Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
2 Amerikai Magyar Értesítő' 1992. május AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Telefon: (410)242-5333 Szerkeszti: Soós József. Főmunkatársak: Stirling György és Stolmár G. Ilona. Előfizetési dij 15 dollár. Nyugdíjból élőknek 13 dollár. Kanadába 16.50 doll. Tengerentúlra 17.50 doll. Légipostán 27.50 dollár A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A javítás jogát fenntartjuk. hírét Budapestről kell megtudnia /véletlenül/, az bizony kissé elgondolkoztató és eleve nem teszi túl rokonszenvessé a szóbanforgó ügyet. És több aggályt is ébreszt a minden lében kanál újságíróban, aki hivatásából következően szeret időben értesülni mindenről és jónéven veszi, ha tájékoztatásra méltatják azok, akik később nyilván igényt tartanak majd a sajtó támogatására. Utólag — végignézve az "alapító" egyesületek és a "választott" (?) tisztikar listáját — az a gyanúm támadt, hogy az előkészületek azért folytak suttyomban, mert a résztvevők egyrésze tisztában volt azzal, kik a partnereik, milyen az előéletük, illetve politikai múltjuk És nemcsak azt tudták, hogy a kommunistaellenes emigráció szemében ezek a nevek kétségeket támasztanak a kezdeményezés hitelessége iránt, de talán kicsit szégyellték is ezeket az enyhén szólva kétesmultú partnereket. Feltételezem, hogy a magyar ügyben — hallom -- a múltban sok áldozatot hozott elnöknőnek pl. sejtelme sincs arról, kikkel hozta össze a sors, mert ha tudja, bizonyára meggondolta volna, adja-e a nevét a MAK-hoz. Mindez egyébként aggályokat támaszt arra vonatkozólag is, hogy ilyen emberek vajon hogyan tudnák ellátni a magukra vállalt, pontosabban másoktól átvállalni szándékozott kényes feladatot? Mert a lobbyzáshoz nemcsak pénz, sok szabadidő, független egzisztencia s /hogy ismét sarasotai levélírónk szavait idézzem/ "a felső tízezer allűrjei" és jó megjelenés szükségeltetik, hanem politikai tapasztalat, judicium, a magyar érdekek és az összefüggések pontos ismerete is kell, amit nem lehet máról-holnapra "felszedni". Kitünően érzékelteti ezt Gereben István a clevelandi Szabadság-ban legutóbb publikált cikkében, ahol a felelősségről ír, ami terheli mindazokat, akik magyar ügyben amerikai politikai berkekben lobbyzásra vállalkoznak. Pl. hogy mást ne említsek, a nemzetiségi /kisebbségi/ kérdés helytelen megközelítésével többet árthatnak, mint használhatnak az ügynek, a magyar érdekeknek. Az eddigi jelek nem arra mutatnak, hogy a Koalíció rendelkezik olyan felkészült politikusokkal, akik ezt a szerepkört nyugodt lelkiismerettel elvállalhatnák. De bár tévednék! Hiszen igaz: valahol mindenkinek el kell kezdeni és már ideje, hogy jöjjön az új generáció, vegyék át a fiatalok a stafétabotot. A kérdés csak az: nem lenne-e jó konzultálni az "öregekkel" is, mielőtt olyan ingoványos kísérleti terepre tennék a lábukat, mint a magyar-amerikai lobbyzás? Túl nagy a tét és az eredmények túl gyorsak ahhoz, hogy itt megengedhető lenne "a majd menetközben megtanuljuk" próbálkozása. Ezt Gereben István is kifejti fent hivatkozott cikkében. Talán érdemes odafigyelni Gerebenre, akinek mégiscsak van némi gyakorlata e téren. Mert ha már itt tartunk, lássuk, valóban annyira elhanyagolt volt-e ez a terület, hogy külön szervezet alakítása vált szükségessé a lobbyzás ellátására? A semmiből való egyesületépítés minden nehézségével, fáradságával, a produktív munkától időt elrabló szervezéssel, például a levélírónk által is ismertetett előadókörúttal s azon adakozásra való rábeszéléssel, ami - mint halljuk innét is, onnét is - országszerte folyik. Istenem, mennyi pénz, idő és energiaráfordítás, olyan területen, ami eddig se volt senki földje, csak pont ilyen áldozatos, idővel rendelkező, jófellépésű "aktivistákat" nélkülözött, mint az a levélírónk által igen rokonszenvesen jellemzett országjáró hölgy, aki - saját előadása szerint - azért vette a nyakába az országot, mert a többi magyar egyesületek - idézem a levelet "el vannak foglalva saját belső problémáikkal", következésképp emiatt nem érnek rá a magyar üggyel - lobbyzással - foglalkozni. Ami pedig - akármilyen finoman és óvatosan fogalmazott is a Koalíció képviselője - nem fedi a valóságot, hogy én is finoman fejezzem ki magam... Nézzük csak: Washingtonban-mert a lobbyzás nyilván csak itt történhet és nem pl. Clevelandban - négy nagy országos magyar szervezetnek élnek és működnek megbízottai, illetve képviselői. A Magyar Szabadságharcosok Szövetsége nevében Gereben István teszi a dolgát immár negyed- százada s az amerikai fővárosban kiépített néhány olyan kapcsolatot amerikai vezető körökkel, amelyek hasznára válnak a magyar ügynek. Ugyanezt végzi hasonlóan hosszú idő óta Pásztor László, az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége részéről és ki vonja kétségbe, hogy az amerikai törvényhozók köreiben nem egy barátot szerzett a magyar ügy támogatására. S végül Dr. Száz Zoltánról se hallgathatunk, aki az Amerikai Magyar Szövetséget képviseli Washingtonban és az utolsó 10-15 évben megmozgatott jó néhány amerikai politikust a magyar érdekek, főleg az erdélyi magyarság melletti kiállásra. Utolsóként hadd említsem meg a Szabad Magyar Újságírók Szövetségét is, amely a maga lehetőségein belül a sajtó berkeiben ténykedett azon, hogy "el tudjuk adni” a magyar ügyet. Nem kevesebb, mint négy 15-20-40 év óta működő országos magyar szervezet, ugyan minek kell ide egy ötödik? Hogy lehessen kreálni újabb pozíciókat, elnöki, főtitkári, főelnöki rangokat? Vanitatum vanitas, ahelyett, hogy cím és titulus nélkül az ügy iránti alázattal lenne valakiben önzetlen lelkesedés a szolgálatra. És a bizonyításra. Mi lett volna, ha az új alakulás létrehozásán olyannyira buzgólkodók (és utazgatók) odamentek volna a fent felsoroltak közül valamelyikhez és azt mondták volna: itt vagyok, egy generációval fiatalabb és munkabíróbb vagyok, jobban ismerem az amerikai életet (de nem a magyar politikát s abban instrukciókra szorulok), felajánlom szolgálataimat, segítségemet: dolgozzunk együtt, közös erővel. Én ezt és ezt látom másképp, itt és itt változtatni, javítani kell a munkán, korszerűsíteni kell a stílust. Vajon ki lett volna olyan ostoba fajankó, hogy ne fogadja el a felajánlott jobbot és ne dolgozzék együtt azzal, aki arra önként
