Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
1__1 AMERIKAI MAGYAR Ára 1.50 USA dollár ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN MONTHLY Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron XXVIII. évf. 9. szám 1992. szeptember STIRLING GYÖRGY: A MUK, a MUOSZ meg a SZMUSZ Három rejtélyes szócska, három, sokak számára talán ismeretlen rövidítés, de mindháromban közös az U betű, ami újságírót jelent. S ezzel már közelebb is jutottunk a rejtély nyitjához: mindegyik egy-egy újságírószervezet nevének kezdőbetűit jelzi. A két első otthon működik, a harmadik Amerikában, illetve a nyugati (szabad) világban. Van is közük egymáshoz, meg nincs is. Egy mindenesetre közös bennük: mindhárom magyar újságírókat gyűjt egybe s olyan célok érdekében alakult, amelyek a sajtó munkásainak, de magának a sajtónak is fontosak, meghatározó érvényűek és programot adnak. De hadd álljak meg itt egy pillanatra és kérjem az Olvasót, akit nyájasnak szokás nevezni, ne lapozzon tovább, abban a hiszemben, hogy szakmai témáról lesz szó s netán szervezeti szabályokkal akarom úntatni. Távol áll tőlem ez a szándék s a három újságírószövetség párhuzamos szemrevételezése csak ürügy számomra, hogy több oldalról ve- hessem bonckés alá az otthoni sajtót s értékeljem mindazt a sajtótevékenységet, amely akár hazánk határain belül, akár azokon kívül folyik. Ez pedig már nagyonis közérdekű téma, ami minden újságolvasó embert érdekel. Hiszen önmagában az a tény, hogy valaki ezeket a sorokat idáig elolvasta, azt bizonyítja: nem közömbös a magyar sajtó, a magyar betű sorsa iránt. A sajtó ügye - mármint az otthonié - manapság állandóan foglalkoztatja az újságokat s aki némileg is tájékozott a hazai események felől,az aligha mondhatja, hogy nem hallott erről. Késhegyig menő harcok dúlnak az úgynevezett médiák körül, kölcsönös vádaskodások nyilai zúdulnak egyik szekértábortól a másik felé, folyik a gyanúsítgatás: a liberálbolsevisták uralkodnak a hírközlés fölött, megszállták a legfontosabb kulcshelyeket, tudtuk nélkül semmi se juthat el a közönséghez, amelyet saját érdekeiknek megfelelően félretájékoztatnak. Ez az oldal pedig a kormányt, az MDF-et vádolja: veszélyezteti a sajtószabadságot, ki akarja sajátítani a lapokat, de főleg az elektronikus hírközlést s arra törekszik, hogy a maga embereit ültesse vezető pozíciókba. Ennek a dulakodásnak kicsúcsosodását jelenti a rádió és a televízió vezetése körül kialakult s egyre jobban elfajuló vita a kormányfő és a köztársasági elnök között. Ez utóbbi - alkotmányos jogkörét túllépve - olyan körök eszközévé vált, amelyeknek az az érdeke, hogy a múltban kompromittált, liberális szellemű emberek álljanak a két legnagyobb tömegbefolyással bíró tájékoztató mechanizmus élén. Göncz Árpád a sajtószabadság őrének szerepében tetszelegve akadályozza meg a változást és fittyet hányva a tisztével kötelezően járó pártsemlegességnek, nyíltan az őt hatalomba segítő pártnak, az SZDSZ-nek szekerét tólja. Sőt úgy is mondhatnók: utasításait követi, ami annak a gyanúnak ad tápot, hogy bizonyos körök fenyegetéssel vagy netán zsarolással tudnak rá pressziót gyakorolni. (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de talán érdemes megemlíteni, hogy Göncz úgy került az SZDSZ-be, mint Pilátus a Credoba: az 1988/89-es években, amikor megkezdődött a Kisgazdapárt életrekeltése, Göncz is megjelent a színen és eljárogatott azokra a helyekre, pld. a Pilvaxba, ahol a párt régi tagjai időnként összejöttek. Árnyékként kísérte Antall Józsefet, aki szintén odajárt s akiben - noha nála fiatalabb volt --, úgy látszik, megsejtette a jövő emberét. Idősb Antall József nimbusza, neve és összeköttetései, főleg pedig zsidó kapcsolatai s az e vonalon szerzett érdemei alapján - kitűnő érzékkel - úgy ítélte meg, hogy erre a vonalra érdemes helyezkedni. Gönczünk amúgy is nevezetes volt arról, hogy mindig kellett neki egy nálánál okosabb ember, akire felnézhet, akit követhet s akitől tanulhat. így szegődött elmaradhatatlan kísérőjévé az 1945/46- os években Kovács Bélának, hogy ennek alapján most székében- hosszában azt terjessze magáról, hogy Kovács Béla személyi titkára volt a Semmelweis utcai pártközpontban, holott ebből csak annyi igaz, hogy mint 23 éves ifjú ember egy volt a Kovács Béla-titkárság számos tagja közül. Ez i
