Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
14 Amerikai Magyar Értesítő 1992. júl.- aug. ez esetben a játszótér sarkán álló öreg cserfához, a madarak szállodájához. Adametz Gyula székesfővárosi népiskolai igazgató úr 1947-ben a Sylvester nyomda betűivel kiadta Angyalföld történetét. Ő mondja el azt, aminek nyomait még megtaláljuk, de a kegyetlen gyilkolás miatt egyre kevesebb egyedével találkozhatunk. Angyalföld fásításáról és kertkultúrájáról beszélek. Az angyalok földjére települő gyárak tulajdonosai nem voltak ostoba emberek. A füstös üzemek köré olyan fákat telepítettek, hogy lombkoronájuk zöld alagutat formált az úttest fölött. Ez a hagyomány folytatódott a hatvanas években, amikor a Rákos-patak partján a Tahi utca páros oldalán megépültek a sorházak. A Fővárosi Kertészeti Vállalat, a tudós és feledhetetlen, ma már nyugdíjas Radó professzor úr, máskülönben ennek a vállalatnak a nyugdíjas igazgatója tervei szerint a patak mindkét oldalára, a Béke út és a Váci út között, talán Budapest legszebb parkját telepíttette. Úgy tűnik, hogy a parkok és fák szeretete öröklődött. A Futár utca és a Béke út torkolatában fekvő kopár területre a környező házak lakóinak munkájából, magas zöld sövénnyel keretezett, facsemetékkel beültetett, mászókás, hintás, ping-pong-asz- talos gyermekjátszótér létesült. És itt álljunk meg egy pillanatra, helyezzük át a színhelyet a Béke téri önkormányzati épületbe. A választások óta ide ismeretlen emberek költöztek be. A környékünkön kereken száz polgárt kérdeztem meg, de egyetlenegy önkormányzati képviselőnek sem ismerik a nevét. Azt viszont a Magyar Rádióból tudjuk, hogy a városatyák a Béke téri épületben hónapok óta "a kínai küzdősportnak, a Kung-Fu-nak hódolva", körmérkőzéseken akarják eldönteni, hogy ki az úr a csárdában. Természetesen az insza- kasztó küzdelem nem hagy időt arra, hogy a kerület tolvaj- lási ügyeivel foglalkozzanak. így eshetett meg, hogy a polgárok által telepített játszótér egy darabját és a sövény néhány méterét egyszerűen ellopták. Egy kereskedő épít rá árusító pavilont. Bizonyára engedéllyel, amit a Kung-Fu- csapat egyik tagja adott ki. Még meg is ütődnék az eseten, ha pár perc járásra, a Rozsnyai utcára nyíló Magyar Acél sportpályájáról nem lopták volna el a klubházat, az öltözőt a mosdókkal együtt és egy vendéglőt. A sporttelepet bizonyára anyagi okokból már évekkel ezelőtt megszüntették. Maradt az öreg gondnok két apró tacskó kutyával. Azután ő is kiköltözött a fűzfalombos temetőbe, a tacskói pedig az örök vadászmezőkön csaholnak. Árva maradt a pálya. Egy időre, bálázott jutát tároltak a két kapu között s akkor még idegen nem közelíthette meg a sporttelepet, mert öreg kutyás barátom két fekete snauzerjével őrizte a pályát és az épületeket. Azután elvitték a bálákat, megszűnt az őrzés és ellopták a házakat. Először az egy éve felújított kerítést döntötték be és talicskákon, lovaskocsin, autókkal elszállították a téglát. Következett a gondnoki lakás kifosztása, majd ezt követőleg a mosdók, zuhanyozók leszerelése, Pár nap múlva már a tetőről szállították a cserepeket. Végül a falakat lopták el. Szétverték a nemzeti értéket, egy egész sportpályát. Eltűnt a kockás abroszos szolid vendéglő a lombok alatti kerthelyiségével, ropogós sóskiflikkel és a csapolt sör harmatos oldalú, de megfizethető poharaival. Megmaradtak a romok... Úgy járt, mint a FŐTÁV távfűtő csövei, a Vasaspálya kerítésén belül. A vezetékeket burkoló alumíniumlemezeket teljes hosszában évente egyszer ellopták. Hiába volt rajta a vállalat neve, a MÉH így is megvette, orgazdája lett a tolvajoknak. No és a közös vagyon iránti állampolgári felelősség az merre van? - kérdezheti joggal az olvasó. Mit tettünk a szemlélődés mellett? Kutyakorbáccsal elzavartuk a tolvajokat? Nem zavartuk el, csak telefonáltunk. Dehát egy cseppben benne van a tenger. A válaszokban kifejezésre jutott a hívott fél érdektelensége. De hát miért nem léptünk fel személyesen?! Azért nem, barátai az erénynek, mert a tolvajok hosszú késeitől éppen úgy nem tud megvédeni a rendszerváltás rendőrsége, mint ahogyan nem véd sem Isten sem király a visszarendeződés hosszú szuronyaitól. Még Amerika sem. Hiszen még egyszer sem védett meg, sem Wilson, sem Roosevelt, sem Eisenhower. Idézzem, hogy mit mondtak...? Felesleges. Nézem a TV-ben Los Angeles tüzeit... NAPLÓ APÁMNAK ÉS ANYÁMNAK (Ez a film címe) Körülbelül negyvenöt év után, először láttam egy magyar filmet, Szabó Csaba kulturális attasé jóvoltából a washingtoni magyar nagykövetségen. Az ötvenhatos felkelés és az utána következő idők remek ábrázolása, különösen olyanok számára, akik nem élték át történelmünk e néhány csodálatos hetét. Mészáros Márta szerző és rendező, talán saját történetét is beleszőtte ebbe a filmbe Az október huszon- harmadiki események hatására, a Moszkvában tanuló hősnő tüstént kigyógyul a kommunizmus betegségéből, valami csoda folytán otthon terem (akkor csak katonai repülések voltak, és nem Pestre, hanem Romániába) és múltját levetve a legigazabb forradalmárrá válik, és a többi... Nyilvánvalóan egy valóságos szabadságharcost nem kértek fel műszaki tanácsadónak, igy az egyetlen harci jelenetben a fiatal felkelő az orosz tank alá és nem annak motorház tetejére dobja benzines flaskáját s ezért életével fizet. De hát ezek csak lényegtelen kicsiségek, a fényképezés és világítás nagyszerű, habár egy amerikai barátom megkérdezte, hogy Magyarországon soha sem süt a nap? Mire én azt válaszoltam, hogy húsz év múlva sokkal világosabb lesz! K. T. A washingtoni nagykövetségen Szabó Csaba kul- turattasé négy magyar festőművész alkotásaiból kiállítást rendezett június 10 és 12 között. A kiállító művészek; Boyd Elisabeth, Takács Pál (Wasington, DC), Szabó Nóra (Bécs) és Carabuczi Ágnes (Budapest). A 25 dolláros belépőjegy a kulturális program kiadását segíti. A Financial Times című londoni lap írja, hogy a volt Jugoszlávia területén dúló polgárháború radikalizálja a Vajdaság 350 ezer főnyi magyarságát. Egyedül területi autonómiában látja jövőjét biztosítva.
