Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
KÖSZÖNTJÜK Á MAGYAR ÉDESANYÁKAT ☆ STOLMÁR G. ILONA: ANYÁMNAK Lenge lágy szellőt küldök Neked, simítsa arcodat kedvesen, mint gyermekként tetted Te velem, ha öledben megbújva az volt a nyugtató védelem. Küldök ragyogó napsugarat, szárítsa fel redőkben elakadt könnycseppjeidet, s melengesse életbe megfáradt testedet, csalja ki kerted minden virágát, hogy beborítsa lépésid nyomát s a mező terítsen eléd ékes szőnyeget. Küldöm a tiszta ég sok fényes csillagát, hogy hosszú éjszakán mondják a biztatást, súgják a reményt: az Elet él, Anyám, van folytatás, s ez többet ér, mint gyorsan hervadó, pénzen vett virág. ÉRTESÍTŐ XXVIII. évf. 5. szám___________________________ 1992. május STIRLING GYÖRGY: EGY SZERVEZÉS KULISSZATITKAI I. A M A K Két adósságunk is van olvasóinkkal szemben az ÉRTESÍTŐ legutóbbi száma óta: az első válasz egy levélre, amit egyik régi floridai olvasónktól kaptunk s melyben az illető a Magyar Amerikai Koalícióról (MÁK) kér információt, a másik pedig a washingtoni nagykövetség egy kiadványával, illetőleg ennek bemutatásával kapcsolatos. Mindkét téma közvetlenül lapzárta előtt került a szerkesztő asztalára s ezért előző számunkban csupán utaltunk arra, hogy májusban visszatérünk rájuk. Elérkezvén ennek az ideje, most beváltjuk Ígéretünket és elővesszük a fiókból a levelet, meg a beszámolót is, ami a követségi sajtótájékoztatón készült, de aminek közlésére a múlt hónapban már nem jutott hely. Nos először a Koalíció: azt kérdi a fenthivatkozott levél írója — hadd elevenítsem fel érdeklődése lényegét ~, hogy vajon ez a "hatalmas pénzgyűjtési akciót folytató szervezet, amely magát a magyarság legfontosabb szervezetének állítja be, valóban egységes magyar érdekeket szolgál-e vagy bomlasztó tevékenységet folytat?" Idézve a levélíró szavait ebben lehet összefoglalni a kérdés magját, amire - lévén közérdekű témáról szó, ami már mások kivácsiságát is felkeltette - - most a lap nyilvánossága előtt adjuk meg a választ. Hogy valaki Amerikában pénzt gyűjt ilyen vagy olyan célra, abban semmi új és meglepő nincs. Nemcsak helybéli, az ország határain belül működő egyesületek és magányosok gyűjtenek általában nemes célokra, de még Európából és - mióta könnyebbé vált az utazás — Magyarországról is tucatjával jelentkeznek alapítványokra, különböző kiadványokra, újságokra, építkezésekre és segélyakciókra gyűjtők, akik többé-kevésbé mind azt képzelik, hogy Amerikában mindenki milliomos és az a legnagyobb gondja, hogy hová tegye pénzét? Dehát ez egy szabad ország, mindenkinek módja van célba venni mások pénztárcáját, de a pénztárcák tulajdonosainak is joga van azt kinyitni, vagy zsebbe süllyeszteni. Hogy ki mire ad, az magánügy, mindenkinek magának kell eldöntenie, milyen ügyet vagy szervezetet tart előbrevalónak és támogatásra méltónak. A Koalíció elnöknője, akit floridai levélírónk kiváló modorú előadónak jellemez, amikor előadókörútján a levél keletkezési helyén, Sarasotában megismerkedtek vele az ottani magyarok, nem gyűjthet másra mint aKoalíció tervezett lobbyzó munkájára, amihez - akárcsak a háborúhoz - pénz, pénz és pénz kell s amit éppen ennek krónikus hiánya miatt nem tudott eddig ''full-time'' ellátni a magyar emigráció, illetve Washingtonban lévő szervezetei s az azokat képviselő önkéntes "part-time" lobbysták. Ha a Koalíció ezt a hiányt akarja pótolni és olyan űrt kíván betölteni, amire szervezett formában már réges-rég szükség lett volna, igen dicséretes és rászolgál a támogatásra. Nekem csak egy nem fér a fejembe, hogy miért ment az előkészítés titokban? Ezt már akkor megírtam, amikor - egy évvel ezelőtt, '91 februárban - először szenteltem hosszabb cikket a Koalíciónak, illetve egy arról hazai újságban felbukkant hírnek, amire főként azért csodálkoztam rá igencsak, mert washingtoni eseményről tudósított budapesti keltezéssel. Ha az ember már húsz éve él újságíróként egy amerikai városban s egy ott történt magyar esemény AMERIKAI MAGYAR Ára 1.50 USA dollár
