Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
12 Amerikai Magyar Értesítő' 1992. júl.- aug. televízió. Tehát tanulni magyar politikusok!: a nemzeti politikát mindig 2 mércével lehet megvalósítani, ami nekem szabad, másoknak tilos alapon. Ezt a módszert követik a szerbek is. Csak Kraj- nában óhajtanak népszavazást az önrendelkezésről, nem pedig egész Szerbiában. Egyidőben fenyegetik a vajdasági magyarságot, nehogy ők is autonómiáról álmodjanak a magyar határsáv hosszában. A szlovákok is szeretnék hasonló módon a volt Kárpát-Ukrajnát, de népszavazást csak ott akarnának, ahol biztos a többség. Nagyszőllős és környéke természetesen nem válhatna külön, hanem a többi területtel együtt válna Szlovákia részévé. A Csallóközben viszont egy esetleges autonóm terület létrehozásáról szó sem lehet. Tehát, szomszédaink mind nagyszerűen politizálnak nemzeti érdekeik kiteljesítése érdekében, míg ez idő alatt a magyar politikusok, akár kérdik őket, akár nem, csak a határok sérthetetlenségét hangoztatják, ezzel óhajtván behízelegni magukat az Európa Közösségbe, pitizve azon hatalmak előtt, amelyek kétszer is kihajítottak minket (1920,1946) Európából. Ezeknek a politikusoknak fogalmuk sincs arról, hogy a határokon kívül rekedt magyarságnak mit kell elszenvednie amiatt, hogy az utódállamok látván e gyáva, megalkuvó politikát, velünk úgy csúfolkodnak, ahogy nekik tetszik. Nem kívántuk és nem kívánjuk, hogy a határok módosítását a magyar kormány kezdeményezze (habár egyetlen igazán érdekelt kellene legyen), de ha már eddigi vádlóink teszik meg ezt egy részleges módosítás kapcsán, politikusaink miért félnének egy teljes átrendezéstől az igazságos önrendelkezés alapján (Amerika már 1918-ban ezt tartotta egy igazságos békeszerződés alapjául). Antall József annak idején kijelentette, hogy ő tizenötmillió magyar miniszterelnöke. Talán úgy képzelte, hogy a tízmillió érdekében feláldozza a többit? Neki is lenne bőven tanulni- valója a román politikusoktól, akik kevésbé hangzatosán nyilatkoznak, de annál többet tesznek. Nagyon fontos lenne, hogy a magyar politikusok ne mindig ugyanazokkal a vezetőkkel érintkezzenek a kisebbségben élő magyarság esetében, hanem azok ellenzékeivel is, akik esetleg sok mindent másképpen látnak. Legfontosabb jelenleg, hogy a készülő magyarromán szerződést ne ígéretekre alapozzák és írják alá, hanem csak a konkrét eredmények, jogok megadása és biztosítása után. /Hunnia/ Kocsis István (Kolozsvár) Az American Express óriás vállalat Magyarországon építi ki közép-európai hídfőállását. Az amerikai befektetők Magyarországon megelőzték a németeket. A francia kormány bejelentette: kész csapatokat küldeni Szarajevóba a repülőtér használatának biztosítására. KUBINYI FERENC: A TOLVAJOK VÁROSA A könyv címe mostanában jutott eszembe. Soha nem olvastam Maurice Level munkáját, amelyet a harmincas évek végén láttam apám könyvespolcán. Fogalmam sincs arról, hogy remekmű vagy lektűr. Sihederi fantáziámat azonban nagyon izgatta a kötet. Milyen lehet egy város, a tolvajok birtokában? Érdekes, hogy a könyv az állítólagos rendszerváltás második esztendejének tavaszán jutott eszembe, amikor hajnaltájt a ropogó lepedőn álmatlanul forgolódtam. Az angyalföldi házunk előtt álló vén cserfa madárszállóján először álmosan pityegve, majd teljes hangerővel megszólalt a feketerigók, cinkék és a szemtelen verebek új napot köszöntő csivitelése. És hogy miért a madárhangverseny juttatta eszembe a régesrégi regény címét? Mert olyan városban élek, ahol annak a gyermekjátszótérnek sarkán áll a szárnyas dalnokok öreg fája, amelynek éppen a napokban lopják el az egyik darabját. Termékeny ez a madárhangoktól átszőtt hajnali derengés. Valahol a szürkeállomány rejtett zugában kivilágosodik a display és a képernyőn meghökkentő kapcsolatok és szomorúan tudomásul vett csalódások füzére jelenik meg. A TOLVAJOK VÁROSÁBAN ELLOPTÁK A FORRADALMAT IS Nincs ebben semmi különös. Aki csak marginálisan is ismeri a marxista tudósok ferdítéseit "nélkülöző" magyar történelmet, az nagyon jól tudja, hogy minden forradalmunk elvetélt. Miért ne követtették volna velünk 1990-ben e nemes hagyományt? A választási győzelmet követően, két- balkézzel, miért ne fojtották volna a fürdetővízbe a szabadság csecsemőjét? E dicső tett nélkül hova lett volna a történelmi folytonosság? Nem kellett ahhoz vátesznek lenni, hogy már azon a győzelmes 90-es tavaszon a sajtóban megjósolhassam, hogy a lelkes juristák, filozopterek, historikusok mögött lépéstávolságra, feltűzött szuronnyal azoknak eszmei gyermekeik menetelnek, akik 1946-47 fordulóján a "győzelem hosszú szuronyaival" hátulról döfték le a magyar parlamentarizmust és a demokráciát. A háromélű stilétet most is sújtásra emelik. Két éve annak a tavasznak eufóriás hangulatában, az új országalapítás lehetőségének igézetében, ugyan ki nézett hátra? Ki vette észre a hallatlanul jól képzett, a reménykedő nemzetet hangtalanul követő falanxot, a válluk felett hullámzó szuronyerdővel? Rákosi Mátyás volt cs. kir. zászlós "szalámipolitikáiának" adaptálásával az új falanx tisztikarának az 1990-es választások után sikerült elorozni — a kormányzó elit rövidlátása miatt — a rendszerváltásnak a törvényes választási eredményekből következő végrehajtását. A győztes nem alkot- mányozott, hanem öngyilkos rövidlátással, a kommunista alkotmányt toldozva, a kétharmados törvényekkel a gúzsba vasalást is vállalva, paktumot kötött a stilétes falanx kapitányaival. Ezzel a tettel saját maga emelt az új országalapításhoz vezető útra betonból készült harckocsi-akadályokat.
