Amerikai Magyar Értesítő, 1992 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
22 r Amerikai Magyar Értesítő 1992. április nyújtotta be: 1. / A fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló törvényjavaslat /benyújtva : október 29. elfogadva: december 18./ 2. / A földadóról szóló tvj. /benyújtva: november 11. elfogadva: december 18./ 3. / A gépjárműadóról szóló tvj. /benyújtva: október 29. elfogadva: december 23./ 4. / Az adózás rendjéről szóló törvény módosításáról szóló tvj. /benyújtva: november 25. elfogadva: december 27./ 5. / A társasági adóról szóló tvj. /benyújtva november 15. elfogadva: december 27./ 6. / magánszemélyek jövedelem adójáról szóló tvj. /benyújtva: november 25. elfogadva: december 28./ Elfogadásuk adta meg a lehetőséget a költségvetés tárgyalására és elfogadására. Csak néhány példát említve felsorolok olyan törvényeket, amelyeket a parlament a költségvetési irányelvek elfogadását követően, tehát 1991. november 5. után emelt törvényerőre:- a bíróságokról szóló törvény módosítása, a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységekről,- a Társadalombiztosítási Alap költségvetéséről,- a Társadalombiztosítási Alapról szóló törvények módosításáról,- a Világkiállításról,- a helyi önkormányzatok megalakulásával összefüggő szabályok módosításáról, - a Társadalombiztosítási Alap önkormányzati igazgatásáról,- a betegszabadságról stb. A felsorolás bár hiányos, mutatja azt, hogy két héttel korábbi benyújtás esetén sem állt volna a parlamentnek módjában az állami költségvetésről szóló törvényjavaslat korábbi megtárgyalása. A koalíciós pártok parlamenti képviselőcsoportjait egybekovácsolta az a tény, melyet minden képviselő időben felismert, vagyis hogy a köztársaság elsődleges érdeke a költségvetés ezévben történő elfogadása és kihirdetése, és ezért minden, közvetve a demokráciát ért támadást egységes állásfoglalásuk kialakításával elhárítottak. Ezért kell itt és most ismét megköszönnünk a koalíciós pártok és független képviselők egy részének azt, hogy vállalta a döntést, szavazott. A parlamenti képviselő választóitól arra kapott megbízást, hogy a Parlamentben tárgyaljon és a tárgyalás eredményeként döntsön. A parlamenti képviselői munka döntést hozói eleme az, amely alól egyetlen képviselő sem szabadulhat. Ezért nem használhat fel olyan eszközöket, amelyek a tárgyalás tartamának “kihúzását" célozzák meg, hiszen az obstrukció. Szászy-Schwarz Gusztáv az obstrukciő céljáról a következőket írja: “A parlamenti kisebbség például kihúzza a költségvetési tárgyalást oly célból, hogy a kormány költségvetés nélküli állapotba kerüljön". Úgy vélem, hogy a költségvetési vita során tanúsított ellenzéki magatartást elemezve megállapítható, hogy az ellenzék döntő többségének - és most az SZDSZ-re és a FIDESZ-re gondolok - célja ez volt. Gondolom, nem kell különösebb részletességgel indokolni, mint jelent a Magyar Köztársaságnak az a tény, hogy 1991-ben az alkotmánybírósági döntést is figyelembe véve, érvényes, 1992. évi állami költségvetése van. A költségvetési vita során a kormány mindig az őt támogató, a mögötte álló párttal, vagy mint jelen esetben is, pártokkal kíván megállapodni, az ö támogatásukat keresi és kéri. Ezért ne csodálkozzon senki azon - hisz ez a többpárti demokrácia lényege -, hogy a kormány a koalíciós pártokkal megállapodott és elfogadta az általuk benyújtott törvénymódosítások nagy többségét. Ez adta meg a lehetőségét annak, hogy a kormány-pártok képviselői a költségvetést egyhangúan megszavazzák. A volt szocialista államok közül a múlt évben csak nálunk született meg a következő évi költségvetés. Nem lehet kétséges senki előtt sem az, hogy az európai gazdaságba egyre határozottabban integrálódó Magyar Köztársaságnak mit jelent a költségvetés elfogadása, mint a gazdasági és politikai biztonság jele. A fenti indokok adják magyarázatát annak, miért kérte a kormány a képviselőcsoportoktól a költségvetés módosításokkal történő időbeli elfogadását, tudva azt, hogy a december végi parlamenti döntés a parlamenti demokrácia szakítópróbája lehet. . Dr. Horváth Balázs HIRLAP(/4z MDF Heti Értesítője) Mélyen tisztelt Szerkesztőség: Objektív, de kimerítő ismertetést kérek az un. Magyar Koalíció megalakulására, szerepére, politikai, szellemi és financiális tevékenységére vonatkozólag. Lauer Edit nevezetű hölgy járja az országot és az emigráció köreiben hatalmas pénzgyüjtési akciót folytat s a Koalíció tevékenységét úgy állítja be, mint ami külföldön a magyarság első és legfontosabb szervezete a tekintetben, hogy a külföldi politikai, szellemi és gazdasági körök a magyarságot érdemlegesen bírálják meg. Arra vonatkozóan, hogy ezt a szerepet a nemzeti emigráció nem egy közössége már évtizedek óta vállalta és csinálja, elég udvarias, de nagyon óvatos kijelentéseket tett mondván, hogy azok elvannak foglalva a maguk belső problémáival, amit a Koalíció nem akar magáévá tenni, de munkájuk akadályozását se kívánja. A hölgy a felső tízezer allűrjeivel él. Kiváló modora és politikai-szellemi igényessége folytán komoly befolyást tesz hallgatóira. A kérdés: kik állnak a háta mögött? mennyi tényleges eredményt ért el a magyarság külföldi elismertetésében? Parallel vagy ellenkező oldalon dolgozik a már beérkezett nyugati (nemzeti) emigráció ügyködésében. Valóban egységes magyar érdekeket szolgál vagy bomlasztó tevékenységet folytat? ☆ A fenti levelet egyik régi olvasónktól kaptuk, akinek nevét - kívánságára - nem adjuk közre, de a szerkesztőség kérésre levélben megírja az érdeklődőknek, akiket ugyanez a kérdés foglalkoztat. Hogy vannak ilyenek mások is, azt abból következtetjük, hogy az Értesítő még több hasonló tárgyú levelet és telefonhívást kapott, s a most közölt levél foglalja össze legjobban a kérdezők aggályait. A levél nem sokkal lapzárta előtt érkezett, ezért már nem volt idő felelni rá e számban, de a következő számban olvasható lesz a válasz. Addig is türelmet kérünk kedves olvasóinktól. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!
