Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
1992. április Amerikai Magyar Értesítő 21 Törvényhozói munka 1991-ben 1990- ben — májustól, tehát az új parlament összeillésétől számítva — 70 új törvényt hoztak, ebből harmincegynéhány az önálló és valamivel több a módosított törvény. 1991- ben a meghozott 93 törvényen belül a megoszlás módosul: 57 az önálló törvények és 36 a módosítások száma. Törvény- hozásunk a legfontosabb, a legdöntőbb fórum a rendszerváltozás útjának kikövezésében. Á nagy viharokat kavaró javaslatok, a látványos parlamenti csatározások csak kis részt mutattak meg a lényegi munkából. A helyszabta korlátok között ennek a jelzett útépítésnek néhány határkövét mutatjuk be. A koncessziós törvény megnyitotta a lehetőséget olyan vállalkozások előtt, amelyeknél az állami tulajdon érintetlenül hagyása mellett a töke — mindenekelőtt a külföldi — segíthet az elmaradásunk felszámolásában (pl. útépítés, távközlés, stb.). A csődtörvény és a végelszámolásról szóló rendelkezés jogrendünkbe iktatta azokat az elveket, amelyek között a piacgazdaságban a sikertelen vállalkozókkal szemben el kell járni. A Magyar Nemzeti Bank-ról hozott törvény biztosítékot ad arra, hogy e legfontosabb pénzügyi intézményünk a régi pártállami szerepe helyett kellő önállósággal őrködjék az ország pénzügyeinek alakulása felett. Kevesebb feltűnést keltett a befektetési alapoktól szóló törvény, ennek jelentősége többek között a személyi jövedelemadót csökkentő tényezők között is jelentkezik. Törvény rendelkezik a pénzintézetekről: ma, amikor egyenlő eséllyel alapíthat belföldi, külföldi hazánkban is bankot, fontos érdek fűződik státuszuk, működési elveik, jogaik és kötelezettségeik meghatározásához. A részleges kárpótlásról szóló törvényről elmondhatjuk, hogy több a füstje, mint a lángja: a harsonás ellenzéki agitáció ellenére a törvény megszületett. Ám tudnunk kell, hogy az érintettek az elszenvedett vagyoni káruknak — még a közepes nagyságú vagyonok esetében is — alig pár százalékát fogják a még bizonytalan sorsú értékpapírokban megkapni. Ugyanez mondható el az egyházi tulajodonoktól rendelkező törvényünkről: figyelemelterelő manőverek bizonyos körök részéről, miközben az egyházak fontos nevelési és egyéb küldetésükből — a súlyos anyagi helyzetük miatt, a megcsappant személyi állománnyal —csak csekély részt tudnak ma még megvalósítani. Szinte megbújt a sok törvény között a számvitelről szóló. Pedig sarkallatos jogszabályról van szó: az Európához történő felzárkózásunkban lényeges azoknak az előfeltételeknek a megteremtése, amelyek reális vagyonértékelést, korrekt pénzügyi tájékoztatást és nem utolsó sorban a vállalkozás bizonyos törekvéseinek, elgondolásainak is szabad teret adó lehetőséget biztosítanak./! világkiállítás körül oktalanul keltett, — és az országnak inkább kárt, mint hasznot hozó — lárma is elcsitult: a törvény megszületett, s a gazdaság felzárkózásának ez is fontos előfeltétele. Ebbe a csoportba tehetjük tizedikként a költségvetési törvényt, amelyik — ha csak kezdetlegesen is — már az utat készíti elő a jövő jóléti államának a tevékenységéhez. Az adókról öt új törvény rendelkezik; ezek vetik meg az alapját a kiegyensúlyozott államháztartásnak. Sajnos a munkanélküliségről is törvényt kellett alkotni. A kirívóan magas, párttagsághoz fűződő nyugdíjak ésszerű korlátok közé szorításáról ugyanúgy törvény rendelkezik, mint a szakszervezeti tagdíjakról, vagyonról. Bizonyos, közigazgatást érintő feladatokról több törvény is született (tisztiorvos, közjegyzők, népességnyil- vántartás, a közigazgatási határozatok felülvizsgálatának kiterjesztése, stb.), ugyanígy nemzetközi szervezetek vagy egyezmények témájában. Ezek között fontos esemény a KGST hatályon kívül helyezése. Az önkormányzatok ügyében ugyancsak termékeny volt a törvényhozók munkája. 1992-re is maradt elég munka. Reméljük, hogy a sarkallatos törvények gyors egymásutánban megszületnek, biztosítva ezzel is a gazdasági felemelkedés megindulását. Harsányt László Igazul a költségvetésről és az obstrukcióról A Parlamentben és a politizáló közéletben zajló viták központjában az az ellenzéki állítás kavarta fel leginkább az indulatokat, miszerint a kormány a költségvetésről szóló törvényjavaslatot későn nyújtotta be, így tudatosan manipulálni akarta a Parlamentet, azt lehetetlen helyzetbe hozva “szavazógépezetté“ degradálta a koalíciós pártok képviselőcsoportjait. Indokolt ezért megvizsgálni a kormány és parlament ez évi munkáját, a költségvetést megalapozó jogszabályelőkészítő tevékenységét. Az 1990. évi költségvetés elfogadásakor született egy olyan döntés, amely a rendszerváltozás folyamatában teljesíthetetlen feladatokat rótt a kormányra és a parlamentre. Ez a kötelezettség pedig az volt, hogy ütemezve kell benyújtani a költségvetés irányelveiről szóló kormányjavaslatot, illetve november 15-ig a részletes költségvetési törvényjavaslatot. Minden ország kormánya arra törekszik, hogy a költségvetési javaslatból a kockázati elemeket tartalmazó előterjesztési részeket a legkisebbre korlátozza és ezért az időt, mint komoly rizikófaktort, lerövidíti. Különösen vonatkozik ez egy olyan országra, mint Magyarország, ahol most éljük a gazdaság és a társadalom átalakítását, arról nem is beszélve, hogy körülöttünk is változik a világ. Elég emlékeztetnem arra, hogy a részletes költségvetés összeállításakor és azt követően dűlt össze a szovjet világbirodalom, a Szovjetunió. Ugyanakkor ezen időszakban írtuk alá az Európai Közösséggel a Társulási Szerződést. Ez a két tény már önmagában véve is befolyásolja az 1992. évi állami költségvetés szerkezetét. A kormány az 1992. évi állami kültségvetés irányelveiről szóló országgyűlési határozatot 1991. szeptember 30-án nyújtotta be a parlamentnek és az országgyűlés azt 1991. november 5-én fogadta el. Az irányelv tartalmazta a parlament által elfogadható költségvetési deficit nagyságát és azokat a sarokszámokat, amelyekre a részletes költségvetés felépíthető. Ezt követően nyílt lehetősége a pénzügyi kormányzatnak a részletes költségvetés kimunkálására és ezért a magam részéröl is jelentős eredménynek tartom azt, hogy 1991. november 29-én, tehát a törvényszabta időhöz képest két hét késéssel a törvényjavaslatot a kormány a parlamentnek benyújthatta. A költségvetés bevételi oldalának megalapozását szolgáló adótörvény javaslatokat a kormány több olvasatban tárgyalta és azokat a következő ütemezéssel
