Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
Amerikai Magyar Értesítő 13 eltulajdonított reményeink A paktum eredményeként ellopták a nemzettől a megígért "tavaszi nagytakarítás”-t. Először a magyar történelemben elmaradt a népet nyúzó bűnösök bíróság elé állítása, de egyáltalán, megneveztetése is. A takarítás merő illúzió volt, és a nagy magyar társasházban vidáman élnek tovább a csótányok, a vérszívó poloskák és kullancsok. A paktum eredményeként ellopták a nemzettől azt a hitet, hogy az általa választott parlament irányítja az országot. A nemzetet nem az országgyűlés irányítja, hanem a paktumos köztársasági elnök a pártállam utolsó perceiben hozott 1989. évi 32. törvénnyel, mely életre hívta a 15 tagból álló Alkotmánybíróságot. Minden olyan törvénynek, amely a falanxnak kárára volna, érdekeit sértené, az SzDSz-es elnök kihirdetését nem írja alá, hanem az Alkotmánybíróság ítéletét kéri. Az pedig ítél, de nem Esztergomban, a magyar királyi székhelyen, hanem Kádár János politikai pártjában, a XIII. kerületi MSZMP volt végrehajtóbizottsági épületében (Vö: genius loci). Helyreállt a status quo ante. Újra van a magyar népnek felügyelő elsőtitkára és politikai bizottsága. A paktum eredményeként ellopták a kormánypárt választópolgárainak hitét a politikai küzdőtéren megvívandó kiegyenlített becsületes küzdelemben. Fegyvertelenné tették. A rádió és a televízió paktumos elnöke két esztendeje mást sem csinál, mint perfidül, erőszakosan azt a kormányt és pártját támadja, amelyre az emberek nagy része a voksát adta. A paktumot kötő kormányzó elit a nyílt ellenségként támadó és megdöntésre törő médiagrémiummal szemben már egyszerűen tehetetlen. A paktum eredményeként beköszöntött a teljes közöny és bizalomvesztés. Megmutatkozott ez elsősorban a felelősségrevonás, vagy ha úgy tetszik, a "tavaszi nagy- takarítás" elmaradása miatt, az önkormányzati választásokon. Folyamatosan a bizalomvesztést tanúsítja az időszaki választások teljes érdektelensége. Csúfos veresége volt az MDF-nek a minapi időszaki országgyűlési képviselőválasztás. Békéscsabán a legnagyobb magyar pártot még Horn Gyula MSZP-je is megelőzte. A paktumok, mert hiszen már többről van szó, lefegyverezték a Magyar Demokrata Fórumot. Állandó defenzívában van és ezért kénytelen újabb paktumokat kötni, mint ahogyan a legutolsó esetben a Király-féle ügyben, a közvélemény ellenére is megtette, és ezáltal több nagyságrenddel csökkentette az MDF támogatóinak számát. Ezekre a kérdésekre a kormányzó elit válasza ismert, hiszen az átalakulást megbénító paktumot már többen számonkérték. A kényszerítő szükségre hivatkoznak és arra, hogy paktum nélkül az ország kormányozhatatlanná vált volna. Nem tudom, meny - nyi az igazság ebben az érvelésben. Ellene, többek között, a közelmúlt magyar történelme egyetlen győzelmes hadvezérének a lemondó leveléből idézhetek. Arról a méltatlanul elfeledett Stromfeld Aurélról van szó, aki beszédek helyett fegyverrel szállt szembe a trianoni országcsonkítással. Stromfeld mondta: "...Az ultimátum (V.ö: paktum K.F.) elfogadása kapitulációt jelent. Ennek következménye egy életképtelen állam, amelynek minden tagja a csecsemőtől az aggastyánig tönkremegy. Lassú, de biztos halált jelent ez. A győzedelmesen előrenyomuló magyar csapatok visszavonulása 1992. júl.- aug. szétzűllésre vezet, melynek folyománya az anarchia. Ha az ultimátumot nem fogadjuk el, akkor végtelenül nehéz napok elé kerülünk. (...) Még a győzelem lehetősége is megvan, de ha le is győzik, csak időlegesen van legyűrve." Többször és többen feltettük a kérdést, hová vezet az állandó védekezési állapot? Nem volt rá felelet. Megkockáztatom a választ: oda, ahová 1918-ban, oda, ahová 1945-ben. A "liberalizmussal" egy tálból cseresznyéző kaszinói asztaltársaság mögött nem a szadai dali színtársulat "Rákóczi nénjének könnye" című operettből a selymes lódingokba, zsinóros mentékbe, kordován lábtyűkbe öltöztetett nevetségesen archaikus kormányőrei tűnnek fel, hanem Marx tigrisfeje. A kaszinó juristái és prókátorai tarokkoznak. Többen úgy véljük ebben az országban - napról napra tapasztalt defenzív politika eluralkodását, a sorozatosan bekövetkező kormányzati kudarcokat, a nemzeti médiákban eluralkodó ellenzéki túlsúly uralomra jutását látva -, hogy a kaszinó kártyacsomagjait idegen kezek úgy cinkelték meg, hogy a tettről az egymás ellen játszó partnerek is tudnak! Az egymás skízeinek tessék-lássék elfogásával töltik az időt, s közben a kártyaasztaltól távolabb a kibicelő nemzet úgy véli, hogy igazi játék folyik. Vagy annyira amatőrök a játékosok, hogy észre sem veszik, amint öngyilkos módon, az új osztás előtt, beledőlnek a tűhegyes és borotvaéles postbolsevik-liberális stilétekbe? A sok figyelmeztetés hiábavalónak tűnik. Nincs mit tenni. Génjeikben vagy ottvan az önpusztítás öröklött képessége, vagy az orwelli idézet vonatkozik rájuk: "Gesztenyefák lombja alatt, eladtál, s én eladtalak..." Tragikus bizonyítéka a leírtaknak a napokban kitört alkotmányos válság. A központi végrehajtó hatalom lehetőségei, akaratának betartatására, semmivé lettek. Ez már a teljes anarchia határa. A magyar miniszterelnöknek nem állt hatalmában a paktumos és alkotmányt sértő rádióelnököt eltávolítani állásából, mert a paktum által a köztársaság elnökének székébe ültetett SzDSz pártállású literátor, mondvacsinált okokból megtagadja a felmentés aláírását. S amikor a parlament kormánypárti képviselői a köztársaság elnökének alkotmánysértő tevékenységét akarják határozatban rögzíteni, (mert a paktum miatt a nemzet országgyűlésének nincsen máshoz joga!), azonnal megindul az ellenzék és az idegen tulajdonban és eszmeiségben lévő sajtó össztüze. Pár óra leforgása alatt már többszázezer forintos egészoldalas fizetett hirdetésen látható, ujjaival a churchilli V betűt formázó, paktum-köztársasági elnök, ezzel a megdöbbentő felirattal: AZ ELNÖK (egyenlő) DEMOKRÁCIA. A bajom nekem ezzel a felirattal van, amely egyértelműen diktatúrát sugall. Ennek az árulkodó azonosságnak a hangoztatását csak banánköztársaságok katonai diktátor elnökei engedhetik meg maguknak. Kérem a tisztelt Olvasót, gondoljon bele, ez a személyi kultusz tet- tenérhető megnyilvánulása, de továbbmegyek, ennek a liberális sarkigazságnak a hangoztatását - népidemokrácia előtaggal -, még Rákosi Mátyás sem kockáztatta meg! MŰVELJÜK KERTJEINKET... És most térjünk vissza a kiábrándító nagypolitikából a megnyugtató és vigasztaló otthonunk környékére,
