotokat, a politikai-szellemi öntisztulás elmaradását, a múltban kompromittálódott újságírók változatlan szereplését, a liberális hang túlerejét és szóvátette a felelősséget, mely e téren a hazai újságírószövetséget, a MUOSZ-t terheli. Erre a rendelkezésünkre álló információk alapján szerkesztett nyilatkozatra érkezett az a levél Bodor Páltól, a MUOSZ elnökétől, amelyet - írója hozzájárulásával - köz- zéteszünk. Mert így kívánja ezt az objektív tájékoztatás és az a bizonyos sokat emlegetett sajtótisztesség. Az "audiatur et altera pars" elve.
